A meztelenkedős reality 2006-ban indult el Nagy-Britanniában, ott azóta is megy. Az eredeti verzió központi alakja (persze a vetkőző nőkön kívül) Gok Wan, aki amúgy elismert divattanácsadó, dolgozott például az All Saintsnek és Bryan Ferrynek, és olyan magazinokba publikál rendszeresen, mint a People vagy a Cosmopolitan. A műsorban mégsem ebbéli minőségében van jelen, az ő dolga az, hogy különféle módszerekkel ne csak elfogadtassa, de meg is szerettesse az elégedetlen nőkkel a saját testüket.
Az önbizalomnövelő tréningek tárháza igen széles, Gok Wannak például bevett módszere, hogy egy kisteherautóra felragasztja a delikvens félmeztelen képét, körbehajt Londonban, és felveszi az emberek reakcióit - amik általában pozitívak. A férfi aztán olyan őrült tettekre is képes rávenni az önmagukkal immár megbarátkozott nőket, mint hogy meztelenül (vagy legalább bugyi-melltartóban) pózoljanak egy londoni üzlet kirakatában, a járókelők nem kis megdöbbenésére és örömére.
Gok Wan egyébként tudja, miről beszél, amikor az önbizalmat, belső tartást emlegeti: félig kínai, félig angol lévén gyerekkorában sokat szekálták osztálytársai, és ezen nem segített az sem, hogy Gok Wan tizenévesen több mint 130 kiló volt, homoszexualitása pedig már akkor kiütközött. A férfi cseppet sem bánja, hogy sokáig kövér volt (húszévesen aztán a súlyának majd' a felét leadta, most pedig kifejezetten vékonynak tűnik), sőt viccelődve néha megjegyzi, akkor legalább nem kellett dolgoznia azért, hogy kitűnjön a tömegből.
A meztelen nők legjobb barátja védenceinek sem tanácsolja soha, hogy fogyjanak le, plasztikai sebészhez pedig a világ minden kincséért sem küldené őket. Szerinte a szépség belülről fakad, amit ki lehet sugározni mások felé is. Persze divattanácsadói bőréből ő sem tud teljesen kibújni, így javasol néha egy-egy előnyösebb ruhadarabot, illetve szépségápolási tanácsokat is ad. Módszere mindenesetre működik, nem egy gátlásos nő volt, aki az adott széria végére megdicsőülten mászkált a kamera előtt - a ruhái nélkül.
Gok Wan a mellei szépségéről győzköd egy asszonyt:
A How to Look Good Naked formátumát aztán számos országba átvették, természetesen létezik amerikai verziója is, amit egyébként Angliában és Ausztráliában is vetítenek - a műsort megjelenésekor Oprah Winfrey reklámozta show-jában, aki szintén nem az a kimondott szépség, de remekül el(ő) tudja adni magát. A produkciónak létezik helyi verziója Belgiumban, Svédországban, Izraelben, Franciaországban és Lengyelországban, ősztől pedig hazánkban is.
Mindent átalakítunk
Az átalakítóshow-k már külön műfajt képviselnek a realityken belül, és itt - tágabb értelmezésben - nemcsak az embereket átváltoztató műsorokra kell gondolni, de az olyan produkciókra is, mint mondjuk A nagy házalakítás vagy a kocsik tunningolásával foglalkozó Pimp My Ride. Átalakítani gyakorlatilag bármit lehet, csak aztán legyen, aki nézze.
Gok Wan a női hasról kérdezgeti London lakóit:
Az emberek átváltoz(tat)ásának a Viasaton is láthattuk már példáját, egy másik saját gyártású, ám külföldi licenc alapján készült műsorban: ez volt a 2006-os Topmodell, amely elvileg átlagos, de gyakorlatilag persze az átlagosnál jobb külsejű lányokból varázsolt topmodelleket, megtanítva őket a szakma minden fortélyára. Átalakítás nagyban zajlott a TV2-nél is, volt, hogy plasztikai sebész szabta át a jelentkezőket, A nagy fogyás-ban pedig Béres Alexandra és Schobert Norbi égette a zsírt a résztvevőkről.
Ahogyan a realityk minden ágánál, úgy persze itt is létrejöttek "vadhajtások", amelyek valamivel megbolondították a viszonylag egyszerű formátumokat. A nálunk Melegítő címen bemutatott Queer Eye például arra a sztereotípiára épít, hogy a melegeknek igen kifinomult stílusérzékük van, így minden adásban öt meleg férfi varázsol menővé egy heterót; az Ambush Makeover stylistja pedig szó szerint az utcáról gyűjti be "áldozatait", a városban járkálva kifigyeli, hogy kinek rossz a sérója vagy divatjamúlt az öltözködése.