Fárad és dögunalmas a South Park?

A South Park újabb, 16. évada szinkronizálásának szüneteiben négy főszereplő - Cartman, Stan, Kyle és Butters - magyar hangja mesélt az [origo]-nak a sorozatról, a durva poénokról, a magyarok tűrőképességéről. A cikk első részében a Balog Mix stúdióban dolgozó Csőre Gábor és Fekete Zoltán árulta el, készülhetne-e hasonló, beszólós animációs széria itthon is, a folytatásban Dolmány Attila és Bozsó Péter sztorizik.

A stúdióban Dolmány Attila, azaz Kyle Broflovski követi pályatársait, a többi South Park-oshoz hasonlóan ő is elváltoztatott hangon szinkronizálja a karaktert. Vicces hallani, mikor valamiért kiszól a rendezőnek a saját hangján, majd a felvételhez egy pillanat alatt visszavált Kyle-ra. "Nagyon régen volt, amikor a karakterrel találkoztam, talán tizennégy éve. Felhívtak minket, hogy vállalnánk-e egy rajzfilmet. Nem is tudtuk először, hogy mire megyünk, aztán az első pár résznél csak úgy pislogtunk, hogy 'ez meg mi a fene?' Majd hirtelen ráébredtünk, hogy miről szól ez az egész sorozat. Először picit furcsa volt, mert nagyon amerikai volt a humora, akkor még kicsit idegen volt ez nekünk" - emlékezett.

Főleg az első hét-nyolc évadot szerette, de amikor lehet, akkor belenéz a tévében. A Kyle és Cartman közti háborúk a kedvenc jelenetei, de mint teljes epizódot, a Kula bácsis karácsonyi részt imádja. Soha nem merült fel benne, hogy abbahagyja a South Park szinkronizálását. "Ez olyan dolog, hogy tizennégy-tizenöt év alatt összenősz a karakterrel, és én mindig is azt szerettem, hogyha egy színésznek mindig ugyanaz a magyar hangja. Hogy ne az legyen például, hogyha egy rajzfilmsorozatból készítenek egy mozifilmet, akkor teljesen lecserélik a szinkronhangokat - ahogy annak idején az a South Park-filmmel megtörtént. Aztán újra kellett szinkronizálni, mert rájöttek, hogy így eladhatatlan. Szóval én úgy tartom, hogy ameddig lehet, addig csinálom" - ígérte.

Képes-hangos riportért klikk a fotóra!

A kislányának 16-18 éves koráig nem engedi, hogy nézze a szériát. Szerinte ezek a fajta felnőtt poénok, amelyeket Trey Parkerék, a South Park készítői írnak, eléggé félreérthetők gyerekek számára. Egészen mást észlelnek ezekből a gyerekek, és ez problémákat vethet fel az életükben - véli.

A Family Guy-ban ő Stewie hangja: egy időben mind a kettőt egyformán bírta, de mostanában már a Family Guy-t jobban szereti: "Ha választanom kell, hogy melyiket nézzem meg a tévében, akkor utóbbit választom. A South Park-ról képes vagyok elkapcsolni. A Family Guy-nak európaibb a humora, mint a South Park-é. Ezért most lehet, hogy megköveznek a rajongók, de úgy érzem, hogy a South Park kezd fáradni. Az egy dolog, hogy abból már volt tizenhat évad, a Family Guy-ból pedig csak tíz, de ettől függetlenül utóbbi nem tud elfáradni. Abban egészen máshogy bántják a nagy amerikai valóságot, a politikát meg mindent. Nem ennyire groteszk módon vagy ennyire egyenesen, mint a South Park-ban. És emiatt talán a Family Guy közelebb áll az európai emberekhez."

Ha nem ad örömet, nem érdemes csinálni

Bozsó Péter is ugyanazt a hét epizódot szinkronizálja, de már úgy, hogy a magyar hangok nagy része a helyén van - a korábban felvett sávokat hallhatják a színészek a felvételek alatt. A kollégáihoz hasonlóan Péter is precízen végzi a munkáját. A tekercsek egymásutániságát csak egy kis technikai hiba szakítja meg, amely szerencsére hamar elhárul a számítógép újraindításával, így Stan magyar hangja hamar visszakerülhet a mikrofon elé. "Nem ismertem azelőtt a South Park-ot, mielőtt elkezdtük volna szinkronizálni. Akkoriban még lassabb volt az információáramlás, nehezebben szereztünk tudomást az amerikai sorozatokról. Mikor felkértek minket szinkronhangnak, csak annyit tudtunk, hogy egy rajzfilm a sok közül, semmi mást" - meséli, miután kijön a műteremből.

Volt néhány epizód, amellyel annyira nem értett egyet, vagy nem kedvelte, hogy azt gondolta, nem csinálja tovább. "Ezt csak akkor érdemes csinálni, ha örömet ad. Tudom, hogy ha egy sorozat vállalja, hogy mindenből viccet csinál, és merész lesz, akkor nem lehet senkit kihagyni. Ilyenkor általában nem is magával a mondanivalójával, hanem a stílusával volt bajom. Meg a sorozat minősége nem egyenletes: az első néhány évadban azt éreztük, hogy de jó ezt csinálni, és lehet közben jókat röhögni. Néha pedig olyan részekkel találkoztunk, amelyek szerintem dögunalmasak voltak; amelyeket biztos, hogy nem néztem volna meg a tévében" - morogja.

Képes-hangos riportért klikk a fotóra!

Egyébként is nagyon keveset néz televíziót, ez a fajta vizualitás nem köti le. Inkább olvasni szokott: a szinkronstúdióban eleget nézi a tévét egész nap. "Amit nézek, az sem rajzfilm. Soha nem szerettem sem a gyurmafilmeket, sem a rajzfilmeket. Világéletemben csak emberszereplős filmeket néztem, kisgyerek koromtól fogva. Talán a Mézga családot meg a Doktor Bubót követtem" - tűnődik.

Megérti viszont azokat, akik nézik a South Park-ot, mert általában jó, színvonalas, merész a sorozat. Szerinte annak idején, mikor elkezdődött, megelőzte a korát. Ha a könnyűzenével vonna párhuzamot, akkor ez neki a Beatles lenne. Kedvenc epizódja is van, az újabbak közül nagyon szerette a facebookosat, és az obamás, elnökválasztásos részt is igen szellemesnek találta.

Nem tudja elképzelni, hogy egy magyar South Park sikeres lenne. "Teljesen más a kultúránk. Szerintem az első rész második perce után feljelentések, sértődések lennének, újságcikkek jelennének meg. Magyarországon senki nem tud saját magán nevetni, ironikusan hozzáállni a dolgokhoz - ez érvényes a hétköznapokra és a történelmünkre is. Amerika teljesen más világ: emiatt lehet nagyon szeretni, meg nagyon nem szeretni a South Park-ot. Ez magyar közegben nem élne meg."