Kiss Ramóna: Ültem a tükör előtt, potyogtak a könnyeim

Kiss Ramóna éppen tíz éve játssza Szentmihályi Zsófit a Barátok közt-ben: először túl hisztisnek tartotta a karaktert, az első munkanapján pedig sírva fakadt, amikor le kellett vágatnia a haját. Annak idején Tihanyi Tóth Csaba miatt kezdte el nézni a produkciót, sorozatbeli testvérével, Gyetván Csabával a mai napig jóban van, és sokat segít fiatalabb kolléganőinek is, akik ugyanazon mennek keresztül, mint ő.

A nyári szünet után épphogy elkezdtétek a munkát. Nehéz visszaszokni a karakterbe?

Érdekes, mert a nyár utáni első jelenet pont mélyvíz volt, egy veszekedős, kiabálós, sírós jelenettel kezdtem a szezont. De jó volt újra találkozni a kollégákkal - van, akivel összefutottam ugyan a nyáron is, de mivel az egész évet együtt töltjük, ez az időszak inkább a családról szól. A múlt vasárnap volt egyébként napra pontosan tíz éve, hogy elkezdtem dolgozni a Barátok közt csapatával: tényleg az életem része lett, úgyhogy jó volt visszajönni, hiányzott már.

A legelső napodra hogy emlékszel?

Az első napon rengeteg érzés volt bennem, veszprémiként kerültem Budapestre, egyedül laktam egy albérletben, nem voltak még itt barátaim. Arra emlékszem, hogy elég hosszú hajam volt, de a producerünk, Kalamár Tamás kitalálta, hogy Zsófi legyen inkább rövid hajú. Először nem nagyon akartam levágatni a hajam, de a produkció kedvéért végül is megcsináltam: viszont nagyon picire vágták, még géppel is felnyírták. Csak ültem a tükör előtt, és próbáltam nem sírni, de potyogtak a könnyeim. Az első munkanapon aztán Kalamár Tamás körbevitt, de volt olyan szereplő, akit ismertem már a válogatókról, ilyen volt Deutsch Anita is: amikor jött szemben velem az aulában, és meglátott, az volt az első kérdése, hogy "Úristen, hova lett az a gyönyörű hosszú hajad?" Nekem több se kellett, azonnal elkezdtem megint sírni. Végül aztán eltelt úgy egy fél év, és a fodrász ismerőseim mondták, hogy rengeteg lány szeretne olyan hajat, mint Zsófié. Na, akkor már egyáltalán nem zavart, hogy rövid a hajam.

Még több képért kattintson a fotóra!

Gyetván Csabával és Hullan Zsuzsával kerültél be a sorozatba. Velük milyen volt a viszony?

Igen, így hárman alkottuk az akkor érkezett új családot, Szentmihályiékat. Nekem rengeteget segítettek mind a ketten, Zsuzsi szinte pótanyámmá vált, Csabi meg vitt magával bulizni, bemutatott a barátainak, sőt hozzájuk jártam ebédelni, az öccsével és a szüleivel is jóban vagyok. Tényleg olyan, mintha egy új családot kaptam volna. Az a legszebb, hogy tíz év után is ugyanolyan a viszonyunk, mint akkor.

Más kiírt szereplőkkel is tartod a kapcsolatot?

A sztori szerint a legjobb barátnőm volt Tilda, az őt alakító Szabó Erikával a mai napig nagyon jó viszonyban vagyunk. Bruckmann Balázs - aki Palikát játszotta - és Kinizsi Ottó - aki Imrét játszotta - is jelen van az életemben, ez a négyes fogat így megmaradt. Egyidősek vagyunk, és évekig együtt dolgoztunk, együtt buliztunk, együtt éltünk meg minden bánatot és örömöt, szerintem természetes, hogy a mai napig jóban vagyunk.

Most is lesznek változások a történetben, több szereplő távozik, másokat pedig lecserélnek. Milyen ilyenkor a hangulat?

A hangulat mindig jó szokott lenni. Ha össze vagy zárva ugyanazokkal az emberekkel napi tizenkét órában, akkor, ha valami probléma is adódik, muszáj megoldani a munka miatt. Itt házastársakat, barátokat kell eljátszani, így a cél az, hogy ez a csapat a valóságban is egy közösség legyen. Ez abszolút működik is, tíz év után is úgy látom, hogy itt mindenki szereti a másikat. Persze szoktak lenni viták, de miután megbeszéltük a dolgokat, minden megy tovább a maga útján. Tíz év alatt sok mindenki távozott a sorozatból, most Németh Kristóf is otthagyja a produkciót - de vele például együtt játszom az Abigél-ben, úgyhogy még ha akarnám, sem tudnám vele elveszteni a kapcsolatot. Új szereplők jöttek korábban is, őket mindig befogadtuk, belejöttek a körforgásba, és felvették a ritmust. Szerintem ez a jövőben érkező új szereplőkkel is így lesz.

