A bajszos férfiakkal van a gond

Sörös Sándor több évtizede hallható, filmben, sorozatban, évekig láthattuk az Űrgammákban és más televíziós produkcióban - italozott munka közben Latinovitscsal, és úgy véli, a bajszos figurákat a legnehezebb szinkronizálni. A magyar közönség főleg Mel Gibson és Magnum magyar hangjaként ismeri, jelenleg pedig a Sherlock és Watson magyar változatán dolgozik. A Masterfilm stúdióban kaptuk el pár szóra.

Sörös szerint a sikeres szinkron olyan, mint egy finom étel, minden az összetevőkön múlik: számít az alapanyag, a szöveg mennyisége, hogy a fordító milyen munkát végez, és ezen belül is, hogy mennyire van az adott színész szájára igazítva a magyarítás. "Nagyon könnyű kicsúszni, és a szövegkönyvben még a betűméret is számít. Ez apróságnak tűnhet, de sok esetben hihetetlen nagy segítség, amikor előre jelzik a papíron, hogy például látni-e a karakterünk száját, vagy nem, illetve kiírnak fonetikusan egy-egy nevet. Ezekkel mind-mind időt és energiát lehet spórolni, és a szinkronszakmában az idő a legnagyobb kincs."

A Sherlock és Watson felvételeinek körülményeivel elégedett, és örül, hogy egy igazi profi csapat, Hornyák Mihály szinkronrendező és Jacsó Bence hangmérnök dolgozik a minél jobb eredmény eléréséért. "A figurám egy rendőrnyomozó, és hogy őszinte legyek, nem egy színes fickó. Ellenben Aidan Quinn, a színész, aki alakítja, elég híres, jó. Véleményem szerint szándékosan vették őt ilyen nyugodt típusra, azért, hogy Holmes figurája az izgágaságával és pattogásával ellensúlyként szolgáljon. Így jobban kiugranak a főszereplő kissé hebrencs megmozdulásai."

Van ideje otthon belenézni a felvett epizódokba, igaz, hogy általában háttérzajnak kapcsolja be a televíziót, nem nagyon szokott leülni a képernyő elé. Amikor mégis tévézik a feleségével, akkor inkább a dramaturgiát figyeli.

Sörös Sándor

Kiderült, hogy az elmúlt közel negyven év szinkrontapasztalata sem lehet mindig elég, ha egy igazán gyors beszédű kolléga jelenik meg a vásznon. "Mindig akadnak nehézségi fokozatok. Egy gyors beszédű figura sokkal jobban megdolgoztatja az embert. A Shark - Törvényszéki ragadozó című sorozatban, ahol James Woodsnak kölcsönöztem a hangomat, például nem volt könnyű dolgom, mert bár nagyon szerettem, beszélt, mint a gépfegyver. Ráadásul sokszor nem elég, ha én is hadarok. Emlékszem, a Halálos fegyver sorozatban, ahol Mel Gibsont szinkronizáltam, rengetegszer egymásra beszéltek a karakterek: ez technikai szempontból sem egyszerű, mert az egy dolog, hogy én nem mindig hallom, mikor is lép be az én karakterem, de sok esetben nem is tudjuk együtt felvenni a kollégával, hiszen vágni úgy még nehezebb."

Ilyen fickó volt a jó öreg Magnum is - vetettük közbe. "Na, ő is elég gyorsan beszélt néha. De őt nagyon szerettem csinálni. Jó volt a sorozat, a színészek is, nem voltak túlbonyolítva a jelenetek sem, és nem utolsósorban a folyamatos napsütés és tengerpart is adott egy kis felüdülést. Hihetetlen módon tudta ez így javítani az ember hangulatát. Bár az is tény, hogy egy bajuszos embert nem egyszerű magyarítani. Hisz kevésbé látjuk a száját, csak a hang után megyünk a fülhallgatóban."

Tom Selleckhez hasonlóan talán ő is bevállalna egy olyan életmódváltást, mint amikor a sorozat forgatásának idejére Hawaiira költözött: "Szerintem ma egyszerűen nincs választási lehetőségünk. Ha valamire hívnak, azt meg kell csinálni. Nem úgy vagyunk, mint egy amerikai filmsztár, hogy válogathatunk, melyik forgatókönyv tetszik, és melyik nem. Ebből a szempontból persze, hogy bevállalnám. Nincs is ezen mit gondolkodni."

Csinált egy százhatvan részes sorozatot, az Űrgammák-at, Szombathy Gyulával, ott két éven keresztül hétfőtől péntekig dolgoztak, de az elején még szombaton is forgattak. Számos sztárt szinkronizált már. "Nyilván nem mindenkit rendszeresen, de Bruce Willisnek is szinkronizáltam már néhány karakterét. Az Utolsó cserkész például, úgy hallom, a mai napig etalon szinkronnak számít. De például, amikor én a pályát elkezdtem, akkor harmadéves voltam, és volt egy film, Az utolsó szolgálat, amelynél Latinovits Zoltánnal dolgozhattam együtt. Ő volt a fiatal Jack Nicholson hangja. Emlékszem, sokszor leálltunk, sokat próbáltunk, és volt egy piálós jelenet, ahol jól berúgtak a figuráink. A felénél aztán a rendező megállt, és azt mondta, hogy ez így nem lesz jó. Az asszisztenst leküldte két üveg vodkáért és jó pár sörért, azt ott szépen megitta az egész stáb, és úgy csináltuk meg a jelenetet. Az is egy maradandó élmény volt."

A cikkért köszönet a Magyarszinkron.hu-nak