Keresztes Ildikó: Ötször hívtak vissza az X-Faktor mentori castingjára

Az RTL Klubon szeptember 3-án újra elindult az X-Faktor, amelyben - Geszti Péter, Malek Miklós és Nagy Feró mellett - Keresztes Ildikó is újra ellátja mentori feladatait. Az énekes-színésznő korábbi mentoráltjaival ma is szoros kapcsolatot ápol, kapásból visszautasítja viszont azokat, akik az előző szériában látottakat utánozzák. Ha ma lenne pályakezdő, maga is indulna a tehetségkutatón, Geszti Péterben kellemesen csalódott, és egyáltalán nem bánja, ha az érzelmessége miatt kritizálják.

Ha most lenne pályakezdő, jelentkezne egy olyan tehetségkutatóba, mint az X-Faktor?

- Biztos megpróbálnám, ha lenne ilyen lehetőség. Miért ne? Persze van ennek másik oldala is, hisz húszévesen vagy fiatalabb koromban biztosan nem lettem volna annyira merész, hogy jelentkezzek egy ilyenbe. De akárhogy nézzük is, ez egy óriási lehetőség, még akkor is, ha valaki aztán nem marad ezen a pályán: lehet, hogy hasznos ismeretségeket tud szerezni, vagy közben kiderül róla, hogy nagyon jó valami másban, mondjuk, nagyon jól átlátja a műsor működését, és remek szerkesztő válik belőle. Manapság rengeteg a tehetség, a jónál is jobbnak kell lenned, hogy ki tudj tűnni, úgyhogy meg kell ragadni minden lehetőséget.

Ez az?

- Nem vagyok egy jövőbe látó nénike, úgyhogy csak azt tudom elmondani, én mit gondolok. Hogy valaki mennyire színpadra termett, az szerintem elsősorban adottság kérdése - még akkor is, ha van színház- és filmművészeti egyetem, táncfőiskola meg mindenféle énekiskolák. Erre a pályára - más pályára is, de talán erre a leginkább - születni kell: vagy kap az ember a jóistentől megfelelő képességeket, vagy nem. Aztán persze képezheti magát az ember, sőt kell is, hogy képezze, de ez a legfontosabb. Rengeteg olyan tulajdonság is kell, amit végül is be lehet sorolni a tehetség címszó alá: kitartás, munkabírás, szakmai alázat, lélekjelenlét - lehet például valaki nagyon tehetséges, ha nem bírja a színpadi nyomást, sosem fog tündökölni, gyakorlatilag alkalmatlan a pályára. Egykori mentorom, Mikó István azt mondta, hogy ha valaki erre a pályára született, az úgyis itt köt ki, hiába bukik is el többször; aki pedig nem erre született, az is fel tud tűnni egyszer, de aztán el is tűnik ugyanolyan lendülettel.

Ha versenyző lenne az X-Faktor-ban, a három férfi közül melyikhez kerülne szívesen mentoráltként?

- Ha popénekesnőnek tartanám magam, akkor inkább popperhez szeretnék kerülni, ha rockénekesnőnek, akkor rockerhez. De nehéz ezt így megmondani, mert mindhárom mentortársamat nagyon szeretem és tisztelem. Tudom, hogy ők ezzel nem szoktak kérkedni, de nem én vagyok az egyetlen bőgőmasina a csapatban: én azért láttam tőlük is egy pár könnycseppet elmorzsolni, talán csak Malek Miklóstól nem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha csak emberileg nézzük, bármelyikükhöz szívesen kerülnék. Az már más kérdés, hogy mindannyian máshoz értenek.

Ismerte őket korábbról is?

- Ferót ismertem a legjobban, dolgoztunk együtt rockoperákban, meg hát habitusban ő hasonlít rám leginkább. Gesztivel is dolgoztam egyszer-kétszer együtt, de talán nem annyira szorosan. Ő egyébként nagyon kellemes csalódás volt: nem mintha előtte rossz véleményem lett volna róla, de akkor is nagyon pozitív élmény volt vele találkozni. A legkevésbé Malekot ismertem, de őt is nagyon bírom, tényleg olyan, mint egy halk szavú gyilkos. Nagyon bírom amúgy az ilyen palikat, akik ennyire visszafogottak, de ha egyszer mondanak valamit, azon egy hétig röhögsz. Nagyon jó szakember is, sokkal racionálisabb, mint én, és sokkal egyenesebben ki is mondja a dolgokat. Én szeretem egy kicsit vattába csomagolni a mondandómat.

