"Egymás minden rezdülését ismerjük" - Mérai Katalin a Barátok köztből

A Barátok közt Illés Júliája, Mérai Katalin egy frissen bemutatott darabban Virginia Woolf barátnőjét játssza, amihez szerinte jó reklám a tévés szereplés, úgy érzi, napi képernyős jelenlétével a színházat is közelebb tudja hozni a nézőkhöz. A Barátok közt-be eredetileg egy másik szerepre jelentkezett, de aztán sok közöset talált magában Julival, leginkább az érzelmi megpróbáltatásokat szereti eljátszani. Varga Izabellával már azelőtt jóban volt, hogy bekerült a napi sorozatba, a haját pedig a karaktere kedvéért festette át.

Milyen ez a Belső szoba című darab, amelyben Virginia Woolf barátnőjét játssza?

- Ez egy új írású darab, Csáki Rita írta, a Fiatal Írók Szövetsége és az RS9 Színház közös drámaíró pályázatának volt az egyik kiemelt produkciója. Virginia Woolf, Victoria Sackville-West és Leonard Woolf tizenöt évét öleli fel, és azért érdekes az egész, mert Virginia Woolfnak ezen a nőn kívül nem igazán volt senkivel szexuális kapcsolata, a nő ihlette az Orlando című remekművet is.

A pikáns jeleneteket is színpadra állították?

- Nincsenek benne pikáns jelenetek, de ez nem is baj, mert a színház a mintha művészete. A darab abszolút fogyasztható formában tálalja a két nő szerelmi viszonyát, nincsenek naturális megoldások. Inkább társadalmi vetülete van az egésznek, Virginia Woolfnak gyakorlatilag az egész életét az határozta meg, hogy hogyan illeszkedjen a viktoriánus, patriarchális időszakba, amit kettejük viszonya sem könnyített meg.

Másfajta felkészülést igényel, ha olyan személyt alakít, aki valóban létezett?

- Persze, nagyon sokat utánaolvastam, Virginia Woolf és Victoria Sackville-West írásaiba is belemélyedtem. Nem lehet egy lapon említeni a kettőt, előbbi tényleges irodalmi értéket képvisel, utóbbi inkább a bulvár, a polgárpukkasztás felé hajlik - és ezt már a saját korukban is így ítélték meg, és a darabban is elhangzik, miután az főként kettejük levelezéséből, illetve Virginia Woolf naplójából íródott.

Mennyire jó reklám a darabhoz a tévés szereplés? Többen mennek be a színházba, ha ön játssza a főszerepet, akit nap mint nap látnak a tévében?

- Ezt nem tudnám megmondani, de valószínűleg van húzóereje a sorozatnak, Kiss Ramóna is játszik most például egy mesedarabban, és az is telt házzal megy. Ez nekünk csak jó, mert így bennünket is látnak más szerepben is, nem mindig Juliként vagy Zsófiként. Az a tapasztalatom, hogy a nézők szeretik is ezt, sokszor odajönnek hozzám előadás után, és megjegyzik, mennyire örülnek neki, hogy engem színházban is lehet látni. Valahogy közelebb tudjuk vinni az emberekhez a színházat.

A honlapján mégis külön van "színésznő" és "celeb" menüpont, vagyis mintha határozottan el akarná választani a színházi munkákat és a Barátok közt-öt.

- A "celeb" kitétellel nem a Barátok közt-öt minősítem, hanem a sajtót, amely elsősorban azért érdeklődik irántunk, mert naponta megjelenünk a képernyőn. Tegyük hozzá: ez teljesen normális, hisz az emberek is sokszor a sorozatbeli karakterünkkel azonosítanak bennünket - nekünk magunknak kell ezt belül helyretenni, és tudni kell, hogy a sorozat is a munkánk és az életünk része, mint ahogy az is, hogy színházban játszunk, hol egy mesehőst, hol egy vampot, hogy egy dizőzt. És ez jól is van így, hisz azért mentünk színésznek, hogy minél több impulzus érjen minket, és minél többfélét meg tudjunk mutatni önmagunkból.

A Barátok közt-be hogy került annak idején?

- Szőke Zolival (Berényi Miklós alakítója - a szerk.) játszottam együtt egy darabban, és épp mellé kerestek egy karaktert - ez volt Maja -, mire Zoli kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem elmenni a castingra. Volt kedvem, meg is néztek, de nem én kaptam meg a szerepet: csak egy évvel később hívott fel a castingdirektor, hogy lenne egy másik szerep, amellyel kapcsolatban viszont rám gondoltak. Bementem egy megbeszélésre, és amikor Kalamár Tamás meglátott barna hajjal, mondta, hogy azonnal szőkítsük vissza, de amúgy szeretettel lát a csapatban.

Forrás: rtlklub.sajtoklub.tv/Nagy Botond

Előtte nézte a sorozatot?

- Képben voltam, elsősorban azért, mert nekem Varga Iza (dr. Balogh Nóra alakítója - a szerk.) nagyon kedves kolléganőm volt még Kecskeméten. Nagyon jóban voltam vele akkor is, és szurkoltam neki, mindig kíváncsi voltam arra, hogy éppen milyen színészi kihívások elé állítja Izát a karaktere.

