Boldogtalan a szinkronszakma: "Ha a stúdió pattog, a tévé elviszi a munkát máshova"

A kilencvenes évek közepén jelentek meg azok a minőséggel nem törődő, új cégek, amelyek a színvonalat tartani próbáló szinkronstúdióknak aláígérgetve gyakorlatilag befagyasztották a szakma ma már húsz éve nem emelkedő fizetéseit. Az 1989 előtti, havi fix fizetéses szisztémát leváltó új rendszerben a cél ma már egységidő alatt a lehető legtöbb munkát elvégezni, bármi áron. A magyar szinkron minőségromlásának okait korábban a szakmabeliek az időhiányban, a szakemberhiányban és a pénzhiányban jelölték meg. Most a nézők számára legfeltűnőbb problémával, a magyar szövegekkel, a jobb szinkronért indított kezdeményezésekkel foglalkozunk, és megnézzük, lett-e eredménye a 2007-es szinkronháborúnak, sztrájknak.

"Ha szinkronizált filmről beszélünk, ott a magyar szöveget úgy kell megírni, hogy igazodjon a szereplők szájmozgásához, beszédtempójához és megfeleljen a dialógus ritmusának" - magyarázza Várkonyi Zoltán szinkrondramaturg, a Szívek szállodája, a Maffiózók magyar szövegének megalkotója, aki ma tanfolyamon oktatja a szinkrondramaturg-szakmát. "Azért nem pusztán fordításról van szó, mert a szinkron természetéből fakadóan bele kell nyúlnunk az eredeti szövegbe: rövidíteni, hosszabbítani, kihagyni, a kulturális különbségeket figyelembe véve olykor átírni, a magyar néző számára semmit sem jelentő utalásokat, szóvicceket megváltoztatni. Ez nem csak nyelvérzéken múlik, hanem ritmusérzéken is. Hogy megérted-e, hogy mi a ritmusa annak a szövegnek, tudsz-e olyan hosszút írni és eltalálod-e, hogy milyen hosszút kell írni. Azok szokták szeretni ezt a munkát, akik eleve ezt a területet választják, amikor úgy döntenek, hogy fordítással szeretnének foglalkozni. Negyedannyi pénzért dolgoznak, mint amennyit egy jogi szakszövegért kapnának."

A dramaturgszakmában ezért eleve kevés szakember tevékenykedik, és ezzel elértünk egy újabb gyakran kritizált területet, az ismeretterjesztő csatornák dokumentumfilmjeinek fordításait. Itt az egyik probléma, hogy a hangalámondásos filmekért több stúdiónál eleve kevesebbet fizetnek, mint a szájszinkronért, hiába kell majdnem minden egyes ilyen filmhez új szakterületbe beletanulnia a dramaturgnak - igaz, a minőségre adó helyeken dolgozik szaklektor.

"Stúdiója válogatja, hogy egyáltalán külön kezelik-e a hangalámondást a szájszinkrontól, külföldön ez a két terület jobban el van választva egymástól. Ez ugyanakkor döntés kérdése is: nekünk fontos az, hogy a magyar hang mögött lehessen hallani az eredetit" - mondja Baranyó Beáta, a National Geographic Channel magyarországi irodájának cégvezetője.

Pilóta, restaurátor, mérnök is besegít

A National Geographic saját szakértői hálózattal biztosítja a leadott dokumentumfilmek szakszerűségét. "A stúdiótól beérkező magyar szövegek először stilisztikai lektor elé kerülnek, ő jelöli ki aztán az adott műsorhoz a szakértőket. Van olyan műsor, amihez 6-7 szakértő segítségét is igénybe vesszük. Ez azonban egy általunk kiépített kapcsolatrendszer - a stúdióktól nem várható el, hogy ők maguk találják meg azt az adott esetben egyetlen embert, aki Magyarországon egy adott szakterülettel foglalkozik. Nekünk így van például mérnök-szakértőnk, aki kifejezetten olajkutak építéséhez ért, de van Malév-pilótánk a légi szerencsétlenség-sorozathoz, vagy textilrestaurátorunk a torinói lepelről szóló dokumentumfilmhez."

