"Jelenleg a televíziónál vannak a legjobb írók" - Jeanne Tripplehorn a Hármastársakból

Az HBO keddenként adja a Hármastársak ötödik, egyben befejező évadjának részeit, amivel a mormon Henrickson család (egy férj, három feleség, kilenc gyerek) története lassan véget ér. Az első számú feleség, Barb megformálójának, Jeanne Tripplehornnak a filmek már egydimenziósnak tűnnek az ötéves családregény után, úgy véli viszont, egyre jobb szerepek várnak rá, ahogy öregszik. Egy Beverly Hills-i hotelben, az HBO által szervezett nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen kérdeztük.

Jeanne Tripplehorn 1992-ben, az Elemi ösztön-nel robbant be a köztudatba (ő volt a rendőrségi pszichológus, akivel Michael Douglas karakterének viszonya volt), később pedig olyan filmekben láthattuk, mint A cég, a Waterworld vagy A nő kétszer. Andie MacDowell előtt neki ajánlották fel a Négy esküvő és egy temetés főszerepét, és Quentin Tarantino eredeti szándéka szerint Mia Wallace is ő lett volna a Ponyvaregény-ben. Tévés szerepeket a Hármastársak előtt nem nagyon vállalt, a Frasier - A dumagép egy epizódra szóló vendégszerepe mellett néhány tévéfilmben láthatta a közönség: az HBO Két nő - egy ház című produkciójában például Jackie Kennedy Onassist játszotta, amiért Emmy-díjra is jelölték.

--------------------------------

Korábban azt nyilatkozta, hogy a Hármastársak fordulópont volt a karrierjében.

- Igen, hisz a negyvenes éveimben járok, ami Hollywoodban korábban felért egy halálos ítélettel. Az utóbbi öt évben viszont azt láttam, hogy mégis számítanak rám, sőt sokkal összetettebb figurát alakítok, mint ezelőtt bármikor. Soha nem volt jobb szerepem, és soha nem volt ilyen kreatív tapasztalatom - a karakterem nagyon jól meg van írva, és érzelmileg rengeteg mindenen kell keresztülmennie, ami színészileg óriási kihívást és koncentrációt jelent. Komoly színészi képzettséggel rendelkezem, de úgy érzem, a korábbi szerepeimben erre nem nagyon kellett támaszkodnom. Mostanra talán beértem, a jövő csodálatos lesz.

Mi lehet az oka, hogy a negyvenes életkor már nem számít olyan végzetesnek Hollywoodban?

- Ezt többféle szempontból lehet vizsgálni, talán az is segít ebben, hogy a televíziós sorozatok új aranykorát éljük: amíg egy-másfél órát ki lehet tölteni úgy, hogy ne jelenjen meg negyvenes karakter, egy több éven keresztül folyó történetben ezt nehéz kikerülni. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg a televíziónál vannak a legjobb írók, akik mernek és tudnak olyan problémákkal, olyan életkori helyzetekkel foglalkozni, amelyekkel a filmírók kevésbé. De azt veszem észre, hogy ma már az öregedés egész folyamatát másként ítélik meg, a korábbi divattal ellentétben már Hollywoodban is nők tömege áll ki a természetes öregedés mellett, vagyis a plasztikázás ellen. Én sem fogom soha megműttetni magam, úgy szeretnék megöregedni, ahogy az élet hozza.

A Hármastársak után is szeretne televíziós munkát vállalni?

- Egy darabig biztosan nem, kell most egy kis szünet - annak ellenére, hogy a kollégáimmal még ennyi év közös munka után is imádjuk egymást. Szeretnék most kicsit a fiammal lenni, szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat, amire az elmúlt években nem annyira volt lehetőség. Szeretnék most kicsit hétköznapi dolgokat csinálni. Később viszont szívesen vállalnék hasonló munkát, nagyon szeretem az HBO sorozatait, és szerencsésnek érezném magam, ha egy másik produkcióban újra gondolnának rám.

A Hármastársak lezárásával elégedett?

- Abszolút, hisz az írók maguk alakították így, komplex, kerek történetet hoztak létre. Jó így visszatekinteni a történetre, hogy nem maradt lezáratlan; olyannak látom, mint egy modern amerikai családregényt. Ismétlem magam, de a filmek valahogy egydimenziósnak tűnnek egy ilyen többrétegű alkotással szemben, amely akár Csehov vagy Oscar Wilde műve alapján is íródhatott volna. Vannak persze itt is üresjáratok, némelyik szezon jobb, mint a másik, de a sorozat mégis egységes, mert minden mozzanat azért került bele, hogy az utolsó pillanat még hatásosabb legyen. Menet közben sokszor kérdeztem magamtól, hogy egy bizonyos történetszál miért került bele a szériába, de a végén mindent megértettem - az írók pedig már az elején pontosan tudták, hogy mire akarnak kilyukadni, merre terelik a családot.

Barb karakterét, az ő fejlődését hogyan látja a sorozatban?

- Mint mondtam, az írók nem nagyon tudatták velem, hogy hova fut ki egy-egy történetszál, így sok dolgot nem értettem a karakteremmel kapcsolatban. Egyszer például nagyon be kellett rúgnom a szerep szerint, ezt sem tudtam akkor mire vélni - számomra csak később nyert értelmet ez a jelenet. Talán egyszer, ha beavattak az írók, amikor Barbot a rák veszélye fenyegette: akkor annyira kétségbeestem, hogy a karakterem meg fog halni, hogy megsajnáltak, és elmondták, hogy túléli. Barb egyébként alapvetően más, mint én, valószínűleg ezért sem értem mindig a motivációit, de öt év alatt azért megtanultam az ő fejével gondolkodni. Nagyon fog hiányozni, kicsit olyan, mintha egy közeli ismerősöm meghalt volna - ezelőtt mindig csak féléves projektekben vettem részt, soha nem vittem ennyi ideig egy karaktert.

A poligámiáról mi a véleménye?

- Nagyon érdekes, de sok csapdát rejtő életformának tartom, azt hiszem, nem lenne nekem való. Kétségtelen viszont, hogy vannak benne olyan pozitív dolgok, amelyek egy hagyományos családmodellben nem feltétlenül találhatók meg: a sokszor ártalmas birtoklási vágy bizonyára nincs meg egy ilyen rendszerben, és talán a gyerekek is több előnyét láthatják annak, ha, mondjuk, három anyjuk van.

--------------------------------

Los Angelesben interjút készítettünk a Hármastársak többi főszereplőjével is: a férjet játszó Bill Paxton itt nyilatkozott az [origo]-nak, a másik két feleség megformálójával, Chloë Sevignyvel és Ginnifer Goodwinnal való beszélgetésünket később közöljük.