A háromrészes Olthatatlan központi figurája a cseh(szlovák) Jan Palach, aki 1969-ben felgyújtotta magát, így tiltakozva hazája szovjet megszállása ellen. Lehetett volna ebből egy egyszerű életrajzi filmet is készíteni, a sorozat azonban szerencsésen elkerüli a műfaj kliséit - már csak azért is, mert a történetet Palach tettével kezdi elmesélni. Nem azt mutatja be, hogy egy prágai egyetemista miként jut el odáig, hogy egy eszméért feláldozza az életét: inkább arra kíváncsi, hogy a sajátos tiltakozás miként hat a fiú családjára, barátaira, illetve a cseh társadalom egészére.
Palach ugyanis hasonló egyéni akciók és tömeges tüntetések sorozatát indította el - figuráját még húsz évvel később, a tényleges rendszerváltáskor is elővették -, közben viszont hátrahagyott egy gyászoló családot is, egy anyát és egy testvért. Az Olthatatlan végig jól egyensúlyoz a két aspektus között: nem akar nagy ívű történelmi freskót rajzolni, mégis pontosan rámutat a kor sajátosságaira, ugyanakkor közeli képet is ad pár, Palachhoz közel álló személyről.
Természetesen a fiú édesanyja és bátyja is szembekerül a kommunista rendszerrel: pert indít amiatt, hogy a kormány és az általa irányított média hamis színben tünteti fel Palach tettét. A kor viszonyai szerint egy hasonló kereset teljesen esélytelen (a bíró az elvtársaktól előre megkapja az ítéletet egy borítékban), akad azonban egy fiatal ügyvédnő, aki elvállalja az ügyet. Ő a sorozat tulajdonképpeni főszereplője, Dagmar Buresová, aki ekkor szintén bajba kerül, de a bársonyos forradalom után igazságügy-miniszter lesz belőle.
A sorozat egyik erőssége a karakterek komplexitása (aminek a színészek is jól játszanak alá), így szerencsére Buresovából sem csinál hőst: egy gyötrődő nőt látunk, aki elsőre vissza is utasítja Palach családjának megkeresését, és a későbbiekben is többször elbizonytalanodik, folyamatosan aggódik amiatt, hogy a perben vállalt szerepe milyen hatással lesz férje és két kislánya életére. Ugyanígy a többi figura is kellően árnyalt, a Palach ügyét vizsgáló, rendszerhű nyomozónak például egyre több kételye támad, Buresová barátai közt viszont akad olyan, aki elárulja a nőt, de bizonyos szemszögből nézve meg tudjuk érteni a döntését.
A karaktereken, személyes sorsokon keresztül épül fel a korrajz, egy olyan koré, amelyre Csehországban és itthon is sokan emlékeznek még, hisz a ház előtt feltűnő fekete kocsi, az éjszaka közepén érkező telefonhívások, a hamis indokkal történő munkahelyi ellehetetlenítés Magyarországon is ismert kellékei voltak a kommunizmusnak. Az Olthatatlan-ban mindezek érthető módon, de nem szájbarágósan - olykor csak egy-egy szépen fotózott képben - jelennek meg, például amikor a sorompó előtt leálló autót nézve egyszerre látjuk a bent ülők feszült arcát és a szélvédőben tükröződő tehervonatot, amely épp tankokat szállít.
Az efféle nüanszok nagy mértékben erősítik a sorozatot, de az még mindig kérdéses, hogy a cseheken kívül kíváncsi lesz-e rá más is. Bár az egykori szocialista blokk más országaiban valóban ismerős lehet a történelmi háttér, azért Palach tette nagyon is cseh történet: a férfi náluk a mai napig nemzeti hősnek számít, akit ott - prágai utunk során elkövetett, hevenyészett közvélemény-kutatás alapján - mindenki ismer, az Aranytigrisben iszogató informatikusoktól kezdve az Ecuadorból származó taxisofőrig.
---------------------------------
Az [origo] tudósítója részt vett a sorozat prágai bemutatóján és az azzal egybekötött sajtótájékoztatón, az erről szóló beszámoló itt olvasható. Ha lemaradt az Olthatatlan első részéről, március 31-ig még - ingyenesen, regisztráció nélkül - bepótolhatja az HBO GO-n.