Bogdányi Titanilla: Néha jó lenne, ha megmentenének

Vágólapra másolva!

Még nem volt tízéves, amikor először mikrofon elé állt, az azóta eltelt közel két évtizedben számtalan filmben és sorozatban hallhattuk. Hosszan mesél magánéletéről, párkereséséről, és a szinkronról: mit jelent neki Lisa Simpson, vagy a tetovált lány, Lisbeth Salander? Milyen volt Hannah Montanának lenni, szerette-e a Szívek szállodájá-t magyarítani?

Góz Tamás

Vágólapra másolva!

sorozat tévé média szinkron

Hamar váltál felnőtté: nem zavart, hogy nem volt igazi gyerekkorod?

Nem bántam meg, hogy a kamaszkor időszaka egy kicsit kimaradt. A film, a színház, a szinkron mindig is lenyűgözött. Igaz, hogy az iskolában néha nehéz volt, hogy másra is kellett koncentrálnom, más is fontos az életemben. Sok mindent kellett gyerekként feldolgoznom... de a magyartanárok általában szerettek.

Volt más is a családban, aki színésznek ment?

Én vagyok az egyetlen, aki a művészi vonalra került. Édesanyám szerint az a fontos, hogy minden ember megtalálja azt, ami az övé, amiben tehetséges. Nővérem a Magyar Rádió kórusával járta az országot, mert nagyon jól énekelt, de amikor el kellett döntenie, hogy énekesi vagy más pályát válasszon, ő a tanulmányok mellett maradt. Én nagyon büszke vagyok rá.

Korán lettél független. Sok volt a konfliktus otthon?

Anyámmal nehezen jöttünk ki, én mindig is hirtelen ember voltam, így tizenöt évesen elköltöztem otthonról. Összeköltöztem néhány fiatal kollégával. Később lett egy párom, akivel együtt éltem, majd jött az életembe a férjem, Dolmány Attila, aki Korina édesapja. Ám hosszabb ideje egyedül vagyok, illetve a lányommal kettesben. Úgy látom, hogy az én életemben valahogy minden előbb történt, mint másnál. Volt vad bulizós korszakom is, amikor minden hétvégén voltam valahol. Nem bántam meg, mert azok jó bulik voltak, ahol ismertük egymást, vigyáztunk a másikra, olyanok voltunk, mint egy nagy család. Aztán a kislányom mellett hamar fel kellett nőnöm. Bár azt hiszem, egy részem mindig gyerek marad.

Nehezen tűröd a kötöttséget?

Nehezen bírom, ha beleszólnak abba, hogy mikor mit csinálhatok. A lakásom a birodalmam, éppen ezért jó néha egyedül lenni. Fontos, hogy azt csinálhassak, amit szeretnék, azt nézhessek, amit éppen szeretnék. Rajongok a filmekért és az igényes sorozatokért. Ezért van például Koninak saját televíziója, hogy mindenki azt nézhessen, amihez kedve van. Persze, az ember a társa kedvéért engedékenyebb. Én amúgy romantikus alkat vagyok, várom a mesebeli szerelmet, és ha egyszer megérkezik, biztosan idomulok az ő igényeihez is.

Neked is részed van abban, hogy eddig még nem találtad meg a hozzád illő párt?

Biztosan. Úgy gondolom, hogy az igaz szerelemért szinte mindent elvállalnék. Amikor őrült lehetek, akkor az vagyok, amikor a földön kell állni, akkor ott vagyok. Eddigi utolsó párommal viharos, de azt hiszem őszinte kapcsolatunk volt, neki elmondtam, mi tenne igazán boldoggá: éljük a művészek bohém, vidám, izgalmas életét, de legyen ott a család támaszként, feltöltődésként. Persze ebben borzasztó nehéz megtalálni az egyensúlyt, de ha két ember nem csak szereti egymást, hanem társak, barátok is, akkor van esély a sikerre.

A család sok tennivalóval is jár.

