A meztelenkedős reality 2006-ban indult el Nagy-Britanniában, ott azóta is megy. Az eredeti verzió központi alakja (persze a vetkőző nőkön kívül) Gok Wan, aki amúgy elismert divattanácsadó, dolgozott például az All Saintsnek és Bryan Ferrynek, és olyan magazinokban publikál rendszeresen, mint a People vagy a Cosmopolitan. A műsorban mégsem ebbéli minőségében van jelen, az ő dolga az, hogy különféle módszerekkel ne csak elfogadtassa, de meg is szerettesse az elégedetlen nőkkel a saját testüket. A formátumról, elődökről itt olvashat.
Magyarországon egy kimutatás szerint a nők 62 százaléka nem elégedett a testével, az anyák esetében még rosszabb az arány, így az egyre jobban a nőkre fókuszáló Viasat3-nak logikus lépés volt a Hot To Look Good Naked magyar verzióját elkészíteni. Az első részben egy önmagának tízből egy pontot adó, erősen önbizalom-hiányos, debreceni garzonban élő, önmagát szürke kisegérnek tartó anyukát vett elő a produkció. A főszereplő manikűrös, folyton nőkkel foglalkozott, csak magával nem - és amikor a magába forduló anya már nem volt többet követendő példa a tinédzser lányánál, akkor ment el a castingra az elvált asszony.
A műsor mellékterméke, hogy önbizalmat csepegtet az elégedetlen célszemélybe - szemben sok más show-val, hol újabban a szereplő megalázása, kínos helyzetbe hozása a lényeg. A fehérneműs test kinagyított képeit kitették az Oktogonon, fej nélkül, az utca embere mondhatott véleményt róla, a vágás után bent maradt vélemények pedig eleve is kedvezőek voltak: a Viasat pedig óvatosan nyitott, nem kockáztatott, hiszen egy átlagosan molett, kifejezetten nagy mellű anyukával rajtolt.
Ez a reality célzottan nőknek való, mert a meztelenkedés minimális, és az is csak a végén látható, addig pedig a férfi nézőnek olyan kifejezésekkel, szavakkal kell megbarátkoznia, mint a bőrradír, a tonizálás, a pushup-hatás, a popóbetét, az outfit, és lássuk be, a szájak megtörő vonala is nőknek mond többet. Az adás során elhangzik sok praktikus öltözködési és sminkelési tanács, de ezek női magazinokban is fellelhetőek, ettől még nem kiugróan egyedi a műsor.
Mivel városi, modern nőknek akar szólni a csatorna, nem meglepő, hogy gyors vágásokkal, dinamikus zenével operálnak, gyakran vannak mozgásban a figurák. A zenék - Girls on film a Duran Durantól, vagy a végén a Stand by me - eltaláltak, a szereplők pedig rendben vannak: intonációja, affektálása miatt sokaknak idegesítő, de a Megasztár stylistjaként már kiderült, hogy tévés realityben Lakatos Márk jó választás, jó és laza a képernyőn. Soma az Soma, erről többet talán nem is kell mondani, a sok szöveget kapott narrátor, Hegyi Barbara vagány hangja szintén passzol a produkcióhoz. Mivel ő szólaltatja meg magyarul Susant a Született feleségekben, ez külön ízt ad mellé, pláne, hogy a két műsor szűken vett célcsoportja azonos.
Minden adásban egy nő kerül a fókuszba, tehát nincs rivalizálás, kiszavazás, gyűlölködés, ami sok realityre jellemző. A szereplő egy háromnapos wellnesst kap jutalomképp - telik rá, mert nem ORTT, hanem a product placementtel engedékenyebb brit OFCOM alatt fut a Viasat, tehát mutatja a pláza, divatcég nevét a háttérben, a taxitársaság feliratát sem kell elhomályosítani, a végén még négy szponzor is felsorakozik, azaz anyagilag jobban támogatott a műsor, mintha a termékelhelyezés teljesen tiltva lenne.
Az pedig, hogy mikor kidobálják a formátlan bugyit, kinyúlt, megszolgált melltartót miért egy plázában teszik, úgy, hogy az emeltről, egy étteremre, asztalokra hullanak, az rejtély. Az sem feltétlenül nyerő mindig, ha húszéves rockerlánynak öltözik egy negyven felé közeledő anyuka, de erről biztos többet tud a magába zuhant, sápadt anyukából vidám vampot varázsoló stáb.