Eckert Anikó: Nagy szerencsém volt a Mentorok házában

Másodiknak énekelhetett, és ez némiképp megnyugtatta. Babonái nincsenek, korábban éneklés helyett inkább táncolt, és borzasztóan szokott izgulni a megmérettetések előtt. Az X-Faktor egyik döntősével beszélgettünk pár nappal az első élő show előtt. 

Gondoltad volna pár éve, hogy most élő show-ra készülődsz?

Mindig néztem az X-Faktort, és nagyon vágyakoztam arra, hogy része legyek. Most viszont, hogy itt vagyok, már nem tudom elképzelni, hogy az iskolapadban üljek. Ezért évet is halasztottam az egyetemen.

Mit tanulsz?

Jogot kezdtem, de ha minden jól megy, és sikerül a pályán maradnom, akkor nem is megyek vissza. Később persze nem ártana egy diploma. Mindenestre most jó, hogy nem az egyetemen ülök sírva azért, mert nem tettem meg semmit az álmaimért.

Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Melyik szakasz volt a legcudarabb?

Ideges voltam a válogatónál, a Táborban és a Mentorok Házában is. Az utolsó szakaszba érve, a Mentorok Házában másodiknak énekeltem, és ez volt a nagy szerencsém, mert ha előbb végig kell hallgatnom az öt riválist, akkor elszáll minden önbizalmam. Volt, akit ez felspannolt, hogy a végén jött, de én úgy láttam, hogy mindenki nagyon szép, és remekül énekel, és ettől megijedtem.

Baj van az önbizalmaddal?

Néha igen, pedig sokan mondják, hogy csinos vagyok, okos vagyok. Bejutottam a kiszemelt egyetemre is, tehát nem kéne, hogy bizonytalan legyek. Minden megcsináltam, amit szerettem volna, de ha a zenéről van szó, akkor izgulok – talán azért, mert ez most a legfontosabb. Talán az, hogy sikerült bejutnom itt a legjobb tizenkettőbe, lendít majd az önbizalmamon. Amúgy sokáig el sem tudtam hinni, hogy már az élő show jön, és az is furcsa volt, amikor felismertek idegenek.

A lányok csapata Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Hogy történt?

Nagyon zavarba jöttem. Egy próba után ettem a plázában, ahol a próbaterem is van, és közben hallottam, hogy emberek az X-Faktort emlegetik. Odanéztem, és láttam, hogy nekem integetnek. „Ügyes voltál, gratulálunk" – mondták mosolyogva, de én annyira zavarba jöttem, hogy riadtan megköszöntem, az ebédemet félbe hagytam ki is dobtam, és már jöttem is el. Szokatlan még ez, mert ugyanolyan vagyok, mint bárki. Azt szeretném, hogy tudjak elég időt szakítani, és megpróbálok mindenkinek válaszolni, aki megtisztel azzal, hogy levelet ír. Aktív vagyok a Facebookon, de a rossz dolgokat nem olvasom el.

Hogyan lehet kikerülni ezt?

Az a szerencsém, hogy az én oldalamra nem jönnek mocskolódni emberek, ott csak dicséretet kapok. Ha pedig fórumon olvasgatok, akkor az én nevem után jövő szöveget kikerülöm. Az szomorú, hogy akkor is kaptam volna hideget-meleget, ha lehozom az összes fellépést egy hiba és izgulás nélkül. Nem az a baj, ha valaki kritikát ír, mert azt meg lehet fogadni, de ha azt írják, hogy ez egy forintot sem ér... akkor az megrázó.

Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Dalszerzői ambícióid is vannak?

Nincsenek sajnos. Hallás alapján kezdtem énekelni már gyerekként. Táncolni jártam, majd énektanárhoz. De olyan, hogy leülök egy szöveget írni, vagy magát a dalt... olyan nem volt. Talán később kialakul ez. Hangszereken sem tudok játszani, mindig féltem tőlük egy kicsit. Inkább elmentem táncolni, és jól is éreztem magam, jó volt a tanár, a társaság. A színpadi produkcióban pedig biztos segít majd, hogy táncoltam több évet.

Hogy fogod legyőzni a félelmet szombaton?

Nagyon izgulós vagyok, de most valahogy azt érzem, hogy összeszedem magam az élő műsorra. Izgultam minden szakaszban, leginkább a Mentorok Házában, de úgy hallottam, hogy a hangom ott remegett a legkevésbé. Fontos, éles helyzet lesz, de abban bízom, hogy egy egész napos izgulás után, amikor ki kell menni a színpadra, el fog múlni. Mások is mondták, hogy ez a lámpaláz fokozatosan eltűnik, pláne, ha egyszer már továbbjuttatja a közönség az énekest.

Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Van valamilyen babonád?

Az eljegyzési gyűrűm mindig rajtam van, de nem mondanám, hogy ettől lesz valami más. Rituáléim nincsenek, szerencsére, meg is őrülnék tőlük. A vőlegényem tud lecsillapítani, ő annyira magabiztos, hogy amikor jövök a kis hitszikkel, a nyugodt hangjától megbékülök. Még anyukám sem tud úgy megnyugtatni, mint ő.