"Nem nagyon értik, mit beszélnek" - segélykiáltás a szinkronból

Az elmúlt években a szinkronszakmában dolgozó szakemberek, színészek és dramaturgok kezdték elhagyni a pályát, a válság miatt pedig már több stúdió is a szakadék szélén táncol. Sovány vigasz, hogy sorban állnak a szakembereket helyettesítő automatizált rendszerek, a színészpótló szinkronhang-képzősök, a középfokú nyelvvizsgás, nem túl motivált bölcsészek. Szakmabelieket kérdeztünk a szinkron kimondatlan titkairól és a lehetséges kiutakról.

A magyar szinkronnal kapcsolatos közhelyeket mindenki ismeri: régen jó volt, ma már nem jó, közben nem változnak a fizetések, viszont ma már csak a rohanás van. Ezeket a másfél-két évente elismételgetett kijelentéseket mindenki nyugtázza, és továbblép. A felszín alatt azonban évről évre nehezebb helyzetbe kerülő szakembereket, sőt lassan eltűnő szakmákat találunk, melynek talpon maradt tagjai gyakran hónapról hónapra élnek.

A helyzetet jól illusztrálja, hogy amikor az elmúlt hetekben kifejezetten azzal kerestünk meg szinkronban dolgozókat, hogy feltárhassuk a problémákat és a megoldási lehetőségeket, többen teljesen elzárkóztak a nyilatkozattételtől, néhányan pedig csak névtelenül voltak hajlandók beszélni. A hol kimondott, hol csak érzékeltetett indok mindenhol ugyanaz: a szinkronban dolgozók jelentős hányada ma olyan szinten ki van szolgáltatva a megrendelőknek (a tévécsatornáknak és az őket tulajdonló cégeknek), hogy esetleges negatív nyilatkozataikkal nem csak saját állásukat, hanem a stúdiótól emiatt megvont megrendelések miatt kollégáik megélhetését is kockáztatják.

A lejtmenet az aláígérgetésekkel kezdődött

Az általunk megkérdezett szakmabeliek elmondása szerint 1990-ben 3500 és 4000 forint közötti összegbe került egypercnyi magyar szinkron, vagyis ez alapján kellett kigazdálkodni a szinkrondramaturg, a színészek, a rendező, a hangmérnök, a rendezőasszisztens, a gyártásvezető munkadíját és a stúdió összes további költségét. Húsz év telt el, de ez az összeg nem emelkedett, sőt, ahol mégis változott, ott lefelé.

Azt, hogy miért romlik évről évre a szinkronban dolgozók megélhetése, többen egyértelműen meg tudják mondani. "A kilencvenes évek közepén jelentek meg olyan magáncégek, amelyek egészen egyszerűen elkezdtek mérhetetlen módon aláajánlani a többi cégnek" - emlékszik vissza az egyik stúdió munkatársa. "A piaccal persze együtt jár a verseny, de ma ott tartunk, hogy van, aki 2000 forintért vállal be egy percet, holott 3500 forint alatt nem lehet garantálni a minőségi munkát. Ha az ember színészekkel dolgozik - márpedig a magára valamit adó stúdiók nem engedhetik meg maguknak, hogy ne színészek adják a hangokat -, akkor őket ki kell fizetni, nem lehet ez alá az összeg alá menni. Így azok a stúdiók, amelyek tartják magukat a minőséghez, gyakorlatilag 1990 óta ugyanannyi pénzért dolgoznak, miközben a villany, a rezsiköltségek a sokszorosukra rúgnak."

Hogy hogyan lehetett ilyen alacsony árakat kihozni? Van olyan stúdió, ahol a magyar szöveget elkészítő szinkrondramaturgok fizetését cserélték nettóról bruttóra, és van, ahol a színészeken spórolnak - nem hívnak nagyobb neveket, ugyanazzal az egy tucat emberrel mondatják fel a legtöbb filmet, vagy egyszerűen észrevétlenül, trükközve csökkentik a fizetésüket. "Egy tekercs hossza 30 másodperc, ez annyi, amennyit egyben el lehet mondani. Ez a tekercs a színészek szinkronos gázsijának az alapja" - mondja az egyik kisebb stúdiónál dolgozó gyártásvezető. "A színészek mesélik, hogy több helyen is az évek során szépen kitolták a tekercshosszokat egy, aztán másfél percre úgy, hogy közben ugyanannyit fizetnek érte. Mégis sok színész jár ezekre a helyekre, mert ha egy nap rengeteget ledarálnak, akkor abból még valamennyit meg tudnak keresni, és sajnos sokan vannak, akiknek ez az egyetlen bevételi forrásuk."

