"Elképesztő. Nem tudom elhinni, hogy végül megcsinálhatjuk" - összegezte Bill Lawrence, a Scrubs mögött álló kreatív guru az elmúlt hónapokat a New York Timesnak. "Ebben a szakmában nincs túl nagy sansz rá, hogy befejezz egy sorozatot." Ahogy a külföldi tévés portálok találóan megjegyezték, a Scrubs egy olyan halálközeli élmény után tért vissza idén januárban a képernyőkre, ami még a váratlan leállásokkal terhelt tengerentúli televíziós szcénában is szokatlannak számít. Az alkotók már a tavalyi szezonnak is úgy futottak neki, hogy az lesz az utolsó, arra azonban senki nem számított, hogy az írósztrájk és a sorozatnak otthont adó NBC esélyt sem ad a hét évadot megélt, de mindvégig koloncként kezelt kultszéria méltó búcsújára.
A Dokik néven nálunk is bemutatkozó Scrubs 2001-ben startolt a tengerentúlon, és egyedi hangvételével, elborult humorával kapásból kitűnt a hagyományos kórházsorozat-mezőnyből: Jóbarátok a Vészhelyzet díszletei között, Ally McBeal-es képzelgésekkel, és akkor még nem mondtunk semmit. A húszperces szitkom (melynek alkotógárdája javarészt a Kerge város íróstábjából szerveződött) már a kezdetektől bravúrosan szlalomozott konstans idiotizmus, tömény feelgood és kőkemény drámai szituációk között, halmozottan deviáns figurákkal, eszement poénokkal és szürreális fantázia-szkeccsekkel ellenpontozva a sürgősségi osztály emberpróbáló mindennapjait. Bár az első néhány évad masszív számait az utóbbi években már nem tudta megközelíteni, a széria mögött stabil rajongótábor állt és áll is: 6,5 milliós átlagnézettségével simán hozta a 30 Rock vagy a Nevem Earl szintjét, az NBC végül mégis utóbbiak mellett döntött.
Az írósztrájk miatt beiktatott kényszerpihenő után hét rész lett volna hátra a Scrubs utolsónak szánt évadjából, az NBC azonban nem mutatott érdeklődést J.D. és zakkant kompániája iránt. "Nem hittem el, hogy a csatorna, ahol hét évig voltunk, nem adja meg nekünk a lehetőséget, hogy méltó módon befejezzük a sorozatot" - nyilatkozta anno a széria főszereplője, a szinte valamennyi részt végignarráló Zach Braff. Lawrence azzal állt elő, hogy a tervezett hetes pakk helyett három epizódban is meg tudná oldani a sorozat lezárását, az NBC azonban így sem állt kötélnek. Az író-producer így emlékszik vissza: "Amikor a sztrájk véget ért, az NBC-től azt mondták, hogy forgathatunk egy egyórás sorozat-finálét, de csak a feléért fognak fizetni." Az ötletért érthetően nem rajongott senki: Lawrence már azt tervezgette, hogy a rajongók számára DVD-n hozza ki a sorozat befejezését, amikor megjelent a színen a konkurens ABC, és egy szokatlanul nagyvonalú gesztus keretében 18 részes mentőövet dobott az alkotók elé.
A dolog pikantériája, hogy az ABC lényegében saját sorozatára tette rá a mancsát: a Scrubs mindvégig az ABC gyártással foglalkozó részlegénél készült (a korábban Touchstone név alatt futó ABC Studiosnál), maga a csatorna azonban nem tartott rá igényt, és így került végül az NBC-hez 2001-ben. A hazaköltözés részletei nem ismertek, ahogy az sem egyértelmű, hogy a felebaráti szereteten kívül mi motiválta az ABC-t, amikor befogadta a Scrubs-ot - a legvalószínűbb magyarázat szerint a csatorna egy már viszonylag bejáratott névvel próbálja felhizlalni izmosnak éppenséggel nem nevezhető vígjáték-szekcióját, ahelyett hogy egy új show-ba pumpálná a milliókat. Vagy simán csak jó fejek?
Lawrence nem mondott azonnal igent az ajánlatra: "Felhívtam a szereplőket és az írókat, és azt mondtam nekik: figyeljetek, ha most ebbe belevágunk, olyan ötletek kellenek, melyek újra mozgásba hozzák a csapatot." A sztrájk és a gyártás körüli folyamatos kavarás érezhetően rányomta a bélyegét a széria utolsó részeire, amit Lawrence sem tagad. A Scrubs csonka hetedik szezonja bővelkedett az elnagyolt cselekményszálakban és a kurta-furcsa megoldásokban, és mind közül nem is az évad baltával történő lezárása szúrt legjobban szemet (az évadzáró mese-epizód eredetileg a szezon közepén ment volna le), hanem az egyik állandó szereplő távozása, majd minden indoklás nélküli visszatérése a rá következő szezonfináléban.