Csonka András
- Hirtelen jött a műsor megszűnése, annak ellenére, hogy voltak erre utaló jelek. Az elmúlt másfél évben itt is volt karcsúsítás - mint ahogy más műsoroknál, más csatornáknál is -, rövidebb lett az adásidő, és a stábból is el kellett mennie pár embernek. Talán fel lehetett volna erre készülni, de nem hittem, hogy bekövetkezik: azt gondoltam, hogy a piacvezető csatorna elbírja egy ilyen műsor terhét, főleg, hogy a sikeres esti produkciók szereplői másnap reggel nálunk is rendre megszólaltak. Nyilván érintett érzelmileg a dolog, szomorú is vagyok, de egyáltalán nincs bennem harag, és azt se várja senki, hogy az utolsó adásban felvágom majd az ereimet. Rengeteg színházi munkám van, és remélem, hamarosan a képernyőre is visszakerülök.
- Tizenegy évig csináltam a Reggeli-t, megszámolni is alig tudom, hogy ez idő alatt hány ember ült mellettem a kanapén. Mindenkitől tanultam, mindenkitől kaptam, és mindenkihez tudtam alkalmazkodni - csak úgy volt érdekes, ha jól éreztem magam, és én valóban jól éreztem magam. Nem akarok álszent lenni, a korán kelést utáltam, de ugyanakkor imádtam is, mert hihetetlenül jó csapat gyűlt itt össze, amibe nemcsak a műsorvezetők tartoztak bele, hanem a stáb is. Már-már olyan, mintha a családtagjaim lennének, ezért nem is búcsúzom el tőlük - attól, hogy a műsor megszűnik, még fogjuk tartani a kapcsolatot.
- A műsor kapcsán rengeteg olyan emberrel találkoztam, akivel nem hittem, hogy valaha fogok. Ezek közül emlékezetes volt többek között a Janikovszky Évával vagy a Cserháti Zsuzsával való találkozásom. A műsor alcímében benne van, hogy vidám ébresztőshow, és hála istennek, ehhez tartottuk is magunkat, soha nem ütöttük bele az orrunkat például a politikába. Voltak kis helyzetgyakorlatok, etűdök, mindig kitaláltunk valamit: Ábel Anitával bábjátékoztunk, Ördög Nórival a görög mitológia alakjainak öltöztünk be, ami mind elég vicces volt reggel hatkor, nekünk is megadta a kezdő lökést a naphoz. Szívesen emlékszem a balatoni kitelepüléseinkre is, amikor a Beach House-ról tudósítottunk: olyankor már előző este megérkeztünk, és délutánra is ott ragadtunk, olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt buli.
- Ezzel együtt nagyon sok felkavaró élményem is volt, sokat foglalkoztunk olyan emberekkel, akik reménytelen élethelyzetbe kerültek: beszélgettem például olyan anyával, aki - a kisfiával együtt - egy konténerben lakott, volt bent a stúdióban olyan pár, amelynek mindkét tagja gyógyíthatatlan autoimmun betegségben szenvedett. Más ilyesmikről egy újságban olvasni, mint úgy szembesülni vele, hogy a szenvedő alanyok alig egy méterre ülnek tőled.
---------------------------
Ördög Nóra
- Váratlanul ért a megszűnés, mert az X-Faktor miatt most kimaradtam kicsit a híráramlásból. Januártól álltam volna vissza a munkába, és én még ott tartottam, hogy meg fog újulni a műsor, új díszlete lesz, és új helyre költözik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a korán kelés hiányozni fog, minden más viszont igen. Ezzel a műsorral rálátást nyertem az aktuális témákra - mindig mindennel képben kellett lennem -, ami magabiztosságot adott a mindennapokra is. Úgy éreztem, hogy mindig ott vagyok, ahol a dolgok történnek, hogy nem maradok le semmi fontosról.
- Nekem az egész RTL Klubos pályafutásom a Reggeli-vel kezdődött, ott voltam gyakornok, és emiatt fontos és szimbolikus jelentése volt annak, hogy évekkel később visszakerültem műsorvezetőként. A közbenső időben stúdióasszisztens is voltam, több oldalról láttam tehát a produkciót, és több korszakát megéltem. Nagyon szerettem csinálni, mert mindig is egy tök jó hangulatú hely volt, ahol nagyon jó fej emberekkel dolgozhattam együtt. Ráadásul a Reggeli volt az állandóság az életemben, hisz amíg a show-műsorok, a Szombat esti láz, a Csillag születik, az X-Faktor időszakosan voltak, vannak, addig a Reggeli mindig ott volt.
