Chloë Sevigny 1995-ben a Kölykök-kel tűnt fel a filmvásznon, és még a kilencvenes években olyan filmekben láthatta a közönség, mint A diszkó végnapjai vagy A fiúk nem sírnak. Az új évezred az Amerikai pszicho-val indult számára, majd szerepelt többek között a Dogville - A menedék-ben, a Melinda és Melindá-ban vagy a Zodiákus-ban is. Komolyabb tévés munkát a Hármastársak előtt nem vállalt, egy-két tévéfilmen kívül csupán a Will és Grace egyik epizódjában jelent meg.
---------------------------------------
Hogy érzi magát a sorozat végeztével?
- Nem örülök neki, legalább még egy évet szívesen lehúztam volna a sorozatnál: biztos munka volt, és nagyon jól összeszokott már a csapat - és itt nemcsak a színészekre, de a stábtagokra is gondolok. Érzelmileg természetesen sokkal nehezebb az elválás, mint egy film esetében - hisz sokkal több időt töltöttünk együtt -, de hát mit csináljunk? Egyszer ennek is véget kellett érnie, és akkor már inkább így, az írók szándéka szerint.
Az előző, negyedik évadot viszont bírálta korábban. Miért nem volt megelégedve vele?
- Nem arról van szó, hogy ne lettem volna megelégedve vele, csak azt szeretem, ha a család jobban fókuszban van - akkor nekem is több a jelenetem. De komolyan, szerintem a negyedik évadban túl sok volt a mellékszál, kicsit elterelte a figyelmet Henricksonékról. Az ötödik szezon szerencsére már visszatért a gyökerekhez, újra a család került a középpontba, annak minden problémájával együtt. Szerintem ezért a rajongók is hálásak, és a történet lezárásával is meg lesznek elégedve - annak ellenére, hogy a finálé bizonyára sokkolni fogja őket. Úgy értem, annak idején például a Sírhant művek lezárása is sokkoló volt (amelyben minden szereplőről bemutatták, hogyan fog meghalni - a szerk.), de legalább elvarrt minden szálat. Ilyen értelemben a miénk is hasonló lesz.
A jövőben is vállalna munkát tévésorozatban?
- Persze, hisz ma már a sorozatok is ugyanolyan igényesek - ha nem igényesebbek -, mint a mozifilmek, rengeteg színvonalas csatorna is van, amely rendkívül sok kreatív energiát fektet a saját gyártású produkciókba. Persze azért jólesik most egy kicsit pihenni, élvezem, hogy sok mindenre van időm. Egy ideig szeretném kerülni azt a feszített munkatempót, ami egy sorozat forgatásával jár, szeretnék egy kicsit visszatalálni a saját életemhez.
A kilencvenes években egyfajta divatdiktátornak számított, sokan kezdték el másolni a stílusát. Az öltözködés még mindig ilyen fontos szerepet játszik az életében?
- Természetesen, hiszen az öltözködésemmel mindig is a személyiségemet akartam kifejezni. Ez ma sincs másként. (Az interjún a színésznő sárga-piros-zöld csíkos latexruhát visel - a szerk.) Bízom benne, hogy azok a nők, akik elkezdték utánozni a stílusomat, azért tették, mert a személyiségemet is közelállónak érezték a sajátjukéhoz. Persze az egyedi ruhákkal nem csak az önkifejezés a lényeg, színésznőként - vagy mondjuk úgy, közszereplőként - a divatra a szórakoztatás egyik formájaként is tekintek.
A Hármastársak-ban alakított karaktere, Nicki viszont ennek épp az ellenkezőjét képviseli, kifejezetten decensen öltözködik.
- Igen, mert az ő személyiségéhez ez illik - vagyis abban mindenképpen hasonlítunk, hogy ő is a belsőjét tükrözi az öltözködésével. A magánéletben persze soha nem hordanék olyan ruhákat, mint ő, de a forgatás során kifejezetten élveztem - hisz épp ez a színészet lényege, hogy olyan helyzetekbe kerülsz, olyan embereket jelenítesz meg, amelyektől/akiktől a valóságban távol tartod magad. Szeretem egyébként Nicki figuráját, főleg azt a vonását, hogy bármit képes lenne megtenni, ha a családja megvédéséről van szó. Ugyanakkor kicsit romlott is, amit szintén szeretek benne.
A többnejűségről mi a véleménye?
- Amikor elvállaltam a szerepet, még szinte semmit nem tudtam a poligámiáról, de még a mormon közösségről sem. Számomra kifejezetten meglepő volt, hogy az Egyesült Államokban még ma is élhetnek olyan családok, amelyek egy efféle modell szerint rendezkedtek be - az én neveltetésemtől, világnézetemtől nagyon távol áll az ilyesmi. Érdekes egyébként, hogy a sorozat ideje alatt több mormonnal beszélgettem - olyanokkal is, akik Utahban nevelkedtek fel -, de mindegyikük hagyományos családban nőtt fel, egy apa és egy anya mellett.
Mit gondol, a mai televíziózásban milyen a nők szerepe?
- A sorozatok színvonalának emelkedése - amiről beszéltem - szerintem azzal is jár, hogy egyre sokrétűbbek, összetettebbek lesznek a karakterek, így a női karakterek is. A mai televíziós sorozatokban szerintem rengeteg markáns nő van, Christina Hendrickset például imádom, abszolút nőies, és nagyon jól is hozza a figurát a Mad Men - Reklámőrültek-ben. Aztán ott van Laura Linney a The Big C-ben (itthon még nem látott sorozat egy rákos nőről - a szerk.) vagy Mary-Louise Parker a Nancy ül a fűben című szériában, ők is zseniálisak. De lehetne még sorolni azokat a sorozatokat, amelyek összetett női karakterrel dolgoznak - ilyen például A hatalom hálójában vagy A férjem védelmében is. Úgy tűnik, a nők szerepe a televízióban jóval hangsúlyosabbá vált az utóbbi években, amihez talán a Hármastársak színésznői is hozzá tudtak tenni valamit.
---------------------------------------
Los Angelesben interjút készítettünk a Hármastársak többi főszereplőjével is: Bill Paxton itt nyilatkozott az [origo]-nak, Jeanne Tripplehorn itt mesélt szerepéről, a harmadik feleség megformálójával, Ginnifer Goodwinnal való beszélgetésünket később közöljük.