Ellentmondásos a csecsemőtévék megítélése

A három éven aluliak számára létrejött Bebe TV 2011-től Duck TV néven sugároz, a változás pedig azzal is jár, hogy az ártalmatlan képek - macik, halak, kisautók - vetítése mellett rendes műsor is várható a csatornán. De milyen programokat nézhetnek a csecsemők? És jó-e egyáltalán, ha tévéznek? A szolgáltatók és a pszichológusok véleménye eltér, a szülők többsége azonban örül, hogy efféle csatornák is akadnak a kínálatban.

A szlovák Bebe TV 2007-ben indult, és kezdetben - Szlovákia mellett - Magyarországon, Csehországban és Romániában sugárzott, mára pedig közel húsz európai országba eljutott. A csatorna alapvetően a hat és harminchat hónap közötti korosztálynak szól: a legkisebbek számára úgy működik, mint a kiságy fölé akasztott játékok (amelyeknek színei és formái, esetleg hangjai keltik fel a csecsemők érdeklődését), a valamivel idősebbek pedig már az egyes állatokat vagy járműveket is felismerik.

Egy blogíró anyuka bejegyzése szerint tizennégy hónapos gyermeke a Bebe TV nagy rajongója, és sok mindent felismer már a képernyőn: "Nyávog, ha cicát lát, hoppázik, ha nyuszit, kacsint, amikor a Zöld-kék bolygó kislánya kacsint, és integet, amikor az ufók visszaintegetnek". A bejegyzéshez fűzött hozzászólások mindegyike - gyakorló szülőktől - csak dicséri a csatornát, miközben az orvosok és pszichológusok egyáltalán nem biztosak abban, hogy a tévézés jót tesz a gyermeknek: gyakori vélemény szerint a csecsemők például érzékenyebbek a képernyő vibrálására, rossz hatással van az idegrendszerükre.

A gyakorlatban viszont igenis tévéznek a legkisebbek is, sőt tévéztek már az előtt is, hogy elindultak volna az első, direkt nekik szóló csatornák: ezt támasztja alá a Kaiser Family Foundation által végzett, 2003-as kutatás is, amelynek eredménye szerint akkoriban a két éven aluli gyerekek hatvannyolc százaléka nézett naponta tévét, sőt huszonhat százalékuknak saját készüléke is volt a szobájában. A műsorkészítők és -szolgáltatók ezután azzal érveltek, hogy ha a kisbabák már amúgy is látják a lakásban bekapcsolt tévét, az ellen nem lehet mit tenni - csupán annyit, hogy nekik való műsorokat kínálnak.

Az Egyesült Államokban így már 2003-ban elindultak olyan csatornák, amelyek kifejezetten csecsemőket céloztak meg (például a BabyFirstTV vagy a BabyTV), ezek azonban csak pár évvel később kerültek be komolyabb szolgáltatók programcsomagjába. Azóta viszont jócskán kinőtték magukat, a BabyFirstTV - több európai ország mellett - például Szingapúrba vagy a Maldív-szigetekre is szolgáltat műsort, a BabyTV-nek pedig indiai kiadása is van.

A csatornák természetesen - szemben más gyerektévék megszokott koncepciójával - teljesen erőszakmentes műsorokat és reklámszünet nélküli adást kínálnak a legkisebb nézőknek. A műsorok nyolcvan százaléka eredeti produkció, a maradékot hasonló profilú DVD-forgalmazóktól szedték össze, illetve megvásárolták gyerekkönyvek, ha nem is megfilmesítési, de elmesélési jogát. A szervező elv hasonló, mint a Bebe TV-nél: dominálnak a színek és a hangok, sok dal és mondóka van, miközben a készítők arra is figyelnek, hogy valamilyen módon az emberek közti kapcsolatokat (anya-gyerek, barátok egymást közt) is bemutassák.

Kifejezetten két-három év alattiaknak szóló műsorok készültek korábban is, az említett adók csupán abban hoztak újítást, hogy csokorba fogták azokat, rendhagyó tematikus csatornává szerveződtek. A leghíresebb, csecsemőknek szóló sorozat, a Teletubbies például 1997-ben indult, és - bár mi simán betettük a legbizarrabb gyerekműsorok közé, és még a homoszexualitás terjesztésével is többször megvádolták - 365 epizódot ért meg.