Már adja a csatorna a Comedy Central bemutatja című stand-up műsor újabb részeit: a felvételek egy részét a helyszínen néztük meg. Nyilvánvaló, hogy nehéz foglalkozás megnevettetni idegen embereket a saját – vagy lenyúlt, átformált - kis sztorijainkkal, még akkor is, ha ők kifejezetten azért jöttek, hogy jót derüljenek, de valójában egy ötórás tévéfelvételt sem könnyű végigülni, befogadni. Ha hétkor elkezdik a nézőre ömleszteni a poénokat, akkor fél órával éjfél előtt már nem olyan őszinte a mosoly.
Az általunk látott felvétel előtt bedobtunk két sört, a dolgos munkahét utáni kellő ellazuláshoz, majd egy régi kedvenc, Galla Miklós kezdte az estét. Tréfálkozott Jay Lenóval, az észak-koreai mobiltechnikával, és voltak bőven közepesen gyenge szóviccek (koreai magömlés), majd elővette egy ősrégi figuráját, a szándékosan ripacs, harsány, erőltetett viccmesélő komikust. Ez a karakter húsz éve még szellemes volt, de 2013-ban, élőben már jóval kevésbé. Feltűnő volt, hogy Galla csak mondja a begyakorolt monológot, vicceket, viszont egyáltalán nem reagál a környezetére, a helyszínre, a jelenlévők beszólására vagy fészkelődésére: ezen az estén egy ittas, középkorú nő értetlenkedő bekiabálásaira reflektálhatott volna tréfásan, de csak az ötödik esetben volt hajlandó odapillantani, rosszalló tekintettel. Persze bemutatta a képeit, néhol vicces kommentárral – szép tapsot kapott.
Badár következett, ő a stand-up egészen más formáját műveli, mint a gépies Galla, neki haver a közönség, reagál a nézők felől jövő impulzusokra, ha valaki berikkant valami (hirtelen viccesnek vélt) félmondatot, akkor képes valami szellemes szöveggel válaszolni rá. A nagy őszi lottóláz után voltunk pár héttel, Badár ehhez a témához, a lottónyereményhez nyúlt, de megemlékezett a szentesi kocsmákról és édesanyja jelentős erejű pofonjairól is. Záhonyi-Ábel Dávid volt soron, a sportról való leszokásról, a gombfociról tréfálkozott, többek között, tisztes tapsot bezsebelve.
Redenczki Mária volt a következő fellépő, üdítően hatott, hiszen a nők társaságban a humoros karaktert udvariasan inkább átengedik a férfiaknak, és ennek megfelelően több szórakoztató, tréfás fickót ismerünk, mint lányt. Redenczki második tévés fellépése volt, de különösebb izgalom, lámpaláz nem látszott rajta: akadtak poénok a józsefvárosi piaccal kapcsolatban, a smink is előkerült, ügyesen teljesített. Ekkor már közel két órája ment a poénkodás, jött a szünet – és hol volt még a vége?
Mivel nem először voltunk tévéfelvételen, éreztük, hogy ez különösen hosszú lesz, miképp a hét is hosszú volt. A fáradtság legyűrése végett a szünet elején rendeltünk egy-egy sört, a kérést tíz perc múlva megismételtük, majd megnyugodtunk a pincérlány dinamikus bólogatását látván. A söröket aztán soha nem hozták ki, pedig ott ültünk még majdnem éjfélig – talán csak hallucináltuk a bólintásokat.
Hajós András következett, percek alatt zsebre tette a közönséget, a nézők lelkesen nevetgéltek a mimikán, gesztusokon, gyerekkorból előcibált sztorikon. Hajós kifogyhatatlannak tűnik a hetvenes-nyolcvanas évekből származó adomákból, előkerült Edit néni, a zongoratanár, megalakult az Andrew&Andrew& Andrew&Andrew formáció (négy zenészként muzsikált), a nézők pedig már fáradtak, de még vették a lapot. Hajós sokkal hosszabban volt színpadon, mint a többiek, talán egy egész órát, talán az est legjobbjaként.
A Karinthy-gyűrűs Varga Ferenc József és Aradi Tibor kerültek a színpadra az átszerelés után, de ekkor már akadtak üres székek, szellősebb lett a terem (a sört így sem hozták ki), és a fáradó közönséget már nehezebb volt harsány kacajra ingerelni. Hiába vicces a pletykás nénike vagy a „politikus gyárat avat"-jelenet, és hiába volt több társadalomkritika és beszólás felfelé, mint korábban összesen, a páros már egy elhasznált, álmos közönséget örökölt. És még vége sem volt ekkor, mert Orosz Györggyel is felvett a Comedy Central vagy félórát, ő meg hiába tehetséges és szellemes, alapvetően a pokolba kívántuk a falunappal, a csillagásszal, a sátorveréssel, a strandos sztorival, de közben magunk mellett sajnáltuk őt is: borzasztó nehéz ötszáz poén után elsütni még ötven olyat, ami kollektív röhögést vált ki.
Az utolsó metró is elment már, és csak azzal vigasztaltuk magunkat, hogy legalább a kétszer kirendelt, de ki nem hozott söröket nem kellett kifizetni.