A mentorok csapata jobban összeszokott már, vagy lesz azért most is széthúzás?

- Ez nem egy előre megírt műsor, úgyhogy előre nem is tudom megmondani, hogy mennyit fogunk vitatkozni, persze, ha fogunk egyáltalán. Amíg csak zsűritagok vagyunk, és nem derül ki, hogy melyik tizenkét versenyző fog indulni az élő adásokban, és hogy ki kinek a csapatába tartozik, addig közösen döntünk mindenről. A véleményeink egyébként nyolcvan-kilencven százalékban megegyeznek - és ez szerintem nagyon jó arány -, teljesen mindegy, hogy milyen műfajban indul az adott versenyző. Geszti és Malek inkább a popzenében van otthon, Feró és én pedig a rockzenében, de azért én is észreveszem, ha valaki a popban mutat jó perspektívát. "Ellenfelek" igazából akkor leszünk, ha már a saját csapatunkért harcolunk: akkor már nyilván lesznek élesebb viták is. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne szeretnénk és tisztelnénk egymást, de a műsor hevében sok minden előfordulhat.

Az X-Faktor-ban most milyen embereket keresnek?

- Határozott irány soha nem volt, és nem is lesz. Egy biztos: tényleg nem akarunk egy második Vastag Csabát, de egy második Nikolast vagy Norbit sem. Hál' istennek, nincsenek is most ilyen figurák, akik valamiféle utánzással próbálkoznak, azok úgyis idejében kihullnak. Én végképp nem keresek másolatokat, mert magam is úgy lettem művész, hogy az egyediségre törekedtem. Világ életemben azt vallottam, hogy a művész attól lesz valaki, hogy mást tud mutatni, mint a többiek. Nem kell tíz Céline Dion, nyolc Tina Turner vagy tizenöt Madonna: mindegyikből egy kell.

És az országnak kell évi két-három nagyobb tehetségkutató?

- A válogatók előtt én is azt gondoltam, hogy az utóbbi években pont volt itthon elég tehetségkutató, és mostanra elfogytak a tehetségek. Ehhez képest leesett az állam, hogy megint milyen sokan vannak, akik értékes produkciót nyújtanak, és még ezek közül is lesz, aki kiesik. Ami a leginkább lenyűgözött, hogy tizenéves gyerekek jönnek, akik soha nem tanultak énekelni, fogalmuk sincs az egészről, de ösztönösen nagyon jó, amit csinálnak. Ott ülünk mi négyen profik, akik sok mindent láttunk már, és egy kis kezdő gyerek is el tud úgy varázsolni pár perc alatt, hogy teljesen belefeledkezünk a produkcióba. Ha elvisz magával, akkor ott történik valami, és ez az, amit keresünk.

Sokan éppen emiatt, a túlzott érzelmessége miatt kritizálták az előző szériában. Mit gondol erről?

- Biztos kritizáltak, de ezekkel nem igazán foglalkoztam. Én ilyen vagyok, ez pedig bizonyos embereknek szimpatikus, másoknak meg nem. Nem várom el, hogy az egész világ a kebelén hordozzon: akik imádnak engem, azok többek között ezért a tulajdonságomért imádnak - akik meg nem, azokkal pedig megpróbálok nem foglalkozni. Szokták is mondani, hogy aki mindenkinek tetszik, az valójában nem tetszik senkinek: egy művész legyen jó értelemben megosztó. Az a helyzet, hogy a műsorban emberekkel kell törődni: nem zsákokat pakolgatok, nem tudok teljesen racionális lenni.

Az előző mentoráltjaival tartja a kapcsolatot?