Még több képért kattintson a fotóra!

Szoktad esetleg tanítgatni, mentorálni a fiatalabbakat?

Ha igénylik, akkor természetesen nagyon szívesen segítek nekik. Sokszor látom rajtuk, hogy olyan problémákkal küzdenek, amelyeken én már keresztülmentem, hisz tizenhét évesen kerültem ide, és általában az új tiniszereplők is ugyanennyi idősen jönnek. Ha csak Nyári Diára és Szabó Kittire gondolok (Hanna, illetve Linda alakítói - a szerk.), ugyanazokon mennek keresztül, mint én: egyikük tatabányai, másikuk győri, vidéki lányként kerültek fel Budapestre, egy teljesen új közegbe. Sűrűn is szoktak tőlem segítséget kérni, ilyenkor nagyon szívesen elmondom a tapasztalataimat.

Te meg tudtad szokni a fővárosi közeget?

Persze, mostanra már igen. Az elején nagyon nehéz volt, pont megkaptam például a jogosítványomat, de amikor itt kezdtem el vezetni, sokszor kikészültem. Volt olyan, hogy sírva hívtam Gyetván Csabit, hogy azonnal jöjjön értem, vagy legalább mondja meg, hogyan keveredhetek haza. Mostanra már megszoktam a forgalmat is, Budapest az otthonommá vált.

Az autóvezetés mellett volt olyan készség is, amelyet a Barátok közt miatt kellett elsajátítanod?

Természetesen. Eleve úgy kezdtünk, hogy Zsófi karaktere egy Olaszországból hazaérkezett lány, úgyhogy kezdettől fogva foglalkozott velem egy nyelvtanár, akitől azonban nemcsak olaszul tanultam, hanem azt is, hogy hogyan kell olasz akcentussal beszélni magyarul. Nagyon izgalmas volt, megtanultam, hogy ha olasz akcentussal akarok beszélni, akkor a rövid magánhangzókat hosszúnak kell ejtenem: ha azt mondtam például, hogy elmegyek tusolni, az úgy hangzott, hogy elmegyek túsólni. Bele kellett jönnöm, de izgalmas időszak volt, nagyon szerettem.

Még több képért kattintson a fotóra!

Volt egyébként kifejezetten kedvenc időszakod a tíz év alatt?

Nagyon szerettem azt az időszakot, amikor az egész sorozatbeli család együtt volt. Az édesapámat Forgács Péter játszotta, vele és Hullan Zsuzsival, Gyetván Csabival sok olyan jelenetünk volt, hogy ülünk az asztalnál, ebédelünk, és harsogunk, mint egy tipikus olasz család. A magánéletben is összejártunk így négyen, akkor mindenki hozta a saját családját: nyilvános helyeken sokszor volt ebből kavarodás, sok néző odajött megkérdezni, hogy akkor most ki kivel is van, és az a kérdés is rengetegszer elhangzott, hogy akkor mi egy családot alkotunk-e az életben is.

Mi volt a legviccesebb szituáció, amikor Zsófival azonosítottak?

A legviccesebb akkor történt, amikor a tizenharmadik kerületben laktam, és mentem a Lehel piacra vásárolni. A sorozatban Zsófi akkor még a lázadó korszakát élte, és a történet szerint éppen vissza akart szökni Olaszországba, egy ideig senki nem tudta, hogy hol van. Akkor az egyik zöldségárus néni kihívta a rendőröket, hogy megvagyok, ami elég mókás volt.

Sorozatbeli férjeddel, a Bartha Zsoltot alakító Rékasi Károllyal civilben milyen a viszonyod?

Nagyon jó. Szoktunk azon poénkodni, hogy több éve "együtt élünk". Férjet és feleséget alakítunk, Zsolt gyerekeit is közösen neveljük a történet szerint, és most szóba került a babatéma is. Karcsi mindig sokat segített nekem, színészileg is, emberileg is, nagyon jó partner, szeretek vele együtt dolgozni. Tényleg örülök, hogy ő úgymond a férjem.

Még több képért kattintson a fotóra!

Tényleg több éve "együtt éltek". Meddig lehet ezt csinálni?

Erre mindig R. Kárpáti Péter kollégámat, Berényi András alakítóját szoktam idézni: addig, amíg Bandika nyugdíjba nem megy. Ez a vicces válasz, de ha komolyan válaszolnék, akkor azt mondanám, hogy ez mindenkinél más: amíg örömödet leled a munkában, addig lehet csinálni. Addig tudsz hiteles maradni, addig tudsz egy olyan karaktert teremteni, akire kíváncsiak a nézők. Ha már belülről nem stimmel veled valami, azt a nézők is észre fogják venni, unalmas lesz, elfáradhat olyankor a karakter. Szerintem addig lehet csinálni, amíg teljes erőbedobással akarod ezt az egészet. Persze ezen túl egy-egy karakter idejének a történet alakulása is határt szabhat.