Baranyó Beáta szerint a magyar változat minősége elsősorban hozzáállás kérdése. "A kezdeti időszakban, még 1999 környékén, amikor elkezdtük a magyar nyelvű műsorok bevezetését a csatornán, volt olyan, hogy egy éjszaka alatt kellett volna létrehozni egy film magyar szövegét, szakértővel, mindennel együtt. Ha a szakértő épp nem ért rá, nem volt mit tenni, kiment nélküle a szöveg, és kaptunk is panaszokat miatta. Idővel azonban kitanultuk - és ez nem pénz, hanem hozzáállás kérdése -, hogyan lehet optimalizálni a folyamatot, és ma már elvétve jönnek csak panaszok, ellenben nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk a nézőktől."

Mégis több olyan műsorral és csatornával lehet találkozni, ahol mintha nem igazán érdekelné a munkát a keze közül kiengedő stúdiót a szövegminőség. A szakmában régebb óta dolgozók körében köztudottak azoknak a stúdióknak a nevei, ahol senkinek nem ajánlják a munkát.

"Van olyan szinkronstúdió, amelyektől óvom a hallgatóimat" - meséli Várkonyi Zoltán, aki meg tudja erősíti azokat a híreszteléseket, hogy egyes stúdiók gyakorlatilag az utcáról, bárkit felvesznek dramaturgnak, előképzettség nélkül, középfokú nyelvvizsgával. "Ezeket a régi munkatársaktól, de a régi tanítványaimtól is visszahallom. A tanfolyamaim utolsó óráira szoktam színészt hívni, hogy a hallgatók lássák, hogy amit írnak, az hogyan hangzik a valóságban, hogyan változik a szöveg. A színészek pedig meg szoktak lepődni, hogy az én hallgatóimnak evidens például az, hogy a magyar szövegben jelölni kell, hogy a szereplő a képen kívül van. Megdöbbentő, hogy vannak olyan stúdiók, amelyekben az ilyen szintű alapdolgokat nem tudják, nem ismerik."

Dramaturgok a ranglétra alján

A szinkronszakmában a szöveget előállító dramaturgok vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. A nyelvileg és ritmikailag pontos szöveg előállítása mellett ugyanis ahhoz, hogy a megfelelő minőségben tudják előállítani a magyar szövegeket, folyamatosan képezniük kell magukat, hogy a fordításhoz szükséges alapvető nyelvi és irodalmi műveltség mellett naprakészen ismerjék az angol-amerikai popkultúrát, szlenget, szakzsargont.

Az általunk megkérdezett dramaturgok többsége ugyanakkor mindössze a minimálbér és a jelenlegi magyar átlagfizetés közötti összeget keresi meg egy hónapban úgy, hogy van, aki heti 6-7 napot, napi 12-14 órát dolgozik ezért a pénzért. Bár jó minőségben nagyjából 20, maximum 30 perc filmmel lehet elkészülni egy nap, ezt tartva nagyon nehéz megélni. Így nem csoda, hogy sokan nem hajlandók, mások egyszerűen nem tudják venni a fáradságot a jobb minőségű szöveg érdekében.

"A határidők szörnyűek. Van, amikor egy-két napos határidőre adnak ki filmeket" - mondja az egyik legnagyobb stúdiónál dolgozó dramaturg. "Ahogy mennek az évek, egyre kevésbé bírom, hogy minden nap hajnalban fekszem, és a hátam is tönkrement attól, hogy naponta 12 órát dolgozom. Nemrég tudtam meg, hogy az egyik ismerősöm, akinek 8 általánosa van, egy gyárban dolgozik, és nettó 156 ezret keres. Óraszámban többet dolgozom, mint ő, ugyanannyi éve vagyunk a szakmáinkban, csak az ő fizetése azóta megduplázódott, az enyém viszont semennyit sem változott."

