Kökény Attila: A Megasztár nem modellverseny

A Tv2 Megasztár-jában feltűnt Kökény Attilát már az új Zámbó Jimmynek nevezte Presser Gábor, és az énekesnek ez ellen nincs is kifogása - ettől függetlenül nehezen szokja meg az új közeget, nem is annyira maga miatt, inkább a gyermekei jövőjéért csinálja az egészet. A vendéglátózásból rengeteget tanult, az internetezők véleménye nem érdekli, Patai Anna kiesését pedig nagyon rosszul viselte. Interjú.

Patai Annának mintha pótapja lettél volna a házban. Hogy viselted a kiesését?

- Nekem nagyon rossz volt, hogy kiesett, mivel pólyáskora óta ismerem, az édesapjával húsz éve barátságban vagyunk, dolgoztunk is együtt. Anna a lányom barátnője is egyben, nekem természetes volt, hogy minden nap játszom vele.

Presser Gábor meg azt mondta rólad, hogy te lehetsz az új Zámbó Jimmy. Erről mit gondolsz?

- Nem mondott ő rosszat ezzel. Nem azt mondta, hogy annyira hasonlítok rá, hanem hogy valami olyasmit fogok képviselni, mint ő - bár én nem érzem magam királynak, nem képzelek koronát a fejemre. Presser nyilván arra értette, hogy valami eltűnt az országból, és azt vissza lehetne hozni. Én is lírai dalokat éneklek, olyasféléket, mint ő.

Ráadásul te is vendéglátózással kezdted, bárokban, lokálokban léptél fel. Mit adott ez neked, mit tanultál belőle?

- Rengeteget lehet tanulni a vendéglátózás során, mármint zeneileg, mivel az ember több formációval lép fel: én sem mindig csak egy szál magamban énekeltem, volt, hogy zongoráztam, máskor duóban vagy nagyzenekarral énekeltem. Esztrádzenekar éppúgy volt már mögöttem, mint népi együttes, cimbalommal, nagybőgővel. Rengeteg mindent meg lehet így érteni a zenéből, a vendéglátózás tulajdonképpen azt adja, hogy az ember mindenhol képes megállni a helyét.

Az éjszakában sok furcsa alakkal is lehet találkozni - mi volt a legemlékezetesebb sztorid?

- Igazság szerint nagy dolgokról nem tudok beszámolni, a vendéglátózás nekem nem egy vérre menő dolog, amitől azonnal meg kell halni - szóval nem feltétlenül kell bemenni a sűrűjébe. Inkább a helyekre emlékszem, amikor hajón dolgoztam, mindenfajta szigeten megfordultam, a Karib-tengeren, a Bahamákon, Barbadoson, Dominikán, Nassaun - ezek azért lettek nagyon erős és tartós élmények, mert egyébként soha az életben nem jutottam volna el ezekre a helyekre. Rómában úgy egy hónapig zenéltem, játszhattam a Grecóban is, ami a világ legrégebbi kávézója, Buffalo Bill is ült még ott a teraszon, Liszt Ferenc kéznyoma meg ott van a falon.

A családod hogy éli meg, hogy most is távol vagy tőlük?

- Hát, elég nehezen, nagyon hiányzom nekik, meg persze ők is nekem. De miután a két gyerekem regisztrált engem a Megasztár-ba - magamtól nem jelentkeztem volna -, most már végigcsinálom, ameddig tudom. Nekik is tartozom ennyivel, sőt mondhatjuk, hogy nekik csinálom, nem magamnak, hisz ezzel nekik lesz jobb a későbbiekben. Eddig is csináltam persze a dolgomat, de mostantól talán több jut majd nekik.

A régi kollégáidtól, zenésztársaidtól érkeznek visszajelzések?

- Azokkal, akikkel legutóbb együtt dolgoztam, folyamatosan tartom a kapcsolatot, igazság szerint ők segítenek most rajtam, ők viszik a feleségemnek a pénzt: ha elmennek dolgozni, úgy osztják el a gázsit, mintha én is ott lennék, aztán a részemet odaadják a családomnak.

Az internetezők hozzászólásait szoktad figyelni?

- Nem szoktam az internetet olvasgatni, nem is nagyon van rá időm: ha le is ülnék a gép elé, akkor valószínűleg zenéket keresnék. Nem érdekel, hogy ki mit mond, már ha nem szakmabeli.

A zsűri véleményét figyelembe veszed?

- Mindig hallgatok a véleményükre, ha rosszat is mondanak, azt is csak az én épülésemre teszik. Négy olyan ember ül ott, akik azért már letettek egyet s mást az asztalra, ezért muszáj rájuk hallgatni.

A Megasztár korábbi szériáit nézted?

- Amikor volt rá időm, mindig megnéztem. Már korábban is tetszett, csak mindig bártortalan voltam, meg kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy jelentkezzek. Még most is fura, hogy itt vagyok, a kamerák, a sok ember, a riporterek, nekem ez sok még kicsit, szerettem a korábbi nyugodtságot: felmentem a színpadra, eljátszottam, amit akartam, aztán szépen hazamentem. Most meg a feje tetejére van állítva minden.

Tudnál már megasztár lenni?

- Nem is azt mondanám, hogy tudnék-e vagy nem, ha véletlenül az leszek, szerintem tudom majd kezelni, ha meg nem leszek, azt is, ugyanúgy. Az élet mindenképp megy tovább, nem keseredhetek el akkor sem, ha kiesek: van három gyerekem, velük ezt nem lehet megtenni. Mindig úgy voltam vele, hogy minden csoda három napig tart: három napig szomorkodnék, aztán menne minden tovább. Persze, ha megasztár lennék, az nagyon jó érzés lenne, tényleg hatalmas dolog egy zenész számára, ha ő lehet 2010-ben az ország hangja.

Régebben mondta a zsűri, hogy fogynod kéne, ha nyerni akarsz. Erről mit gondolsz?

- Lassan már nyolc kilót fogytam, odafigyelek magamra, meg hát nincs az otthoni koszt, vagyis a feleségem főztje: otthon minden ízlik, itt meg azért válogatok, így könnyebb a fogyás. Azt viszont nem tudom, hogy ez mennyire kell a sztársághoz, az előző Megasztár-okban is nyertek már nálam testesebbek, Caramel vagy Tóth Vera is ilyen. Ha a közönség azt mondja, hogy így jobban nézek ki, azt megköszönöm, és persze jól esik, de azért ez alapvetően egy énekverseny, nem pedig egy modellverseny.

A saját dalaidban van a jövő?

- Van már egy teljes lemezanyagom, és mellette még két-három dal. Igaz, ezek nem teljesen sajátok, a lemezen szereplő tizenhárom dalban is csak részben vagyok benne, többekkel együtt írtam. Van úgy, hogy a szöveget írom, és van, hogy ismerősök írnak szöveget, amit aztán megzenésítek.

Pénteken mit hallunk tőled?

- Egy Queen-dalt fogok énekelni, a Who Wants to Live Forever-t, ami a Hegylakó betétdala is volt.