"Rékasi Károly vagyok, nem pedig Bartha Zsolt"

A Barátok közt-ből ideiglenesen kiírt színész, amint kilépett a stúdió ajtaján, civil énjével ment tovább: a közönségtalálkozókat sem szereti, de elfogadja, hogy szerepe miatt beszólásokat is kap. Rékasi mesélt a kezdetekről, a majdnem elvállalt olasz szexfilmről, kedvenc jeleneteiről, a család tévézési szokásairól, és arról, mennyire nem egyszerű szabadúszó színészként tervezni, élni. Felesége, Détár Enikő betegségéről több lap többfélét is írt, a házaspár majdnem perre ment, de végül úgy ítélték meg, nem ér ennyit az egész.

Nem forgat a Barátok közt-tel: megnőtt a szabadideje?

- Egyáltalán nem. Sok munkám van, zsúfoltak a napok, de nem én hajtottam, így alakult. Zseniális emberekkel vagyok kapcsolatban: Koltay Gábor segítségével például most rakunk össze egy Wass Albert-estet. Én intézem, én szervezem a saját életemet. Sokak számára vágyott dolog a szabadság, de ez a döntés felelősségével jár.

Mióta nem forgat a stábbal?

- December közepe óta nem forgatok, korábban szóltak, hogy mi várható a karakterrel. Azt, hogy nem vagyok benn naponta a stúdióban, én a történet részének tekintem. Nem esem kétségbe, még csak rossz hangulatom sincs azért, mert nem leszek képernyőn egy ideig. Öröm viszont, hogy ennyi lehetőség adódott a közelmúltban. 10-11 év után másképp élem az életem, kitűztem célokat, fontos a feltöltődés. Tudom, hogy nemcsak fizikailag, lélekben is megújulva térek majd vissza.

Mert nyilván nem tűnik el végleg a figura.

- Nem egy örökre szóló búcsú ez. A forgatókönyvírók meghagyták az esélyt, hogy a sok gazságot elkövetett Bartha belátható időn belül kiszabadul a börtönből. Fontos volt ugyanakkor, hogy a nézők lelkiismerete rendben legyen. Ez így van rendjén: ha valaki disznóságot csinál, bajba kerülhet. Egyébként gratulálok, frappánsan kitalálták a letartóztatást, hiszen akkor történt, amikor senki nem számított rá. Kisebb összeggel mernék fogadni, ismerve Kalamár Tamás producer és a készítők furfangos gondolkodását, hogy Bartha nem egyszerűen hazaállít majd, lesz ott is csavar.

Hogyan emlékszik a kezdetekre? 11 éve indult a szappanopera, nem is könnyen.

- Épp egy olyan időszakomban ért, amikor nagyon szerettem volna forgatni, ugyanis volt egy szünetem. A főiskola vége és a Barátok közt sokat forgattam, tévéjátékot, sorozatot, ilyesmit, de épp akkor beállt egy szünet, így eljártam különböző castingokra. Egy olasz filmes stáb is megnézett, kalózos, tengeri, kalandos filmre akartak szerződtetni. Örültek nekem, úgymond lecsaptak rám, én is vidám voltam: ki ne szeretne nyáron, Olaszország partjainál, hajón forgatni kalandfilmet? Rövidre rá a kiközvetítő árulta el, hogy ez egy szexfilm lenne. Annyira akartam a forgatást, hogy azt válaszoltam, nem baj. Beleéltem magam, a családdal mentem volna, lányommal és Encivel, úgy gondoltam, nap közben forgatok, este pedig a szállodában találkozunk. Amikor elmondtam ezt otthon, Enci (Détár Enikő, Rékasi felesége - a szerk.) lehülyézett. Nem adtam választ végül az olaszoknak, de épp akkor hallottam, hogy egy szappanopera keres szereplőt. Így keveredtem ide.

Felmerült, hogy más szerepet kap, vagy egyből Bartha jutott?