Van azonban, aki felhívja rá a figyelmet, hogy a felhígult szakmán már nem javítana pusztán a dramaturgok percdíjainak megemelése. Ahogy egy szintén sok éve dolgozó dramaturg fogalmaz: "Ahhoz, hogy az ember tényleg a szükséges időt tudja eltölteni egy-egy szöveggel, utánanézéssel, szöszöléssel, mindennel együtt, ahhoz minimum 2-3-szoros percdíjat kéne kapni, ami viszont irreális. Másrészt, aki nem tud normálisan magyarul, az háromszor ennyi pénztől se fog tudni."

Nincs érdekképviselet

"Megkérdeztem egy jogászt, hogyan lehet az, hogy amikor megjelenik DVD-n a Szívek szállodája, és 9000 forintba kerül egy évad, akkor abból a pénzből nem látok semmit sem én mint szinkrondramaturg, sem a rendező, sem a hangmérnök, sem a színészek" - meséli Várkonyi Zoltán. "Azt a választ kaptam, hogy ha nem szerepelne a nevem a stáblistán, akkor még lenne esélyem, de így, hogy pénzről van szó, készülhetek egy körülbelül ötéves perre, ami megyei szinten kezdődik, és akkor majd vitatkozik egymással a csatorna a külföldi forgalmazóval és a többi." Várkonyi története azért is érdekes, mert ma már számos csatorna rá sem mondatja a stáblistát a stúdióval a filmekre, vagyis ezek a munkatársak akár perelhetnének is - persze csak elméletben.

"Ezért is lenne jó a szakszervezet, hogy ezek az alapok meglegyenek, vagy hogy legalább azt a nettó háromszázötven forintos, tényleg minimális összeget minden dramaturgnak kifizessék egy perc filmért. Az a baj, hogy ameddig ezek a minimumok nincsenek meg, addig jogos a stúdiók félelme, hogy ha pattognak, akkor a tévé egyszerűen elviszi máshoz az anyagot" - summázza a helyzetet Várkonyi.

Bár pár évente előkerül, hogy a szinkronosoknak szakszervezetbe kellene tömörülniük, a szakmában dolgozók szerint ezek a kezdeményezések nem véletlenül haltak el. "Indítottak most egy akciót a magyar szinkronért, ami nagyon szép, de nincs hova és nincs kinek benyújtani" - meséli az egyik szinkronstúdió jelenlegi vezetője. "A szakmában mindenki pontosan tudja, hogy a stúdiókon nem múlik semmi. Jött már hozzám színész, hogy miért nem mondok nagyobb árat. Mondanék én, de ha nekem azt mondja a megrendelő, hogy itt áll tíz másik, aki ennyiért megcsinálja, téged meg leváltalak, akkor én mit tudok csinálni? Ebből élünk, nekünk is valahogy ezt meg kell oldani."

Nincs is olyan sok újdonság

A színészek korábbi sztrájkja is ezért lehetett eredménytelen. Aki az átlagnál kicsit is jobban feltérképezi a televíziók műsorát, láthatja, hogy a rengeteg magyar nyelvű csatorna részben illúzió, hiszen a filmek, sorozatok nagy részét folyamatosan adják körbe egymás között a különböző csatornák. Nincsen annyi új műsor, viszont rengeteg ember ezzel keresi a napi kenyerét - nekik néhány hetes kiesés is komoly nehézségeket jelent.

A nézettségi adatok pedig nem igazolják a körülmények javulásáért lobbizni próbáló szakmabelieket. Bár a válság kirobbanása óta a tévécsatornákon általánosságban véve is még több az ismétlés, mint korábban, a sokadszor leadott filmek, sorozatok nézettsége így sem csökken számottevően. A csatornák oldaláról pedig így teljesen jogos a felfogás, hogy ha így is ennyi ember nézi őket, akkor nem érdemes többet fizetni a szinkronért. A szakmába való belefásultság egyik magyarázata a szinkronozók szerint, hogy az általuk magyarba átemelt filmek, sorozatok többsége töltelékműsornak számít csupán.

