Nyári Diána: Megszeppenve feküdtem Kertész Géza ágyába

Nyári Diána három éve játssza a Barátok közt-ben Holman Hannát, akivel sokban hasonlítanak egymásra, gördeszkázni viszont csak a szerep miatt tanult meg. Időnként elege van abból, hogy lépten-nyomon felismerik az utcán, és elképzelhető, hogy előbb-utóbb a kamera másik oldalán fog feltűnni.

Most rakod csak fel a karkötőidet. A szerephez nem szabad ezeket hordani?

Nem, mindig le kell vennem. Mást egyébként nem kell megváltoztatnom a külsőmön, de úgy tűnik, ezek a karkötők nem illenek a karakterhez.

Három éve játszod Hannát, ez idő alatt sokat változott külsőleg, egy fiús kamaszlányból érett nővé. A saját életedben is lezajlott hasonló változás?

Nekem is volt egy olyan korszakom, amikor fiúsan öltözködtem, csak nekem előbb, mint Hannának. Nyolcadik elején nagy rocker voltam, acélbetétes bakancsban jártam. Aztán ez letisztult, bár a zenei ízlésem nem változott sokat, most is a keményebb műfajokat szeretem, csak már a külsőmön nem látszik. Amúgy nagyjából olyan lány vagyok, mint ő, nap mint nap akad olyan szövegem, amelyet akár én is mondhatnék. Szókimondó vagyok én is, de sok más közös tulajdonságunk is van.

Fotó: Pályi Zsófia – Origo

Gördeszkázni tudtál előtte is?

Nem, azt csak a szerep kedvéért tanultam meg kicsit, de most sem tudok valami jól.

Gyerekként nézted a Barátok közt-öt?

Voltak olyan időszakok, amikor igen. Kisiskolásként napi program volt, ami után jött is az alvás, de amikor nagyobb lettem, akkor már inkább bulizni jártam helyette. Alapvetően azért mindig képben voltam, hogy kivel mi történik, nem esett nehezemre felvenni a fonalat, amikor bekerültem a sorozatba.

Fotó: Pályi Zsófia – Origo

Hogy emlékszel a legelső forgatási napodra?

Nagyon meleg volt, arra emlékszem, így amikor jön a nyár, és beköszönt az igazi meleg, mindig visszajön az az élmény. Ábrahám Editkével és Kárpáti Leventével forgattam először (Claudia és Valter alakítói – a szerk.), de nem izgultam, csak egy jóleső érzés volt bennem. Megtanultam rendesen a szövegemet, de így is jó volt, hogy megvolt a lehetőség az ismétlésre – ami, ugye, a színházban nincs.

Volt azért, aki a szárnyai alá vett?

Az a jó a Barátok közt stábjában, hogy tényleg olyan, mint egy nagy család, ha látják rajtad, hogy felkészülten érkeztél, akkor egyből nyitnak feléd, és mindenben segítenek. Nekem az elején az volt a legnagyobb nehézség, hogy leküzdjem a színpadiasságomat, jócskán vissza kellett venni a gesztusokból és a mimikából.

Fotó: Pályi Zsófia – Origo

A tempót mennyire tudtad felvenni?

Élvezem az elejétől fogva, szeretem, ha pörögnek a dolgok. Az mindig a sztoritól függ, hogy egy nap mennyit kell dolgozni, viszont akármennyit is forgatunk, mindig koncentrálni kell. De nincs ezzel bajom, szeretek agyilag elfáradni, jó érzés úgy elaludni, hogy tudom, előtte csináltam valami értelmeset.

A három év alatt mit volt a legnehezebb eljátszani? Mi volt színészileg a legnagyobb kihívás?

A legnagyobb kihívás mindenképpen az volt, amikor a történet szerint eltemettem az apukámat. Ezenkívül a Balázs sztorija volt talán a legdurvább, amikor eltűnt. Azt a jelenetet, amikor végre visszajön, nagyon sokszor felvettük, hogy tökéletes legyen. Érdekes volt megélni azt is, amikor Hanna összejött Balázzsal, hiszen annak idején többek között azért hozták be a karakterét, hogy Balázsnak legyen egy barátnője, de elég sok kitérő történt addig. Tizenhat évesen nehéz volt azt a jelenetet is megcsinálni, amikor befeküdtem Kertész Géza ágyába, eléggé meg voltam tőle szeppenve.

