"Kérlek, sétálj át rajtam!" - mondja a Ghost Hunters egyik szereplője, majd egész testében beleborzong, ki tudja, mibe. Gyakorlatilag a legértelmetlenebb műsorfajtáról van tehát szó, hisz épp a lényeget, vagyis a szellemeket nem lehet felvenni a kamerával, így a néző csak azt látja, hogy egy médium a levegővel beszélget - és vagy hiszi, vagy nem a szellemek jelenlétét.
A műfaj - nevezzük szellemrealitynek - ettől még működik, az Egyesült Államokban jelenleg is számos olyan sorozat fut, amelynek szellemvadászok állnak a középpontjában. Az első produkció e témában talán az 1996-os Ghosthunters volt, amit itthon a Discoveryn láthattunk Szellemvadászok címmel. (Nem azonos a fentebb említett Ghost Hunters-szel, amely csak 2004-ben indult.) Ebben római légionáriusok szellemei után épp úgy nyomoztak, mint olyan után, aki egy angol pubban kísért.
A Szellemvadászok azonban még csak egyszeri kísérletnek tűnt, a műfaj virágzását valószínűleg a későbbi misztikus sorozatok hozták meg - pontosabban a kettő erősíthette egymást, hisz a 2004-es Ghost Hunters után, 2005-ben indult el a Szellemekkel suttogó és A médium is. A szellemrealityk igazi hulláma viszont csak ezután következett, 2006-tól napjainkig számos markáns műsor (Lisa Williams: Life Among the Dead, Ghost Lab, Ghost Adventures, Paranormal State) született a témában.
A sort a Lisa Williams: Life Among the Dead (nálunk A médium: Lisa Williams, a Zone Realityn) indította, melyben az életvidám, inkább rockénekesnőnek, mintsem médiumnak kinéző Williams játssza a főszerepet. A hölgy, saját bevallása szerint, körülbelül négyéves kora óta látja-hallja a halottakat, igaz, csak kamaszkorától kezdett el komolyabban foglalkozni a dologgal - addig egész egyszerűen azt hitte, hogy ezzel a képességgel mindenki más is rendelkezik. Műsorában többnyire az itt hagyott rokonoknak közvetíti az elhunytak üzenetét, esetleg ódon kastélyokba indul szellemvadászatra.
Ígéret van, akció alig
A többi műsor hasonló sémára épül, mindegyikben egy csapat szellemvadász utazik el olyan helyekre, ahol kísértetjárást gyanítanak. Megmérik az elektromágnesességet, éjjellátóval vizslatják a terepet, majd többnyire hallanak valami furcsa zajt, amitől mindannyian transzba kerülnek. A New York Times egyik újságírója, Mike Hale a szoftpornó-csatornák kínálatához hasonlítja ezeket a műsorokat: megvan bennük az ígéret, de szinte soha nem történik semmi.
A CNN felvette Michael Jackson szellemét?:
A műfaj mégis annyira kelendő, hogy már különböző alkategóriákat is életre hívott: a The Haunted-ban például állatok szellemeit kutatják, a Ghost Intervension-ben lakóházakból űzik el a szellemeket - mintha A nagy átalakítás extrém változatáról lenne szó. Természetesen a realityk ezen ága sem kerülhette el, hogy celebekkel foglalkozzon, így 2008-ban elindult a Celebrity Ghost Stories is, amely kizárólag hírességek szellemeit idézi meg.
Lady Di nem jelent meg
Ilyesmire korábban is voltak már kísérletek, 2003-ban például az akkor már hat éve halott Lady Dianával akart interjút készíteni egy médium, ráadásul élő adásban. Persze a jól beharangozott esemény láthatásáért külön díjat kellett leperkálniuk a nézőknek, így az előfizetésekből közel nyolcmillió dollárt szedett be a műsort leadó csatorna - annak ellenére, hogy az adás során végül is nem sikerült kapcsolatba lépni a hercegnővel.
A műsor készítői három évvel később már biztosra mentek: a John Lennonnal készített interjút már magnószalagra rögzítették, és a síron túli felvétel köré kerekítettek egy portréműsort, The Spirit of John Lennon címmel. Legújabban egy közismert médium, James Van Praagh (akinek történetei a Szellemekkel suttogó számos epizódját ihlették) állt elő azzal, hogy megszólaltatja Farrah Fawcett szellemét - ki-ki döntse el, mennyire ízléses a dolog.