Erdélyi Timea: Egy este egy lehetőséged van

Erdélyi Timea a harmadik évadtól kezdve kriminálpszichológust alakít a Hacktion című akciósorozatban. Már az első szezonban ajánlottak neki szerepet, de azt akkor még nem tudta vállalni. Noha jelenleg csak két darabban játszik, a színházat jobban szereti, mint a filmezést vagy sorozatforgatást. Az Acélmagnóliák egyik előadása előtt, a Játékszínben beszélgettünk vele.

Amikor felhívtalak az interjú miatt, a Somewhere Over The Rainbow egyik feldolgozásával válaszolt a mobilod. Miért pont ez a számot választottad?

Nincs semmi különösebb oka, csak szeretem. Van egy ilyen szolgáltatás, amelyet igénybe vettem, és igyekeztem jó zenét választani.

A tévés múlt mennyire volt előny vagy hátrány, amikor elkezdtél színházban dolgozni?

Elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, diplomát szereztem, igyekeztem nagyon sokat tenni azért, hogy elsajátítsam ezt a szakmát. Az viszont egy sajnálatos jelenség, hogy a sorozatszínészekkel szemben általában negatív a megítélés, ezt én is megszenvedtem. Most már egyre kevésbé tapasztalom a negatív hozzáállást, az azonban rendkívül dühít, amikor valóságshow-kban és tehetségkutatókban feltűnt embereket vagy éppen sorozatok amatőr szereplőit állítják színpadra, és egyből színésznek címkézik őket. A szakma sok csodálatos képviselője forogna a sírjában, ha ezt látná. De ezzel nem lehet mit csinálni, én csak annyit tehetek, hogy estéről estére a legjobbat próbálom nyújtani a színpadon.

Az M1-en futó Hacktion-t hamar elvállaltad?

Habozás nélkül. Már amikor elindult a sorozat, akkor is ajánlottak egy szerepet, de azt még nem tudtam vállalni. Később viszont időről időre visszatért az életembe ez a produkció, és amikor legutóbb felkértek, már arra gondoltam, ha valamit ilyen sokszor dob elém a sors, az nem lehet véletlen, azzal feladatom van.

Nem riasztott vissza az első két évad alacsony nézettsége, a negatív kritikák?

Nem olvasom a kritikákat. Van egy kollégám, aki függője ennek, és minden olyan oldalt figyel, ahol a Hacktion-nel foglalkoznak. A negatív hozzászólásokon képes nagyon kiborulni, de engem ezek nem érdekelnek - tegyük hozzá, a pozitív kritikák sem csigáznak fel. Én csak végzem a dolgomat: nem a kritikákat kell olvasgatnom, hanem a legjobb tudásom szerint ellátni egy-egy feladatot. Értem, hogy vannak, akiket ezek érzelmileg érintenek, én viszont már megtanultam, hogy ne befolyásoljanak. Minek vegyek felesleges terheket a vállamra?

Az első két évadot mennyire követted?

Nagy vonalakban igen, de nem mélyedtem bele. Ez nem kifejezetten a Hacktion-nek szólt, egyébként is ritkán van lehetőségem tévézni. A sportcsatornákat szoktam nézni, a nemzetközi futballt nagyon szeretem. A férjem szokta mondani, azon kevesek közé tartozom, akik ha azt mondják magukról, hogy az ismeretterjesztő csatornákat nézik, tényleg azokat nézik. Az afrikai nemzeti parkokban forgatott műsorokat például nagyon szeretem az Animal Planeten és a National Geographic Wildon.

Voltál is arrafelé?

Nem voltam, de készülök. Konkrét tervem van, hogy hová szeretnék menni, de a kivitelezést még nem kezdtem el - remélem, az sem várat már sokáig magára.

Sorozatbeli pároddal, Klem Viktorral milyen a viszonyod civilben?

Jóban vagyunk. Egy évfolyammal alattam járt a főiskolán, egy rendezői vizsgadarabban is dolgoztunk már együtt, ami kétszereplős volt, csak mi ketten voltunk benne. Amúgy is mindennap találkoztunk, miután egy kollégiumban laktunk. De volt még a szereplőgárdából, akivel találkoztam már, így Tóth Esztert (Maya alakítóját - a szerk.) is ismertem korábbról, ő is alattam végzett a főiskolán. Anger Zsoltot (Szondi főhadnagy alakítóját - a szerk.) egy közös barátunk által ismertem meg, vele korábban nem dolgoztam együtt. A többiekkel csak a forgatáson találkoztam.

Férjed, Szente Vajk is játszott a Hacktion-ben, de vele pont elkerültétek egymást, csak színházban mentetek együtt. Milyen vele a közös munka?