- Adott karakterre kerestek embert. Fogalmam sincs, hogy Bartha Zsoltra hány próbálkozót néztek meg. Karrierem szempontjából nagyon szerencsés döntésnek tartom, hogy elfogadtam a munkát. Mindig jófiú voltam, itt végre rossz: ezért okozott nagy örömöt, vágytam rá, hogy más karaktert kapjak. Addig Nyíregyházán, három éven át, a József Attila színházban két évig, a Nemzeti Színházban nyolc évig szinte mindig a jó, a snájdig, az udvarias, a szerethető, ezek a szerepek jöttek. Szép feladatok, de elegem lett belőle, így jó lett volna egy erős karaktert kapni. A rendezőknek pedig egyértelmű volt, hogy jófiú leszek, miközben nekem egyhangú, egyirányú utcának tűnt. A Barátok közt-ben aztán elkezdtem lubickolni a csibész karakterben. Ajándék volt számomra.

Az első pár hónapban vergődött a szappanopera. Benne volt a levegőben, hogy fél év és vége, ennyi volt?

- A játszók, a színészek részéről boldogság volt részt venni valami új dologban. Néhányunkban ott volt a gondolat, hogy ez olyan lesz, mint az Onedin-család, amit mindenki leül megnézni, ám ez egy darabig nem következett be. A boldog ragyogás viszont kezdetben mindent elhomályosított, pedig mi is láttuk a százalékokat. Kalamár Tamás producer viszont olyan elszánt pasas volt a csapat élén, úgy tartotta bennünk a lelket, meg sem fordult a fejünkben a bukás. Komoly tudás van mögötte, ezt láttuk. Az ő hite és elszántsága rám úgy hatott, hogy eszembe sem jutott, hogy lehúzzuk a rolót. Utána pedig jöttek a nézettségi csúcsok. Büszkék vagyunk rá és joggal.

Láttam képeket vidéki közönségtalálkozóról, ahol százak rohamozták meg a színészeket autogramért. Hogy állt ehhez a jelenséghez?

- Többnyire kivontam magam a közönségtalálkozók alól, nem éreztem jól magam ezeken. Tényleg szükség volt néha biztonsági emberekre, a túláradó szeretet miatt. Olykor veszélyes volt. Amúgy nem szeretnék Bartha Zsoltként közlekedni az utcán, én Rékasi Károly vagyok. Amint kilépek a stúdióból, nem vagyok az a karakter, levetem Zsolt gúnyáját. Így is felismernek az utcán, negatív megjegyzéséket is kapok, tudomásul kell venni, hogy indulatok is lehetnek, ha ott van az ember minden este mások lakásában.

Amióta köztudott, hogy nem szerepel egy jó darabig, milyen visszajelzéseket kapott?

- Most, hogy kiírták a sztoriból Barthát, több olyan levelet kaptam, hogy csak miatta nézték. Ez csodálatos visszajelzés, másoknak viszont Vili bácsi vagy Zsófi a kedvenc. Az jó, hogy olyasmit tudtunk adni a tévézőknek, ami fontossá vált számukra, életük része lett. Tizenegy év nem telt el hiába, de nem kell ezt túllihegni, túldimenzionálni.

Forrás: [origo]

Több mint ötezer részt forgatott: volt kedvenc, emlékezetes jelenet?

- A lepukkant, ósdi aranybányás részek felejthetetlenek voltak. Egy csarnokban felépítettek egy alagutat, aminek egy oldala nyitva volt, a kameráknak pedig készültek lyukak. Tudtam, hogy a sztori szerint beszakad a bánya, de mégis döbbentem néztem, amint a kamerákat előre bebugyolálják, mindenki úszószemüveget, porszűrőt, pormaszkot vesz fel! Mi meg ott álltunk a díszletben, kezdett gyanússág válni, hogy olyan dolog fog történni, amire nem számítottunk. Végül por, víz, homok zúdult ránk, emlékezetes forgatásként emlékszem rá.

Mégsem a Barátok közt verekedésein, bányaomlásán, hanem a Jelenetek egy házasságból egy előadásán sérült meg.

