"Lehet bennem egy nagy adag agresszivitás" - mesél a Felejthetetlen hősnője

Az AXN-en szerda esténként megy a Felejthetetlen című krimisorozat, melynek főhőse, Carrie Wells az égvilágon mindenre emlékszik, és ezt kamatoztatja is nyomozásai során. Alakítója, Poppy Montgomery már a Nyomtalanul-ban is rendőrnőt játszott, és szeret is olyan nőket megjeleníteni, akik jól elboldogulnak a férfiak világában. Azt csak egy napra próbálná ki, hogy milyen Carrie hihetetlen memóriájával élni, az Al Burns alakítójával, Dylan Walshsal közös szerelmi jelenetek viszont kifejezetten kedvére vannak.

Mit szólt, amikor megtudta, hogy a sorozat megkapta a teljes évados - huszonkét epizódos - megrendelést?

- Nagyon izgatott lettem. Alig tudtam elhinni, hogy annyi mindent leforgattunk, mert őrült tempóban dolgoztunk, de az idő csak ment, nem is igazán vettük észre: kis túlzással mondhatom, hogy meglepődtem, amikor kijöttem a stúdióból, hogy milyen hideg van, pedig még nyár volt, amikor elkezdtük a munkát. Az első néhány epizódnál még körülbelül húsz órát dolgoztunk, utána átálltunk a tizenkét-tizenhat órás munkanapokra. A történetnek helyet adó New Yorkból sem láttam még túl sokat, pedig hónapok óta itt vagyok: jóformán csak a stúdiót és a környékét ismerem.

Mit gondolt, amikor először elolvasta a forgatókönyvet? Miből gondolta, hogy működni fog a rendkívüli memóriával rendelkező nő története?

- Egészen egyedinek tartottam a történetet; nagyon jó volt a forgatókönyv, és jó csapat is gyűlt össze. Sokáig játszottam a Nyomtalanul-ban (a színésznő ott Samantha Spade-et alakította - a szerk.), és ott megtanultam, hogy színészként soha nem fogom előre látni az egész sorozatot: most is csak körülbelül a következő kilenc résszel vagyok képben, amelyeket éppen forgatunk. Ezért nem is nagyon szoktam gondolkodni azon, hogy egy adott sorozat mennyire lehet majd sikeres, ilyen szempontból nincsenek elvárásaim - egyszerűen csak benne vagyok, és csinálom.

AXN

A forgatókönyvbe van valami beleszólása?

- Nincs, az írók állnak elő mindennel: amit a nézők látnak, az teljes egészében az ő történetük. Néha odamegyek hozzájuk, és megkérdezem tőlük, hogy mit szólnának, ha Carrie ezt vagy azt csinálná, és mivel jól ismerem a karaktert, végig is hallgatnak, de általában nem építik bele a történetbe, amit javasolok. Elfogadom, hisz nem értek a munkájukhoz, ők ismerik a trükkjét annak, hogy hetente valami új dologgal álljanak elő - amiért én meg is emelem előttük a kalapom.

Vissza szokta nézni önmagát?

- Igen, miután csak így tudom kiküszöbölni a későbbi hibákat, így tudom megváltoztatni a játékomon, amit még szeretnék. A Nyomtalanul-t például az első résztől kezdve néztem, de aztán egy idő után abbahagytam, mert kezdtem nagyon túlgondolni a dolgokat. Amúgy nem nagyon nézek tévét, szinte csak a Real Housewives of Beverly Hills című realityt.

Többször játszott már rendőrt, a Nyomtalanul-ban és másutt is. Szereti az efféle kemény nőket?

- Lehet bennem egy nagy adag agresszivitás, amiért a producerek úgy gondolják, hogy a kezembe adnak egy pisztolyt, és szétrúgatják velem mindenki seggét. Átvitt értelemben ez más szerepeknél is működik, amikor valami híres embert játszom, például Marilyn Monroe-t vagy J. K. Rowlingot. Szeretek erős nőket játszani, szeretem azokat a nőket, akik helytállnak a férfiak világában, keményen viselkednek olyan helyzetekben is, amelyeket általában a férfiak szoktak megoldani.

AXN

Carrie szerepében mit élvez a legjobban?

- Szerencsére sok minden van, amit szeretni lehet Carrie-ben. Ő igazán kemény, én pedig szeretem az akciójeleneteket csinálni; szeretem a szerencsejátékos vonalat; szeretem a szerelmi képsorokat az igazán jóképű Dylan Walshsal. Szeretem az egészet, tényleg sok örömöm van benne. Élvezem, hogy vörös a hajam, és nem kell rendőregyenruhát hordanom, mindenféle szokatlan dolgot csinálhatok. Carrie olyan ember, aki a saját szabályai szerint él, és ezt nagyon szeretem benne.

Ha már szóba került: úgy tűnik, Dylan Walshsal (Al Burns alakítója - a szerk.) a képernyőn kívül is működik a kémia.

- Ő egyszerűen fantasztikus. Profi, elbűvölő, jóképű és tehetséges, nagyon kedvelem. Állandóan megnevettet, nagyon-nagyon vicces fickó, de az az igazi száraz humora van, amely az ausztrálokra jellemző - és amelyet én nagyon bírok, hiszen én is Ausztráliából származom. Várom, hogy a karaktereink úgy igazából egymásba gabalyodjanak - ne csak flashbackekben -, és aztán megijedjenek ettől. Nagyszerű lehetőségek vannak az olyan dinamikájú kapcsolatokban, mint amilyen például A simlis és a szendé-ben volt a főszereplők között - azzal együtt, hogy nehéz úgy fenntartani az izgalmat, hogy egyáltalán semmi nem történik a felek között. Én inkább azt látnám szívesen, hogy Carrie és Al összejön, majd újra szakít, de közben határozott vonzalom van közöttük.

AXN

Mi a legnagyobb kihívás a szerepben?

- Egyfolytában észben kell tartanom, hogy ez a nő teljesen másként látja a dolgokat, mint mindenki más. Összesen hat ember van a világon - vagy az Egyesült Államokban, nem tudom pontosan -, aki valójában rendelkezik ilyen fantasztikus memóriával, szóval be kell látni, hogy Carrie, ellentétben velem, tényleg más, mint a legtöbb ember. Kutatásokat kellett végeznem a szerephez, és sokat beszélgettem a sorozat konzultánsával, Marilu Hennerrel is, aki egyike azon kevés embernek, aki valóban rendelkezik ezzel a különleges képességgel.

Szívesen birtokolná Carrie képességét, mindenre kiterjedő memóriáját?

- Egy napig szívesen kipróbálnám, hogy milyen ez, de amennyire intenzív érzés lehet, nem hiszem, hogy sokáig bírnám. Szeretek megbocsátani az embereknek, és ha mindenre ilyen élesen emlékeznék, ez nem biztos, hogy menne - hisz ami Carrie-nek van, az nemcsak fotografikus memória, minden alkalommal, amikor visszaemlékszik valamire, nagyon mélyen át is éli a helyzetet. Ez egyszerre lenne hihetetlen és nagyon-nagyon bonyolult, képzeld csak el, hogyan működnél egy kapcsolatban, ha minden apróságra emlékeznél. Talán közhelyesen hangzik, de ez egyszerre lehet áldás és átok.

---------------------------------------

Az interjú angol nyelvű leiratát az AXN bocsátotta rendelkezésünkre, magyarul az [origo]-n olvasható először.