Sorozatbeli édesapáddal, Kárpáti Leventével tartod a kapcsolatot?

Nem nagyon, hisz alig volt pár jelenetünk együtt, elég hamar távozott a történet szerint. Ha valahol találkozunk, akkor persze leállunk kicsit beszélgetni, de alapvetően talán vele alakult ki a legkevésbé szoros kapcsolat, hiszen csak nagyon rövid ideig forgattunk együtt. A kiírt szereplők közül Kittivel (Bokros Linda alakítója – a szerk.) szoktam sokat beszélni, de vele sem vagyok napi kapcsolatban.

Összejártok a korodbeliekkel a forgatásokon kívül is?

Nagyon jó a társaság, sokszor el szoktunk menni együtt bulizni vagy moziba. Sok vidéki van közöttünk, Kitti és Balázs tatabányaiak, Márk kecskeméti (Aradi Balázs és Bozsek Márk, Berényi Balázs és Fekete Szabolcs alakítói – a szerk.), ők sokszor otthon vannak hétvégén, így inkább csak hét közben járunk össze. De volt már olyan, hogy lementünk többen Tatabányára, ahol a Márk lépett fel egy fesztiválon, akkor a bagázs egyik fele Kittinél, a másik meg Balázsnál aludt.

Fotó: Pályi Zsófia – Origo

Hogy reagálnak az emberek, amikor meglátnak titeket együtt bulizni?

Az egy kicsit húzósabb téma, természetesen sokkal nagyobb feltűnést kelt, ha együtt jelenünk meg valahol. De együtt védettebbek is vagyunk, akkor általában nem mernek cikizni minket azok sem, akik valószínűleg kikezdenének velünk, ha egyedül lennénk.

Nyilván sokszor azonosítanak a karakterrel. Mi volt a legkellemetlenebb élményed ezzel kapcsolatban?

Amikor a karakteremet bolti lopáson kapták, rögtön utánam jöttek egyszer a biztonsági őrök egy bevásárlóközpontban, mondták, hogy megnéznék, mi van a táskámban – az például elég kellemetlen volt.

És mi volt a legviccesebb?

A gyerekek tudnak aranyosakat mondani. Nagyon mosolyogtam azon az eseten, amikor odajött egy kislány aláírást kérni, én meg megkérdeztem tőle, hogy kinek lesz. Ugye arra gondoltam, hogy mi a neve, de ő csak annyit mondott: "Hát nekem."

Mennyire viseled jól a népszerűséget?

Hogy őszinte legyen, nem úszkálok a boldogságban attól, hogy lépten-nyomon felismernek, nem minden szituációban szeretem. Amikor korán reggel, még álmosan megyek valahova, vagy épp rossz kedvem van, akkor kifejezetten rosszul esik. Igazából mindig is jobban szerettem csinálni a dolgokat, mint az elismerést megkapni a végén. Persze, amikor színházban megtapsolják az embert, az nagyon jól esik, mint ahogy a szakmai elismerések is, de nem az volt a legcsábítóbb ebben a szakmában, hogy felismernek, vagy hogy újságokban szerepeljek.

Fotó: Pályi Zsófia – Origo

A színházi felkéréseket mennyire dobta meg a Barátok közt?

A Barátok közt annyi időt vesz igénybe, hogy mellette nem tudok színházban is játszani. Eddig csináltam a sulit is, három dolgot pedig nem lehet egyszerre, vagyis lehet, csak félgőzzel – azt pedig nem szerettem volna. Az iskola fontosabb volt, de szerencsére jól sikerült az érettségim, most már talán tudok vállalni színházi szerepeket is.

És hogyan tovább?

Szeretnék a színészi pályán maradni, de egyre jobban érdekelnek a film- és sorozatgyártás háttérmunkálatai is. Három év alatt sok mindent megtanultam, tudok már valamennyire operatőri aggyal is gondolkodni, és a vágás is érdekel. Később lehet, hogy kipróbálom magam a kamera másik oldalán, de most még jól érzem magam előtte.

Hogy érzed, Hannának mennyi ideje van még a Barátok közt-ben?

Erre nem igazán tudom a választ. Elképzelhető, hogy egyszer azt fogom érezni, hogy ennek véget kell érnie, de egyelőre jól érzem magam a szerepben. Írói szempontból szerintem még bőven van ebben a karakterben mit kibontani, de az írók akár másképp is gondolhatják.