- Hogyne, mind a hárommal szinte napi kapcsolatban vagyok. Vannak közös fellépéseink, közös beszélgetéseink. Most fejezem be a legújabb lemezemet, amelyen van egy dal, amit a három kissrácommal csináltam: mindenképp szerettem volna ilyen formában is megörökíteni az együttműködésünket. A lemez most jön ki valamikor októberben, már a keverés stádiumában van. Szerintem nagyon jó lett, egy svéd producerrel, Björn Lodinnal dolgoztam rajta együtt, a szövegeket pedig Cserháti Zsuzsa és Charlie dalszövegeinek alkotója, Horváth Attila írta - ezzel húszéves vágyam teljesült.

A nyolcvanas években szépen szerepelt több külföldi fesztiválon. Külföldi karriere is vágyott?

- A magyar zenei kultúra eléggé másként működik, mint a külföldi. Magyarországon valahogy sohasem kedvelték a rockénekesnőket, vagy az olyan karakteres hangú nőket, mint én. Én nagyon szerettem például Cserháti Zsuzsát, de az ő karrierje sem volt éppen egyértelmű, pontosan emiatt. Itthon valahogy jobban szerették a szempilla-rebegtető kislányokat, akik dallamos, könnyen emészthető zenét játszottak; jobban örültek, ha egy énekesnő lírai irányba megy. Én viszont Janis Joplin miatt lettem énekesnő, és Tina Turneren nevelkedtem. Külföldön az ilyenek rettenetesen nagy sztárokká tudtak válni, emiatt voltak pillanataim, amikor azt kérdeztem magamtól, hogy végül is mi a fenét keresek itt. Mégsem lehettem hálátlan, mert a szakma első pillanattól kezdve elismert, de a pályám azért nem indult olyan nagyon könnyen.

A színházi elfoglaltságait hogyan érinti az X-Faktor?

- Érinti, mert tavaly négy főszerepet tudtam volna eljátszani: ebből kettő álomszerep lett volna, de egy fenékkel nem lehet ennyi lovon ülni, úgyhogy ezeket visszamondtam. Maradt egy darab, a Nyolc nő, amelyben most is játszom. Semmiképp sem szeretném elhanyagolni a színházat, de természetesen most sem tudok olyan darabban részt venni, amely az X-Faktor-ral együtt kezdődik. Remélem, jövő tavasszal már fogok tudni játszani.

Más tévéműsorba nem keresték az RTL Klubnál?

- Pletykaszinten hallottam ezt-azt, de hivatalosan nem kerestek meg. Nagyon szeretem egyébként az X-Faktor-t, de nem szeretném a tévénél lekötni magam, még mindig inkább énekesnő és színésznő vagyok, ez a hivatásom. Az X-Faktor-t is csak azért vállaltam el, mert itt szakmailag tartottak rám igényt, nem azt kérték, hogy mutassam meg, extrém helyzetekben miként állok helyt Afrikában. Ennél a műsornál nagyon komoly casting volt, engem ötször hívtak vissza. A szakma színe-java megfordult a válogatón, színházi rendezőtől a zenészen és a rádióson át az előadóművészig. Amikor odamentem, arra gondoltam, úgysem én leszek, akit kiválasztanak, és magamról is azt gondoltam, hogy nem vagyok az a fajta, aki nagyon beleszól mások életébe, nem is akartam vállalni ennek az ódiumát. Amikor viszont már ötödszörre hívtak vissza, akkor kezdett gyanússá válni a dolog, hogy mégis van bennem valami, amitől zsűritag lehetek.

A Megasztár-ban közben épp zsűricsere volt, a hatodik szériában Bereczki Zoltán és Falusi Mariann is benne lesz. Róluk mit gondol?

- Nem hallottam erről, nem is nagyon néztem tévét az utóbbi fél évben. Mindkettőt elismerem egyébként, és nagyon jónak tartom. Mariannt még kezdő énekesnő koromból ismerem, talán még az OSZK stúdióból; Zoli egy nagyon tehetséges színész és énekes, sokoldalú művész. Valamennyire ismerem őket emberileg is: közlékenyek, jó fejek, abszolút alkalmasak szerintem egy ilyen feladatra.

És ahhoz mit szól, hogy a Megasztár 6 rajtját áttették jövőre?

- Nem az én tisztem, hogy megítéljem a csatornák döntéseit, de úgy gondolom, hogy nem volt szerencsés, hogy egy időben ment két tehetségkutató. De a nézők tavaly döntöttek, és egyértelműen az X-Faktor mellett tették le a voksukat.