"Teljesen igaz, hogy mostanában nálunk sem emelkedtek a szinkrontarifák" - erősíti meg információnkat Pópa Júlia, az RTL Klub szinkroncsoportjának vezetője. "De közben az ország fizetése sem emelkedett. Egyszerűen nem jut több szinkronra, ennyiből kell kihozni, mindenkinek meg kell húzni ezt a szíjat. Ahogy a válság, úgy a felélénkülés is majd biztos vissza fog gyűrűzni. Én megértem a dramaturgokat, a színészeket, de mindenkit sújt ez a dolog."

Az RTL Klub azok közé a csatornák közé tartozik, amelyeknél nem elsősorban a minél alacsonyabb ár a célkitűzés. "Filmet venni, sugározni bárki tud, akinek van pénze és technikai háttere hozzá. Mi ezt, a minőséget tudjuk hozzátenni" - folytatja Pópa Júlia. "Az, hogy jó színészek, jó rendezők és jó dramaturgok készítsék el a magyar változatot és nem utolsósorban jó kedvvel jöjjenek dolgozni, megér ennyit. Ahhoz, hogy a film élvezhető legyen, a szinkron ugyanúgy hozzátartozik, mint a szereplők, a rendezés vagy a témaválasztás. Én abban bízom, hogy a szinkron még eladhatóbbá tudja tenni a filmet, még a rossz filmből is kicsit jobbat tud varázsolni."

Sokan belefásultak

"Az alkony akkor kezdődött, amikor egyszer volt egy tévésorozat, a Harry a papagáj, és behívtak kedden a vőlegény szerepére" - meséli Tóth Barna színész, rendező. - "Aztán behívtak csütörtökön is: Harry a papagáj, és ugyanabban a jelenetben a pincér lettem volna. A pincér odamegy a vőlegényhez, és megkérdezi: "Hozhatok valamit, uram?" És ahogy mondom fel, hallom magam a másik sávon: "Igen, köszönöm." Elnézést, mondom, de itt valami probléma van, a másik is én vagyok. "Nem baj, csináljuk meg!" És akkor megcsináltuk, kicsit mélyebb volt az egyik hang, és magammal beszélgettem. Ez 1997-ben volt."

"A Titanicot kell meghallgatni, ahol Szokol Péter önmagával beszélget" - teszi hozzá Simonyi Balázs. "Ez ment le a moziban és a tévében. Millióan látták. Vagy a Hídember utószinkronja, ahol Rátóti Zoltán valakit játszik, és megjelenik szinkronhangban is egy másik emberként."

Simonyi 25 éve szinkronizál, de ma már egyre kevésbé - nem tartja szimpatikusnak a változásokat. "A felgyorsult technika miatt a munka minden más aspektusa is felgyorsult, talajt vesztett, devalválódott. Pont az veszett el, ami annak idején a 'legendás szinkronmunkának' neveztek, és ez nem üres múltba révedés. Hogy többször befűzték a tekercset, visszafűzték, megnézték a színészek sokszor az anyagot, próbálták... szerintem maga ez a fajta művészi hozzáállás van teljesen kiveszőben. Az, hogy létrehoznak valamit, mint egy színházi előadást. Lehet, hogy a régebbi filmeken néha csúszik a hang, néha teljesen üresen konganak a tömegjelenetek, technikailag problémás, de értik, hogy mit mondanak, és ez nagyon fontos szerintem. Manapság nem nagyon értik-értelmezik, mit beszélnek."

