Badár Sándor: Nem kell mindenáron képernyőn lenni

Október közepétől új részekkel jelentkezik a Comedy Central bemutatja, melyben magyar stand up komikusok szórakoztatják a közönséget. A műsor egyik meghatározó arca Badár Sándor, akivel többek között humorról, improvizációról, kereskedelmi tévés show-król, visszautasított felkérésekről, sörnyitási trükkökről beszélgettünk.

Hogy érzed magad a Comedy Central bemutatja csapatában?

- Jó a viszony mindenkivel, egyéb körülmények között is tartjuk a kapcsolatot, mivelhogy folyamatosan dolgozunk együtt. Ez nem egy ilyen alkalmi találkozó, más napokon is fellépünk együtt. Egyébként pedig elég sok önálló fellépésem van.

Többnyire csapatban látunk, néha Szőke András oldalán. Saját műsort nem szeretnél?

- Amennyiben televíziós műsorra gondolsz, nem volt egyelőre erről szó, nem is volt ilyen irányú felkérés. Ha felmerülne ilyen, akkor érdemes lenne elgondolkodni rajta, de mivel nem volt, és jelen pillanatban az én agyamban sincs ilyesmi.

Szőke Andrással ellentétben, eddig nem tűntél fel olyan műsorokban, mint a Celeb vagyok, ments ki innen!, a Kalandra fal! vagy a Vacsoracsata. Nem hívtak vagy nem mentél?

- Igazából én nem kívántam szerepelni ezekben a műsorokban. Hívtak, de úgy éreztem, hogy ezek a műsorok nem igazán nekem valók. Más a koncepció, mint amit én el tudnék képzelni, nem olyan elvek szerint működnek, mint amilyen elvek szerint én működöm. Mindenáron nem szeretnék a televízióban szerepelni, egyszerűen ennyi volt a választás. Az, hogy az ember nincs mindig a képernyőn, nem biztos, hogy hátrány.

Elsősorban minek tartod magadat?

- Többféle választ tudnék adni, mondhatnám azt, hogy színész vagyok, hisz tanultam a szakmát, de nincsen diplomám. Játszottam nagy mennyiségű játékfilmben, amit sok színész nem mondhat el magáról, és nagyon-nagyon élveztem, élvezem. Ugyanakkor a stand upos előadásaim sokszor legalább akkora mértékű katarzist adnak, mint amikor nézem magam egy moziban. A stand upnál sokkal nagyobb a felelősség, mert az ember egyedül csinálja, de ugyanezért sokkal nagyobb a szabadság is. Az életnek más területein is végeztem munkákat, elég sokrétű életet élek, és ennek örülök is.

Gyakran előjössz a vasutas múltaddal. Meddig lehet az ehhez kapcsolódó történetekkel frissnek maradni?

- Nem csak ezek a történetek vannak, van elég sok más egyéb történet is. Tizenkét és fél évig dolgoztam a vasútnál, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember abból tudjon meríteni humoros sztorikat. De emellett természetesen van egyéb is, ami erre rárakódik. Úgy gondolom, hogy amíg a közönségnek igénye van rám, addig ki fognak tartani ezek a történetek.

Badár a Showder Klub-ban:

Hol szeretsz a legjobban fellépni, milyen közegben?

- Ez csak bizonyos fokig lehet szempont, igazából nem szabad válogatósnak lenni. "Ahova hívnak, azt kell szeretni, csak jó legyen a közönség", szoták mondani. Nincs igazán ennek profilja, hogy hol lesz jó a műsor - mármint mások számára, hisz nem az én számomra kell, hogy jó legyen. Hogy ez egy asztaltársaság előtt zajlik, vagy ötezer ember előtt zajlik, az a végcél szempontjából tökéletesen mindegy. Az előadó szempontjából nem mindegy, mert más hullámhosszon kell pörögni. De mindenhol azt kell elérni, hogy mindenki jó érzéssel távozzon a helyszínről. Én örülök, hogy szeretnek, nem akarok válogatni: hogy milyen lesz a közönségem, azt úgyse tudom előre eldönteni. Éppen ezért nem is nagyon tervezek előre, majd ott a helyszínen eldől, hogy merre megyünk.

Színészi szerepeidben is jobbára improvizálsz. Ennyire nem szeretsz szöveget tanulni?

- Van, amikor van színészi szabadság, a rendező enged improvizálni, és akkor az ember kísérletezik ezekkel a dolgokkal, de van olyan is, amikor kötött szöveghez kell ragaszkodni. Én jobban szeretem az előbbit, de mivel nem azért fizetnek, hogy az ember csak ott álljon vagy válogasson, meg kell csinálni a munkát, ha kell, akkor meg kell tanulni a szöveget. De az előbbi esetben is alkalmazkodni kell a többiekhez, nem biztos, hogy más színészek olyan gyorsan improvizálnak, olyan gyorsan belejönnek egy történetbe, mint mondjuk én.

Vissza szoktad nézni magadat?

- Hogyne, nagyon kritikus vagyok magammal szemben, úgyhogy igen.

Badár és Szőke a Kész átverés-ben:

Szőke András azt nyilatkozta egyszer az [origo]-nak, hogy a tévés stand upban nincsen szexus. Egyetértesz ezzel?

- Van benne valami. Elveszik az íze valószínűleg, mert ez egy élő műfaj, nem jön vissza úgy a tévében, mint amilyen élményt a helyszínen megélnek az emberek. Nem is biztos, hogy mindenáron arra van szükség, hogy az ember ezt tévében mutogassa. Ha a televízióban az embernek be kell határolnia egy tizenöt percet, az nem ugyanaz, mint amit egy óra vagy másfél óra hosszat tud nyújtani a közönségnek.

A Szegedi Ifjúsági Napokon egyszer hét és fél órán át beszéltél a közönséghez. Azt jegyezték valahol mint rekordot?

- Nem akartam én azzal rekordot dönteni, csak egy próbálkozás volt, a gagnek egy bizonyos formája. Az interneten néztük ugyan, de nincs lefektetve igazán, hogy ennek mi a Guinness rekordja, más-más információkat találtunk különféle honlapokon, valahol azt írták, hogy tizenöt óra, valahol azt, hogy harminchét. Nem akartam hivatalos Guinness rekordot dönteni, önmagammal szemben akartam felállítani egy rekordot, hogy az ember meddig bírja ezt egy nyilvános előadáson. Kijött végül ez a hét és fél óra - lehet, hogy tudtam volna tovább, éreztem még magamban annyit, de igazából úgy voltam vele, hogy abban a pillanatban, amikor abbahagytam, nagyon jó volt. Ez nem egy ilyen maraton, hogy az ember hatvanszor meghal közben - legalább egyszer meghal, de az az egy is nagyon kemény.

Badár vércselesen:

A Boldog lovak-ban van egy jelenet, amikor a szemeddel nyitsz ki egy üveg sört. A valóságban is van valami spéci sörnyitó trükköd?

- Az a speciális sörnyitó trükk, amit ott alkalmaztam. Gyakorlatilag azt a sört nem a szememmel nyitottam ki, előtte az ablakon kinyitottam, mert azt mindenki tudja, aki vasúton utazik, hogy az ablak felhúzásával kell kinyitni a sört. Én meg azzal poénkodtam, hogy eleve kinyitva vittem be a sört, és utána kvázi a szememmel nyitottam ki, és azért volt utána mindenkinek tiszta vörös a szeme, mert ezzel próbálkoztak. Utána ezt élőben is megcsináltam, és bejött.