- A sorozat forgatásán, ha kellett, mindig volt kaszkadőr, szakértő, az akcióknál minden mozdulatot begyakorlunk, nem is volt sérülés. Ha tudja az ember, hogy a mozdulatsor veszélyes lehet, akkor felkészül rá. A sérülés a színpadon, Enci térdműtétje után volt, ösztönösen védte magát, amikor szándékosan ráestem. Begyakorolt, harmonikus mozgásban zuhantunk, de felhúzva maradt a térde, bordát talált, repedés lett a vége. A Barátok közt forgatásain nem történt hasonló, még akkor sem, amikor Zsolt kihajította Botondot az ablakon. A kaszkadőr tudása megnyugtató, de más jellegű helyzet, ha két színész dulakodik: felelősséggel tartozol másért.

Másképp veszélyes nem tökéletesen betanult szöveggel fellépni. Volt rá példa?

- Nem, pedig nem is tartozom azok közé, akik könnyen tanulnak szöveget. Fejenként egy óra jut nekem és páromnak a kétórás Bergman-darabban, rengeteg a duma. Figaro is hihetetlenül locsogós ember, sok szövege van. Bartha sem állt némán, ő is sokat beszélt. És én úgy kapom a sok szöveget, hogy nehezen tanulom meg! Nincs trükk, az ősrégi módszer segít, addig ülök egy széken, amíg be nem tanulom. Súgóval nem is tudok dolgozni, tökéletesen be kell vágni. Általában előző nap estefelé kezdek el ezzel foglalkozni, de nem kifejezetten a szöveget tanulom, inkább a szituációt. Ha jól átgondolom, kipucolom és van egy képem a helyzetről, akkor a szöveg megtanulása csak egy kis plusz. Improvizálni nem lehet, mert a kollegát nem lepheted meg spontán félmondatokkal, ráadásul a vágásnál is fontos a dialógus. Hajszálpontosan kell dolgozni, mert ha becsúszik nem megírt szöveg, borul a ritmus.

Két hónapja nem forgat a stábbal. Ki hiányzik leginkább?

- Senkivel nem voltam közvetlenebb kapcsolatban. 48 évem alatt is csak egyetlen egy barátom lett. Ilyen vagyok, nem élek annyira nyitott életet. Tisztelem a munkatársaimat, de mélyebb kapcsolatunk nincs. Egy ember van a stábból, akivel gyakran beszélek, de ő nem szereplő, a gyártási menetrendet rakja össze. Nem egy könnyű munka, nem értem, hogyan lehet ennyi szempontot egyszerre figyelembe venni. Négy nap alatt öt napnyi adagot kell felvenni, plusz a külső felvételek, úgy, hogy senki idejét ne raboljuk, csak annyit töltsön ott, amennyi feltétlenül szükséges.

rtl sajtóklub

A rivális szappanoperát nézi? Mit gondol róla?

- Amikor a Jóban Rosszban indult, akkor belenéztem, de nem követem, nem vagyok kíváncsi rá. Ránéztem, hogy tudjam, mi van a másik parton. Amúgy persze ismerek onnan is pár színészt, kis ország ez. Otthon különben általában a fiam dönti el, mi megy a tévén: néha Cartoon Network, japán anime, ami szerintem borzasztó. Ilyenkor inkább előkerül egy logikai társasjáték, sakk, de már ez is veszélyes, simán megver. Akkor van sikerélménye, amikor ő akarja.

Hajdú Steve-et, Hujber Ferencet castingolta az RTL Klub a Reggeli-be. Önt nem próbálták ki?

- Nem jött ilyen megkeresés az RTL Klubtól, de nem is tudom, hogy átjárható lenne-e a dolog. Én még a Grundy UFA-hoz (a sorozatot gyártó cég - a szerk.) tartozom. Ha valaki felszabadul, nem lesz attól berakható automatikusan valahova. Egyfajta alkalmasság, elhivatottság kell, jól kell tudni kérdezni. Nem biztos, hogy bárki, bárhova betagolható.

Sokat írtak a bulvárlapok Détár Enikő betegségéről, és néha csak találgatások kerültek a lapokba. Nem terveznek pert légből kapott hírek leközlése miatt?