Imádok sütni-főzni, szeretek vasalni. A takarítást annyira nem kedvelem, de azt is megcsinálom. Nagyon szeretek gondoskodni másokról. A szeretet férfi ellátása sem teher, inkább öröm. Sokat gondolkodtam azon, hogy eddig miért nem működtek a kapcsolataim. Az egyik oka az lehet, hogy néha én voltam a dominánsabb, aki jobban érvényesítette az akaratát. A nők fiatalon - ha tényleg tetszik nekik valaki - hajlamosak mindenkiben a potenciális férjet látni, mert álmodoznak. Rögtön látják a szép házikót, a kiskutyákkal, a szivárvánnyal... Aztán nyilván ez idővel változik. Van, amiben nagyon akaratos vagyok és makacs, de ugyanakkor roppant elveszett is tudok lenni. Néha jó lenne, ha megmentenének, ha fognák a kezemet.

Olyan, mintha magaddal szeretnél lenni, csak éppen férfiban.

Pontosan! Persze nem a hibátlan pasi kell, hanem olyan valaki, akivel tudunk egymásért küzdeni.

Szakmázzunk egy kicsit: jobbnál jobb szerepeket kaptál eddig. Hogy is indult?

Azt hiszem, a legelső feladat a Váratlan utazás-ban volt. Emlékszem, tök jó volt gyerekként felnőttek közé kerülni. Kilenc- vagy tízéves lehettem, amikor először álltam mikrofon elé, majd jött a Farm ahol élünk, ahol Nancy Olsenként gonosz, ripacs kislány voltam. Nagyon szerettem, hálás szerep volt, az volt az első igazán komoly feladat. Nem sokkal utána kaptam meg Lisa Simpsont, aki így lényegében a kezdetek óta velem van. Kevesen mondhatják el magukról, hogy nagyjából tizennyolc éve szinkronizálnak egy sorozatot.

A Szívek szállodája komoly közönségsikert ért el. Neked mit jelentett?

Örök kedvenc, amit minden stábtag visszasír, aki dolgozott benne. Még mindig vetítik valamelyik csatornán, és még mindig igen sokan megnézik. Még férfiaktól is jönnek pozitív visszajelzések.

A te hangoddal lett ismert idehaza Miley Cyrus is, vagyis Hanna Montana.

Ez volt a Disney csatorna első sorozata, így még nem voltak benne nagyon elvadult baromságok, nem voltak túlzó poénok. Viszont volt benne sok szív, lélek, kedvesség és nagyon jó humor. A felvételek alatt sokszor dőltünk a nevetéstől. Miley Cyrussal azonban most egy kicsit elszaladt a ló, nagyon erőlteti ezt a punkos stílust, ami nem biztos, hogy jól áll neki. Ráadásul nem túl szerencsés az ő helyzetében, hiszen sok kislány példaképe volt.

Igazán felnőtté a Tetovált lány eredeti svéd változatában váltál. Noomi Rapace azóta csak a te hangodon szólal meg magyarul?

Sok dicséretet kaptam Lisbeth Salander megformálásáért. Könnyű volt megismerni, bele tudok mászni egy ilyen lélekbe, így jó volt őt szinkronizálni. Szerintem remek színésznő. Éppen ezért nem örülök annak, ha a szinkronrendező nem engem hív az ő megszólaltatására. Valószínűleg én is hasonlóan játszottam volna el azt a szerepet, mint ő.

Tudsz még tanulni mások véleményéből?

Az építő kritikákat mindig befogadom, és próbálom hasznosítani. A szinkron egy hihetetlen közösség, ahol évek óta együtt vagyunk, közelről ismerjük egymást. Van olyan kolléga, akinek már a köszönéséből tudom, hogy milyen kedve van, így ahhoz mérten próbálok viselkedni.

Amikor nem a mikrofon előtt állsz, mivel telnek a napjaid?

Általában a kislányommal, barátaimmal vagyok. A legjobb barátnőmmel, aki már-már a testvérem, olyanok vagyunk, mint az ikrek. Rá mindenben számíthatok, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Közben folyamatosan vannak egyéb tervek a fejemben, amiket szeretnék megvalósítani. Az elmúlt négy évben játszottam színházban is az Őrült nők ketrecé-ben, olyan fantasztikus színeszekkel, mint Kassai Károly, Kerekes József, Cseke Péter, Halász Aranka. Sajnos, hosszú idő után lekerült a műsorról. Vágyom vissza a színpadra, de a műsorvezetés, rádiózás jobban mozgat – és persze a filmezés. Remélem, hogy a szinkron mellett más művészeti formákban is sikerül majd megmutatnom magam, és bizonyítani, de ha csak ez marad nekem a következő évtizedekre, azt is szeretni fogom.