A kiírt szereplőkkel - például sorozatbeli lányával, Kardos Eszterrel - is tartja a kapcsolatot?

- Persze, Eszterrel nagyon jó a viszonyunk, de például Deutsch Anitával (Szilágyi Andrea alakítója - a szerk.) vagy Lóránt Krisztinával (dr. Ferenczy Orsolya alakítója - a szerk.) is tartom a kapcsolatot. Nagyon intenzív együttlét, ami a forgatások alatt van, úgyhogy tudunk egymásról mindent, és mindenkit érdekel is a másik életének alakulása. A nap legnagyobb részét együtt töltjük, minden rezdülését ismerjük már a másiknak, tudjuk, hogy mikor van jó és mikor rossz passzban. Óhatatlanul is összekovácsolódunk, óvjuk ezt a közös világunkat.

Melyik volt a kedvenc időszaka?

- Nagyon szerettem az elejét, komoly kihívás volt megjeleníteni Júliát, mert épp egy nagyon kemény élethelyzetbe került a történet szerint, akkor találkozott először az édesanyjával. Azok a csaták, lelki vívódások szép és mély időszakot jelentettek színészileg. Nagyon szerettem azt is, amikor a sorozatbeli fiam megjelent, a vele való kapcsolatot is érdekes volt átélni. Mindig a mélyebb érzelmi megnyilvánulások az izgalmasabbak, nemcsak színészként, de azt nézve is, hogy ebből a képernyőn mi jön vissza. Nagyon sokszor vissza szoktam magamat nézni, leginkább pont az ilyen jeleneteknél.

Forrás: rtlklub.sajtoklub.tv/Nagy Botond

Julival sok közös van önben?

- Egy idő után óhatatlanul hatunk egymásra - én is a karakterre, és a karakter is rám -, főleg ha ilyen hosszú időn keresztül, ilyen intenzíven vagyunk együtt. Nagyon sokszor van olyan élethelyzet, amelyet én másként kezelnék, de aztán színészaggyal átgondolom, hogy Julinak milyen motivációi lehetnek, és ez esetleg kihat arra is, hogy a valóságban aztán miként kezelek egy hasonló szituációt. Vannak olyan jelenetek is, amelyeket pedig úgy tudok megoldani, hogy a saját emlékeimre támaszkodom. Alapvetően azért eléggé mások vagyunk, Juli egy önfeláldozó ember, aki elfelejtkezik a saját álmairól, vágyairól, csak hogy a családjának mindent megteremtsen. Természetesen számomra is első a családom, de fontos számomra az is, hogy színésznőként is megálljam a helyem.

Sűrűn azonosítják a karakterrel?

- Persze, rendszeresen megállítanak az utcán. Főleg az elején volt olyan sokszor, hogy megállítottak, és arra próbáltak rávenni, hogy bocsássak már meg az anyámnak. Eleinte nem nagyon értettem, hogy miről beszélnek, aztán rájöttem. A nézők velünk élik a mindennapjaikat, sokszor van, hogy bemutatkozom valakinek, mire ő azt mondja: "Tudom, tudom, én minden este találkozom önnel!"

Sok zenés darabban szerepel. A Barátok közt-ben nem követi Szabi példáját, és fakad dalra?

- Nem hiszem, hogy Júlia valaha is dalra fakadna, de ha mégis úgy alakul, akkor nagyon szívesen vállalom azt is. Civilben viszont épp most dolgozom egy saját lemezen.

Forrás: rtlklub.sajtoklub.tv

A -ban, Virginia Woolf alakítójával, Lábán Katalinnal

Milyen fellépésekre szokták hívni?

- Fellépek gyerekeknek szóló, interaktív műsorral, de a készülő lemezzel kapcsolatban is vannak meghívások. Kecskeméten és Budapesten is szerepeltem sokat zenés darabokban, és megvannak még az akkori kapcsolataim, úgyhogy viszonylag sűrűn hívnak akár operettbe, akár musicalbe, akár dzsesszes, szvinges előadásokra.

Szerepelt a Kisváros-ban is - arra hogyan emlékszik vissza?

- Sajnos már a kifutó időszakban kerültem a sorozatba, csupán négy-öt epizódban szerepeltem. Jó volt, de inkább a Rózsa Jánossal való filmforgatások voltak meghatározók az életemben - ezekből nagyon sokat tudtam tanulni és profitálni. Később rengeteg reklámfilmet is forgattam, amivel szintén szerencsém volt, olyanokkal dolgozhattam, mint Szász Attila, Goda Krisztina vagy Gulyás Buda.

Van, amiben jobb a tévé, mint a színház?

- Sokat játszom stúdiószínházakban - az RS9-cel sem a Belső szoba az első darabom, sőt egy ideig a színház kávézóját is én vezettem. Az alternatív színházi létforma nagyon intenzív, valahol talán a tévéhez közelebb is áll, mint a nagyszínpadhoz: itt is - akár a kamera előtt - finom ecsetvonásokkal kell rajzolni, mindent le kell puhítani, minden manír meglátszik. Döbbenetes, hogy akár egy szemvillanás vagy egy rezdülés mennyire erős tud lenni a tévében, miközben a színpadon kevés lenne.