Te hol tartasz most a folyamatban? Nem untál még rá Zsófira?

Nem lehet. Ez egy kicsit skizofrén helyzet, hiszen olyan, mintha ez egy másik életem lenne. Nem mindennap Rómeó és Júliá-t játszom tíz éven keresztül, mindig történik velem valami új: hol egy elrablás jön, hol egy megcsalás vagy egy baba elvesztése, amit nagyon nehéz volt átélni, megcsinálni, mert ez egy olyan dolog, amelyet - hála istennek - a saját életemben nem tapasztaltam meg. Folyamatosan vannak új kihívások, ezért nehéz beleunni - nagyon szeretem magát a munkát is, nem csak az embereket, akikkel együtt dolgozom.

Ez volt a legkeményebb színészileg? Eljátszani, hogy elveszted a babádat?

Igen, az nagyon nehéz volt, pláne azért, mert amikor egymás közt beszélgetünk a sztoriról, akkor nem azt mondom, hogy Zsófival ez meg az történik, hanem egyes szám első személyben mesélek. Amikor már sokadjára került szóba a vetélés, az azért megérintett. Közben persze egy kihívás is volt, egy feladat, amelyet meg kellett valósítani - és sikerült is, hisz a nagymamám felhívott az epizód után, hogy végigbőgte az egészet, még úgy is, hogy pontosan tisztában volt vele, hogy ez egy szerep. Ezek olyan visszajelzések, amelyek miatt örülök, hogy voltak ilyen feladataim is. Ezzel együtt talán tényleg ez volt az, ami a legjobban megérintett érzelmileg a tíz év alatt.

Még több képért kattintson a fotóra!

Előtte nézted egyébként a sorozatot?

Néztem, mert volt családi kötődés is, Tihanyi Tóth Csabi - alias Novák Laci - ugyanis az unokatestvérem keresztapja. Amikor kezdődött a sorozat, ő végighívta az egész családot, hogy mindenki nézze meg az első részt: le is ültünk a tévé elé, és oda is ragadtunk. Én egyenesen imádtam, meg voltam halva az egésztől, és aztán úgy hozta az élet, hogy négy év múlva a Csabi kollégája lettem.

Neki volt köze ahhoz, hogy bekerültél?

Nem, egyáltalán nem. Nem is lehetett volna, mert amikor karaktereket választanak ki, abban mindig a készítők döntenek. Csabi persze mindig poénkodik azzal, hogy persze, nem lennék én sehol, ha ő nincs, ez állandó viccforrás.

Annak idején amúgy karakterre jelentkeztél?

Nem, egy általános válogatón vettem részt. Azt egyébként borzalmas volt visszanézni tíz év után. Pont a leállás előtt mutatta meg nekem Tamás: ülök a kamera előtt, és csak két nagy fog látszik a képernyőn, ahogy beszélek, egyszerűen nem tudok mást nézni, csak a két nyuszifogat. Szerintem borzasztó volt, de azért mégiscsak jól sikerülhetett, hisz három hónap múlva hívtak, hogy menjek be még egy meghallgatásra. Annyit árultak el, hogy jön egy család, amelyben van egy tinilány, több részlet csak akkor derült ki, amikor a castingon megkaptam a szöveget. Rögtön hisztiznem kellett a szerep szerint, ezzel pedig nem volt különösebb gondom. Váradi Zsoltival (Berényi Dani alakítójával - a szerk.) kellett egy veszekedős jelenetet eljátszanom, és Zsolti nagyon jó fej volt, nagyon sokat segített. Teljesen le tudtam vetkőzni a gátlásaimat, és tök jó lett a jelenet, aminek köszönhetően meg is kaptam Zsófi szerepét.

Még több képért kattintson a fotóra!

Mi volt az első benyomásod a karakterről?

Fura volt, először úgy éreztem, hogy kicsit sokat hisztizik, de aztán elkezdtem azonosulni vele. Megértettem, hogy tényleg borzalmas lehet, ha tizenhét évesen kiemelnek az ismerős közegből, a barátok közül, és elvisznek egy másik országba. Szóval kezdtem Zsófit megérteni, és egyre jobban bele tudtam bújni a bőrébe.

És mik a további tervek? Jelenleg két főiskolára is jársz, ahol gazdálkodást, kereskedelmet és marketinget tanulsz, aminek nem sok köze van a színészethez.

Igazából ezek a dolgok azért fontosak, mert gyerekkorom óta azt hallgatom, hogy több lábon kell állni. Az életem akkor teljesedik ki igazán, ha egyszerre többféle dolgot csinálhatok. A tanulás igazából hobbi, jó, hogy van, de természetesen a Barátok közt és a színház az, amit hosszú távon szeretnék csinálni, ez az életem fő vonala.