Párizsban vagy New Yorkban szinte senki sem ismeri Songül Öden vagy Kivanc Tatlitug nevét, de Dubajban vagy a kazah fővárosban és még Athénban is annál népszerűbb a közönség által bálványozott két török színész, akik az Isztambulban gyártott, óriási nemzetközi sikereket elért Gümüs című sorozat idoljai.
A török sorozatok népszerűsége 2005-ben a Gümüs (Pénz) című szappanoperával indult. Öt évvel később, a melodráma utolsó epizódját - Marokkótól Szíriáig - már 85 millióan nézték. Manapság Songül Öden színésznő csak a filmbeli nevén, Nourként ismert, Kivanc Tatlitug pedig olyan népszerűségnek örvend, mint Brad Pitt vagy Leonardo DiCaprio a nyugati féltekén. "A siker igazán nagy meglepetés volt a színészeknek és a rendezőknek egyaránt. Valóban nem vártuk, de mindenütt úgy fogadtak minket, mint a popsztárokat" - mondta el a színésznő az AFP francia hírügynökségnek. A Gümüs után más török szappanoperák is elárasztották a Közel-Keletet, a Balkánt és Közép-Ázsiát. A török sorozatok minden nézettségi rekordot megdöntenek, messze megelőzve az amerikai, az egyiptomi és a dél-amerikai telenovellákat.
Dollármilliókat termelnek a török sorozatok
Törökország 2011-ben 10 500 órányi sorozatot értékesített a világ 76 országában, ezek 150 millió tévénézőt vonzottak és 68 millió dollár bevételt hoztak. "Törökország ezzel elnyerte az Egyesült Államok mögött a második helyet a sorozatgyártó országok között" - mondta Fatih Aksoy török producer, aki szerint a filmek sikere a minőségnek is köszönhető, de főként annak, hogy hozzáigazították a melodrámára és az oszmán birodalom dicsőségét hirdető történetekre éhes közönség ízléséhez. "Az amerikai sorozatokban inkább az akciójelentek dominálnak. Nálunk is vannak ilyenek, de mi bemutatjuk azt is, hogy az miként befolyásolja a szereplők életét" - mondta a Medyapim nevű filmgyártó cég vezetője.
Se szex, se melegek
Hogy még jobban odaláncolják a nézőket a képernyő elé, elkészítették a hollywoodi Grace Klinika vagy a Született feleségek helyi, török változatát. "Az én feleségsorozatomban a nők muszlimok, a Koránt olvassák és ha meghal valaki, leveszik a fejkendőjüket" - mondta Fatih Aksoy, aki évente negyven epizódot gyárt Susan, Gabrielle és Lynette keleti másai, Yasmin, Zelis és Elif kalandjairól.
A gyártóknak a forgatókönyvből ki kell gyomlálniuk a sokkoló részeket és az olyan jeleneteket, amelyek "megzavarják a fiatalok helyes erkölcsi fejlődését" - ez a török audiovizuális tanács rendelkezése. A sorozatokban így nincsenek egyértelmű szerelmi aktusok vagy direkt utalások a homoszexualitásra. A török Született feleségekben például az egyik hősnő meleg fiát bűnözővé változtatták.
Propagandaeszköz is a sorozat
A sorozatok exportja sok pénzt hoz a konyhára."A Közel-Keleten és a Balkánon szeretnek bennünket, mert a kultúránk közel áll egymáshoz" - mondta Eylem Koza, az egyik sikeres török sorozat rendezője, hozzátéve, hogy "mi, itt Törökországban szabadabbak vagyunk, ezért a többi országnak mintaként szolgálunk." Mindez kapóra jön az ankarai konzervatív muszlim kormánynak, amely - legalábbis regionálisan - a nagyhatalom pozíciójára pályázik, diplomáciai hódítását pedig segítheti egy sikeres sorozat. Songül Öden filmcsillag rendszeresen szerepel bájos zászlóvivőként Erdogan miniszterelnök külföldi útjain.
"Szomszédaink nemcsak a történeteket ismerik meg, hanem az országot is" - mondta Hulya Tanriöver, az isztambuli egyetem munkatársa. "Ez egy idealizált Törökország, de mindig van egy reális oldala. Egy olyan iszlám ország, amely felvilágosult, és viszonylag fejlett, a régió országai számára pedig egy kicsit nyugatias" - mondta a szociológus.