A kivonulásod eléggé emlékezetes volt. Megbántad, hogy nem éppen a nagykönyvben megírtak szerint távoztál?
- Nem bántam meg, hogy kimentem. Egyedül a szerkesztőket sajnálom, hogy kicsit cserbenhagytam őket, nagyon jó haverságba kerültem ugyanis velük ez alatt az időszak alatt. Amikor bejelentették, hogy egyszerre három játékosnak kell bár-harcra mennie, egy-két órán belül levágtam, hogy gond van a nézettséggel, azt akarják, hogy minél előbb vége legyen a műsornak. Ilyenkor azért mégis, magyarázzák már el, hogy mi történt, ez a minimum, egy ilyen csavart beletenni a játékba, ez tényleg durva... Szóval nem bántam meg, hogy kijöttem, ha visszaforgatnánk az időt és hasonló dolgot közölnének velünk három hét után, biztos, hogy megint úgy döntenék, hogy elhagyom a játékot. Legfeljebb másképp, nem ilyen... hmm, meggondolatlan módon.
Gondolod, ha az első hármas bár-harcig bent maradsz, más eredmény született volna?
- Bízom benne, hogy én mentem volna vissza.
Azt biztos láttad, hogy a műsor honlapján szavazás volt arról, ki hiányzik a legjobban a műsorból a kiesettek közül.
- Igen, követem az eseményeket, nézem ezt a nagyon későre tett napi összefoglalót is, és persze figyelem a netet. Láttam, hogy több mint ötven százalékkal én nyertem meg ezt a szavazást, és ez persze nagyon jó érzés volt. Furcsa módon az első néhány körben csupa olyan karakteres emberek estek ki, akik szerintem előre vitték a műsor cselekményét. Szóval azért csak szükség volt a játékban egy olyan karakterre is, amilyen én vagyok...
Az oké, hogy téged sokan hiányolnak, de te hogy érezted magad odabent? Többször hangsúlyoztad, hogy a többiek nem futógépen tanultak járni, te viszont igen.
- Élveztem ezt a három hetet, nagyon komoly emberismeretre tettem szert.