- Vannak dolgok, amik egyszerűen senki másra nem tartoznak, ugyanakkor akadnak, akik túl nagy fantáziával vannak megáldva. Hogy egy szerkesztő egy napilapnál, vagy a faluban a szomszéd, mindegy. Most azért volt egy momentum, amikor úgy éreztem, hogy nem korrekt, amit művelnek velünk, kerestem egy könyörtelen ügyvédet, aki igazán goromba, akinek nincsenek aggályai. Mikor megvolt az elérhetősége, eltűnődtem. Ha belemegyünk egy ilyen sajtóperbe, magunknak is okozunk kényelmetlen perceket. Idegesnek lenni annyi, mint más hülyesége miatt saját magunkon bosszút állni. Nem mondom meg, melyik lap volt, de gonosz, undorító lépés volt. Vannak jó, szerethető emberek, és sajnos akadnak rosszak, aljasok.

Említette, hogy sok munkája van. Folytatódik a Figaró házassága, a Te meg én és a Jelenetek egy házasságból?

- A Figaró-t Újpesten, február 26-án, pénteken adjuk elő, március 4-én pedig Veszprémben lesz látható. A Te meg én-nel várunk. Tavasszal valószínűleg önálló esttel csavargok majd az országban. A Jelenetek egy házasságból mellett, után egy másik darabot átírattunk kétszereplősre, azt is tervezzük előadni Encivel. Hiába tudjuk, hogy frankó a darab, mindig kockázatot jelent egy ilyen vállalkozás, mert a díszlet, a kosztümök, a technika pénzbe kerül, mindezt mi fizetjük. A Bergman-előadás legalább siker lett, visszatérült a ráfordított összeg. Nem kevés pénz egy ilyen darabbal előjönni. A biztonságot szolgáló, közös kasszából kell kivenni nagyobb összeget, a hobbira, ami persze a munka és szerelem egyben, azaz a színpad, a színház. A jelen gazdasági helyzetben meg kell gondolni, mire költünk. Közben a fiam kicsi, nyolc és fél, a lányom pedig még hosszú évekig tanulna, most jött haza Nottinghamből.

Nem volt jobb állandó színházi társulattal fellépni ugyanott?

- Nem, én szeretem a változatosságot. Sokféle fellépésem van, versmondás, előadói est, olyasmi is, amit hakninak hívnak egyesek. Van, aki lenézi, van, aki áhítozik utána. Szerintem emberpróbáló szituáció oda kerülni nem színházba járó emberek elé, és lekötni hosszan a figyelmüket. Van, hogy a technika tol ki a színművésszel, máskor épp vacsorázó embereknek kell játszani, vagy fellépni egy zajos sörsátorban. Nagyon változatos és nagy meló érdekessé tenni minden estet. A régi mutatványosok is ezt csinálták, nincs ebben semmi rossz.

Tehát jobb járni az országot, mint a kiszámíthatóság?

- A Figaró házasságá-nak nincs állandó játszóhelye, járjuk az országot és szerintem jó, hogy olyanok is láthatják a darabot, akik nem járnak színházba. Olyan helyekre eljutunk, ahol nincs semmilyen színtársulat. Szabadúszónak is hívják az ilyen művészeket, én szabad fuldoklásnak nevezem, de mégis jó. Amikor eljöttem a Nemzetiből, kicsit fellélegeztem, mert nem akartam olyan lenni, mint néhány másik színész: az elégedetlenek mindig megtalálják egymást, a másik szomorúsága is rájuk ragad, egymás frusztrációját erősítik. Csak olyan munkát fogadok el, amelyben reményem van arra, hogy jól érzem magam. Ezért is szállok be őrült ruhashow-ba vagy ezért tanulok bűvésztrükköket is.

Reggel edzésen volt: a kick-boksz megy még?

- Most súlyokat emelek, célom, hogy testsúlyom másfélszeresét kinyomjam. Jól haladok. A fiam viszont a kick-boksz iránt érdeklődik, így meg is beszéltem az edzővel, hogy amint itt a nyári vakáció, elkezdünk együtt járni edzésre.

Végezetül: mikor látják újra Barthát a Barátok közt nézői?

- Az életben az a legcsodálatosabb, hogy nem tudod, mi történik veled holnap. Barta Zsoltban él annyira a szabadság utáni vágy, hogy szerintem hamarabb kikerül a börtönből, mint sokan hinnék.