Napi időutazás Szulákkal

Nem hibátlan délutáni talkshow a 6 órai tea, nem sok témában felkészültek a műsorvezetők, de ha azt vesszük, hogy a műsoridő nagy részében Joshi Bharat és Mónika ellen fut, és egészen más vendégekkel, másképp szól a világról, akkor némi rokonszenv is születhet a kezdeti közönyből. A futószalag-effektus itt, a fiatalosnak szánt díszlet ellenére kissé öreges műsorban is érezhető, de még mindig többet beszélhet a vendég, mint a legtöbb kereskedelmi tévés show-ban.

A jelenleg kilenc darabban játszó, 75 éves Bodrogi Gyula volt az első vendég szerdán, de sokáig csak fiatal énjét láthatta a tévéző, ugyanis a siető tempót diktáló, gyors vágásokkal operáló kereskedelmi tévékhez képest erős a kontraszt a ráérős, lassú MTV esetében: hosszú perceken át archív anyagok mentek, ezek persze a köztévénél ingyen vannak, és akad belőlük bőven. Pár udvarias, magasztaló mondat jött, visszatért az élő adás, de mire felvettük volna a beszélgetés fonalát, ismét fekete-fehérben voltunk, jó harminc évvel ezelőtt. A bejátszások csak a képernyő kétharmadában futnak, a háttérben napsugarak táncolnak indokolatlanul egy csésze körül: hiba nem teljes képet adni, mert a hatvanas-hetvenes évek édesbús jeleneteire fogékony nézők amúgy sem tinik, romlik már a látásuk. A nettó beszélgetés Bodrogival nem volt több tíz percnél - persze ez is háromszorosa annak, amit kapna egy RTL-es Reggeli-ben.

Saját képernyős sztárolásában épp az RTL utolérhetetlen, nyomják őket éjjel-nappal, rendületlenül, így nyilván a 6 órai tea is tehet kis szívességet egy-egy saját embernek: a szerdai adásban a friss könyvvel, mesével jelentkező D. Tóth Kriszta jött vendégnek. Abból a szempontból nem volt rossz választás, hogy a Nők Lapja Lola-barát olvasóinak egy része azonos az MTV-s, délutáni műsor célközönségével, de mire a híradós belemelegedhetett volna, már le is kapták a képernyőről. Nem volt tehát tolakodó és szemtelen önpromóció, lényegesen kevesebb időt kapott, mint Veszprémi Béla nagyszerű alakítója.

Magasművészet, alternatív előadás ajánlása is helyet kapott a szerdai a műsorban, ami azért is elismerésre méltó, mert ebben a műsorsávban vitézkedik Mónika és Joshi Bharat radikálisan más szellemben, egészen sajátos problémákkal érkező behívottakkal. A Szépművészeti Múzeum kiállításáról sem szenzációhajhász stílusban értekeznek, nem azt ragadják ki, mint a Blikk, hogy hány százmillióra van biztosítva egy-egy kép. Czeizel Endre adomázott a képzőművészeti blokk után, a vége felé pedig az animációkkal érkező, rajzfilmkészítőnek készülő Papp Rudolf volt a vendég, aki három hónapig dolgozott Kylie Minogue egy klipjén, melyet október 4-én vetítettek először az énekesnő koncertjén. Ezzel nem volt vége, még Jamie Winchestert is faggatta Belső Nóra és Szulák Andrea, néha gyermekien naiv kérdésekkel.

A műsor hangulatához talán jobban illett volna egy családiasabb, meghittebb hangulatú háttér, nem pedig a szivárvány minden színében pompázó, kissé steril, határozott, szögletes formákkal merevvé tett stúdió. Az MTV viszont az elmúlt évtizedekben talán túl sokszor kapta meg azt a kritikát, hogy fantáziátlan, egyhangú és szürke a díszlet: most túlkompenzáltak, mert olyan az egész, mint egy frissen kifestett játszóház.

A 6 órai tea utolsó húsz perce már belelóg a nagy kereskedelmi tévék esti hírműsorába, így adott a feladat: Szulákéknak kellene az MTV-n tartani a nézőket a fél nyolcas Híradó-ig. Csütörtökön - többek közt - Haumann Péter, Kulka János, Sinkó László, Hrutka Róbert várható a műsorba, mely hibáival együtt is nézhető, és mindenképp valós alternatívája a már említett tengelynek.