- A legelső élményem a műsorral kapcsolatban az a nap, amikor munkába álltam gyakornokként. Már a legelső adásban megpróbáltam maximálisan jól végezni a munkámat, ami akkor abból állt, hogy fogadtam a vendégeket, kávéval kínáltam őket, aláírattam velük a szerződést, hogy nem mondanak ki márkanevet a beszélgetés alatt, a sminkbe kísértem őket, majd a stúdióba, ahol átadtam őket az aktuális stúdióasszisztensnek. Az adás után a sminkes és a stúdióasszisztens is nagyon megdicsért, hogy jó ütemben, gördülékenyen végeztem a dolgomat - fél órával később a gyakornokok főnöke viszont irgalmatlanul leszidott, konkrétan a mosdóba zárkózva zokogtam utána. Nem értettem az egészet - a főnök részéről valószínűleg csak erőfitogtatás volt -, de összeszorítottam a fogam, és megpróbáltam mindent háromszor annyira ügyesen csinálni. Évekkel később ezt az embert kirúgták, én viszont visszakerültem műsorvezetőként: akkor azt éreztem, hogy az élet kicsit igazságot tett.
- Stohllal elképesztően sokat ugrattuk egymást, mint ahogy Csonka Bandival is: nála rendszeres volt, hogy böködött vagy csipkedte a lábamat adás közben, ha a vendég viccesen beszélt, vagy valami számunkra szórakoztatót mondott. Sokszor csak a röhögés határán tudtunk leállni, éppen hogy nem nevettük szembe az aktuális vendéget. A legemlékezetesebb bakim talán az volt, amikor belekavarodtam Varnus Xavér nevébe: ilyen többször is előfordult, úgyhogy ha ő jött a stúdióba, már előre féltem - és erre egyáltalán nem vagyok büszke, de nyilván ő is tisztában van vele, hogy a neve nem tartozik a legkönnyebben kimondható szókapcsolatok közé.
- Sokszor próbáltunk segíteni olyan embereken, akik valamilyen súlyos betegségben szenvedtek, vagy kilátástalan helyzetbe kerültek, de a legtorokszorítóbb pillanat kétségkívül az volt, amikor a műsor akkori főszerkesztője, Gregorich András elhunyt. Azon a héten pont én voltam adásban, és a halála másnapján azzal indítottuk a Reggeli-t, hogy rá emlékeztünk: Szujó Zolival csak álltunk ott, és mindketten zokogtunk, nem tudtunk megszólalni.
---------------------------
Lilu
- Abszolút váratlanul ért, hogy megszűnt a műsor. Most a ValóVilág-ot vezetem - így szerintem csak később fogom felfogni, hogy nincs a Reggeli -, de már most elképzelhetetlennek tűnik, hogy reggel, ha bekapcsolom otthon a tévét, nem fogom látni a kollégáimat, barátaimat. Persze fogjuk tartani ezután is a kapcsolatot, a legtöbb kollégával eddig sem csak a stúdióra korlátozódott a viszonyunk: a főszerkesztő, Tibolya Kriszta például az egyik legjobb barátnőm, Csonka Bandival, Szujó Zolival kifejezetten jóban vagyok, Ördög Nórával is beszélek rendszeresen.
- A Reggeli-hez nagyon sok kötődésem van, hosszú évek óta csinálom, és nagyon sok szép emlékem van a műsorról. Akkor kezdtem el ott dolgozni, amikor még Gregorich András volt a főszerkesztő, aki szakmailag talán a legfontosabb ember volt az életemben. Ő olyan szabad műsorrá formálta a Reggeli-t, ahol megtanulhattunk beszélgetni, magabiztossággal kezelni azt, hogy élő adást csinálunk. Olyan kollégákkal dolgozhattam, akikről álmodni sem mertem volna: Csonkával, Szujó Zolival, Stohllal, Ördög Nórával is nagy élmény volt együtt ébreszteni a nézőket. Nagyon jó volt a csapat, a születésnapomat például úgy ünnepeltük, hogy minden huszadik percben érkezett egy nekem fontos vendég. Csak szép emlékeim vannak a műsorról, olyanra nem is emlékszem, amikor kifejezetten rosszul éreztem volna magamat a stúdióban.
- Nagyon sok és sokféle emberrel beszélgethettem a műsor kapcsán, rengetegen megfordultak a stúdióban. Gyakorlatilag az összes szervezet szóvivőjével találkoztam, Győrfi Pált, a mentők szóvivőjét kifejezetten megkedveltem, nagyon szeretetre méltó ember. Zacher Gábor toxikológus látogatásának is mindig örültem, de számos színészt és zenészt is említhetnék. Örülök, hogy novembertől a munkatársak egy részével a Csak Csajok-ban együtt dolgozhatom majd.