"A szinkron elsősorban csapatmunka" - mondja Molnár Levente, aki tízéves kora óta szinkronizál, és ma már filmek magyar szövegét is írja. "Régen volt olyan, hogy egy hétig vagy akár egy hónapig vettek egy filmet, ma az egész munkafolyamatra van egy hét, a fordítástól a keverésig" - sorolja a változásokat. "Alapvetően gazdasági kérdésről van szó. Szokták mondani, hogy lehet jól, olcsón vagy gyorsan dolgozni, és a megrendelő ebből kettőt választhat." A tapasztalat szerint pedig ma a megrendelő az olcsónt és a gyorsant választja.

Megszűnő szakmák

Problémát jelent az is, hogy a szinkron több szempontból speciális szakmáinak nincs meg a megfelelő továbbadása, sőt az ezt biztosító rendszer elemei ki is estek. "Szigorúan a szinkronrendezőket tekintve van egy olyan régi mag, amely még anno a Pannónia Filmstúdióban, Mafilmben, ezeken a helyeken indultak el" - magyarázza Várkonyi Zoltán szinkrondramaturg, többek között a Szívek szállodája, a Maffiózók és a Seinfeld magyar szövegének megalkotója, aki tizenkét év szakmában eltöltött év után ma tanfolyamon oktatja a szinkrondramaturg-szakmát. "Amíg volt rendezőasszisztens - talán most már csak a Mafilm Audióban van -, ő mondta a színésznek, hogy most melyik jelenetet vesszük, hogy mi a következő tekercs. Ha volt valami hiba, azt észrevette. Amire a rendező nem tudott figyelni, azt ő tudta korrigálni. Előfordult, hogy ő csinálta a film tekercsekre bontását. A rendezőasszisztensnek valójában nem volt olyan dolga, amit a rendező vagy a hangmérnök ne tudott volna elvégezni, ezért kézenfekvő volt elsőként megszabadulni ettől a pozíciótól. Ez csak azért rossz, mert régen az asszisztensekből lettek a szinkronrendezők."

Hogy ma kiből lesznek az új szinkronrendezők, arra szinte az összes többi megkérdezett tud egy-egy anekdotát mesélni: hol hangmérnökből, hol színészből, hol titkárnőből, gyakorlatilag bárkiből. Ennek folyományaként azonban a panaszok szerint felhígult a szinkronrendezői szakma, sokan egész egyszerűen nem tudják, hogy rendezőként milyen feladatuk lenne még a munkafolyamat adminisztrálásán túl. "Egyszerűen szerintem a hozzáértés van a piramis csúcsán" - véli Simonyi Balázs. "A világon nincs olyan, hogy tudatlan, rosszul tájékozott, alulművelt emberek adnak át tudást, és a szinkronban sokszor ez történik."

A szintén gyerekkora óta aktívan szinkronozó Nemes-Takách Kata azért egy pozitív ellenpéldát is hozzátesz: "Dezsőffy Rajz Katalinnal forgatjuk a Hetvenes évek show-t, és konkrétan meg tudja mondani a filmben szereplő összes főhősről, hogy milyen filmekben volt eddig, hogy hívják, mit csinált, miért csinálta, és kínosan odafigyel arra, hogy ne maradjon benn a szövegben semmilyen anakronizmus."

Simonyi Balázs néhány éve cikkben fogalmazott meg egy olyan képzelt jövőképet, ahol már a színész van csak egymaga, és felmondja a filmet, bárkivel való egyeztetés nélkül. Mára ez az egyik szinkronstúdióban már majdnem fedi a valóságot. Akik dolgoztak ott, azt mondják, igazi szinkrongyár: beül a színész, és az előtte lévő kistévén csak azok a képek jelennek meg, amelyek az általa alakított szereplőhöz tartoznak, a színész pedig csak a saját magához tartozó mondatokat látja és rögtön mondja is fel. Ebben a rendszerben már nincs szinkronrendező sem, csak egy technikus. Esély sincs a film folyamatának felfogására, viszont egy nap alatt tízfilmnyi szöveget fel lehet venni. Mivel ez költséghatékony, megfelel a minél olcsóbb szinkront kereső megrendelőknek, így a minőségi szinkront biztosító stúdióknak egyre kevesebb megrendelés jut.

Cikkünk második részében annak járunk utána, mik a gyakran rossz magyar szövegek okai, mi lett a szinkronosok szakszervezeti és sztrájkkezdeményezéseivel és hogy mi várható a magyar szinkronért indított akciótól.

Dobay Ádám