Nagyon szeretek vele dolgozni, soha nem szokott emiatt konfliktusunk lenni. Általában rábízom a kritikákat, mert nagyon objektív, és szakmailag szerintem jól látja a dolgokat: stabil értékítélete van, úgyhogy, ha valamire azt mondja, hogy ez most nem volt jó, akkor nekem nincs okom azt megkérdőjelezni, nem is akarom.

A Hacktion-ben kriminálpszichológust játszol. Hogyan készültél a szerepre?

Megmondom őszintén, nem készültem különösebben. Megkaptam a szövegkönyvet, megtanultam, fejest ugrottam a szituációba. A háttérkutatás csak akkor jött, amikor már javában dolgoztunk a sorozaton. Akkor merült fel bennem rengeteg kérdés arról, hogy mivel is jár ez a hivatás: mi alapján döntenek a kriminálpszichológusok egyes ügyekben, hogyan építenek fel egy profilt, hogyan jutnak el egy nyomozás végére. A válaszok alapján lassan csiszolódott a karakter. Szakmai tanácsadó nem volt, de nagyon sokat konzultáltam a rendezőkkel, akik alapos háttérmunkát végeztek.

Ahhoz mit szólsz, hogy a harmadik évadra teljesen más történettel, teljesen más karakterekkel álltak elő a készítők?

Mivel én a harmadik évadtól kezdve dolgozom a sorozatban, különösebben nem rázott meg a változás. Az előtte-utána állapotról, annak megéléséről a leghitelesebben Egri Bálint tudna beszélni, aki benne van szinte a legelejétől. Érdekelne, hogy ő mit mond, de ha nekem kéne összehasonlítanom a két történetet, azt mondanám, hogy a mostani sokkal közelebb áll a valósághoz, talán a nézők is jobban tudnak azonosulni vele - ami meg mindenképp jót tesz a műsornak.

Most hány szerepet viszel színházban? Mire van időd a Hacktion mellett?

Most csak két szerepem van, de jövőre már több feladatom lesz. A Hacktion forgatása sok időt elvesz, heti hat nap tizenkét órában dolgozunk.

Melyik áll a legközelebb hozzád? A színházi, a tévés vagy a filmes munka?

A színházat mindennél jobban szeretem, de ezzel szerintem minden színész így van. Még tizenévesen olvastam Al Pacino egy nyilatkozatát - aki alapvetően színpadi színész -, ő mondta: "Az élő játék hatására megemelkedik az ember adrenalinszintje, és néha furcsa dolgok történnek. Aki nem bírja ezt a fajta izgalmat, az ne csinálja, ez életstílus." Ez valóban így van, emiatt jó a színház: amíg a filmen, tévében tizenötször felveheted ugyanazt a jelenetet, addig a színpadon egy este egy lehetőséged van, és a következő este már nem is leszel ugyanolyan.

Mennyire vagy izgulós?

Nagyon. Minden előadásnál más módszerem van, ami kialakul a próbafolyamat során, és amivel sikerül kicsit csökkenteni az izgatottságot.

Most az Acélmagnóliák egyik előadása előtt vagyunk. Láttad a filmet?

Még nem. Meg akarom nézni, csak most már nem árusítják Magyarországon, joglejárt DVD-ként lehet csak megrendelni különböző oldalakon - odáig még nem jutottam el. Nincs egyébként olyan félelmem, hogy direkt nem nézem meg a filmet, mert akkor az befolyásolja a játékomat: ha befolyásol, az nagyfokú rugalmatlanságról árulkodik.

Ugyanazt a szerepet játszod a darabban, amelyet a filmben Julia Roberts. Van hasonlóság a karakteretek között?

Élőben nem találkoztam vele, de a vásznon látottak alapján ő sokkal nőiesebb, felnőttesebb jelenség, mint én. Nyilván ebből - és a film és a színház különbségéből - adódóan teljesen másként játszhatta el ezt a szerepet. Nagyon szeretem egyébként, jó színésznek tartom.

Kivel dolgoznál még szívesen a külföldi sztárok közül?

Jude Law-val nagyon szívesen dolgoznék, fantasztikus színésznek tartom. De nagyon szeretem Scarlett Johanssont, Penélope Cruzt, Marion Cotillard-t és Javier Bardemet is.

A hazaiak közül van példaképed?

Régi nagy kedvencem Kerekes Éva, és amikor találkozhattunk, és együtt forgathattunk a Hacktion-ben, az nekem csodálatos élmény volt. Szerintem észre sem vette, hogy mást sem csináltam az együtt töltött forgatási idő alatt, csak ültem és moziztam. Csak lestem, ő hogyan old meg bizonyos feladatokat. Sokat is tanultam tőle, de az ő lényege tanulhatatlan, éppen ebben van a nagysága.

A színésznő a Barátok köztön túllépett, nem kívánt erről beszélni.