Leegyszerűsített vita

Bár láthattuk, hogy a szakma összetett és bonyolult problémának látja a szinkron mai helyzetét, az elmúlt években szinte bármilyen felületen esett szó a magyar szinkronról, a vita majdnem mindig két ellenoldal, a szinkron megmaradása melletti, illetve a szinkron teljes megszüntetése melletti érvek egymásnak eresztésére futott ki.

"Ők hangosak, mi meg dolgozunk" - foglalja össze véleményét Pópa Júlia, az RTL Klub szinkroncsoportjának vezetője az internetes szinkronellenes megszólalásokról. "Én szívesen fogadom a kritikát, ha az építő jellegű, de fontos a hangszín. Az internet nagyon nyílt terep, nehéz vitába szállni az ott névtelenül megszólalókkal. Olvastam már szinkronnal kapcsolatos blogoldalakat, ahol leírják, hogy pocsék valaminek a szinkronja - én meg írjam vissza, hogy szerintem meg jó? Persze, követünk el hibákat. A dramaturg is ember, nem kell leugatni a fejét, ha egyszer hibázik. Sajnos az a fórum még nincs meg, ahol valódi vitát lehetne erről folytatni, bár már volt egy jó kezdeményezés, hogy elhívtuk a különböző bloggereket, tegyék fel a kérdéseiket, és mi a legjobb tudásunk szerint próbáltunk válaszolni."

Pópa Júlia szerint felesleges azon vitatkozni, hogy a szinkront teljes egészében leváltsa-e a feliratos műsorszórás. "Én is a nyelvtanulás és nyelvtanítás mellett voksolok, de egy kereskedelmi televíziónak ez nem feladata, és a nézők sem ezt várják el tőlünk. Nekünk nézők millióinak igényeit kell kielégítenünk. Amikor itt voltak nálunk a bloggerek, akkor a programigazgatónk, Kolosi Péter elmondta, hogy amennyiben a technika lehetővé teszi, hogy a néző eldönthesse, hogy szinkronizálva vagy eredeti nyelven, felirattal nézze a műsort, akkor mi ebben partnerek leszünk. Ez persze nekünk többletköltség, de járható út lesz, és elképzelhető, hogy már a nem túl távoli jövőben. Ugyanakkor csak olyan irányt tudunk elfogadni, amiben a néző választhat."

Mindig van olyan stúdió, amely alávállal

A válság sokat rontott a szinkron amúgy sem fényes helyzetén. A tévés reklámbevételek elmúlt években drasztikus csökkenésével a csatornák ahol tudnak, spórolnak. Emiatt már tavaly is jellemzők voltak a szinkronstúdióknál a kisebb-nagyobb leállások, idén már több hónaposak is előfordultak - ilyenkor minden, a szinkronfolyamatban részt vevő dolgozó átmenetileg munkanélkülivé válik. "Korábban ilyen nem volt" - mondja Várkonyi Zoltán. "Azt ugyan mindig elmondom a hallgatóimnak, hogy nem ebből a munkából fognak meggazdagodni, de ha tényleg jó valaki, akkor - legalábbis egészen idáig - egyáltalán nem volt jellemző, hogy huzamosabb ideig munka nélkül maradjon."

A magyar szinkron mostani helyzetével végső soron, úgy tűnik, a patthelyzet a baj: mindig van olyan stúdió, amely alávállal, illetve mindig van olyan színész és dramaturg, akinek létkérdés, hogy dolgozzon és legyen bevétele. A megkérdezett tévék egy része azt mondja, hogy szerintük minden a legnagyobb rendben, míg mások - ha elismerik is, hogy nem a legjobbak a fizetések a szakmában - a pénzhiányra hivatkozva állítják: ők nem tudnak mit tenni.

Valaminek azonban muszáj lesz előremozdulnia a következő egy-két évben. Bár van nem is egy csatorna, amelyik nem hajlandó bizonyos minőségi szint alá menni, az már egyáltalán nem biztos, hogy azok az emberek, akik ma még hivatásuknak érzik, hogy minőségi szinkront hozzanak létre, még pár év múlva is hajlandók vagy képesek lesznek erre.

Dobay Ádám