Mekkora teher az, hogy az embert egyetlen szereppel azonosítják?
Nem tudtuk akkor megjósolni, hogy ez ekkora siker lesz világszerte, de valamiért működött. Én szerettem azt a meleg pasit játszani, nagyon jó dolog sokáig egy karakter bőrébe bújni. Nagyon családiassá vált a hangulat, imádtam, a fiam pedig közben felnőtt.
Ő nézi az Észlelést?
Nem nagyon, inkább a barátaitól hallom. Inkább arra van szüksége, hogy az apja legyek, ne pedig Eric McCormack, a színész. Így én sem nagyon akarom őt bevonni ebbe, inkább csak olyan programokat szervezünk, mint egy normális család.
Hogyan készült fel Dr. Pierce szerepére? Ő nem egy egyszerű eset. Kapott segítséget hozzá orvosoktól?
Igen, egy ilyen karakternél nem tud a színész úgy dolgozni, hogy előveszi a tapasztalatait, emlékeit, és felépíti a karaktert, hiszen ez annál speciálisabb figura. A forgatások előtt találkoztam több professzorral, tanárral, akik ezen a területen dolgoznak, de a legfontosabb minden segítségem közül Elyn Saks volt. Ő egy jogász, de írt egy könyvet, mert hasonló problémával küzd, mint a sorozatban Dr. Pierce. Eleinte senki nem tudta róla, hogy skizofréniában szenved, a szüleinek sem mondta el. Együtt élt a dologgal és kordában tartotta a betegségét, dolgozott folyamatosan. Írt erről egy könyvet, amit elolvastam és volt szerencsém személyesen is találkozni vele. A legnagyobb félelmem a forgatókönyv olvasásakor az volt, hogy senki nem fogja azt gondolni, hogy tényleg létezhet egy ilyen ember, mint Dr. Pierce. Az csak kitaláció lehet, hogy valaki skizofréniával küzd, látomásai vannak és közben egy egyetemi professzor. De itt az élő példa rá, hogy tényleg van ilyen. Rengeteget segített a karakter megalkotásában.
Ez a képesség áldás vagy átok?
Mindkettő. Talán a sorozat is erről szól, hogy az, ami az egyik oldalon áldás Dr. Pierce-nek a nyomozások és az ügyek felderítése során; az a másik oldalon átokként ül rá az életére. Persze a való életben a hallucinációk majdnem mindig csak hangok formájában jelennek meg, de a sorozatban ezt érdekesebb volt megjeleníteni. Ez pedig nekünk még több játékot adott, hiszen különböző érdekes karakterek jelennek meg, ráadásul a néző nem is mindig tudja először, hogy akit lát, az valós személy, vagy csak Daniel képzeletében létezik. Ez plusz izgalmat jelent. De a való életben ez azért egy nehéz ügy, sokak életét zúzza szét ez a betegség. Az emberek pedig nem látják reálisan ezt a problémát, ha például az utcán elmegy mellettük valaki, aki a semmibe beszél, elfordítják a fejüket.
Kapott visszajelzést skizofréniában szenvedő emberektől?
Igen, rengeteg üzenetet kaptam a Twitteren, és szerencsére sok pozitív vélemény jött olyan emberektől, akinek a környezetében él mentális betegséggel küzdő személy. Nem akartunk túlzásba esni, nem akartunk túl tudományos irányba sem elmenni e téren, de szerettük volna, ha azért fókuszba kerülne ez a téma, és ez azt hiszem sikerült. Dr. Pierce-t leginkább a nyomozások alatt segíti a hallucináció, de például a második évadban az édesanyja is megjelenik neki, aki évek óta halott már, és a vele való képzelt beszélgetés segíti Danielt abban, hogy végre fel tudja dolgozni az ő elvesztését, és el tudja engedni. Ez például egy olyan momentum, ami talán mindenki számára érthető és valós lelki vívódásokat hoz felszínre.
Producerként is dolgozik a sorozaton: van beleszólása abba, hogy mi történjen a karakterrel?
Igen, bár fantasztikus írókkal dolgozunk együtt. Ken egy igazi zseni, nem kell nekem nagyon beleszólni a részletekbe, inkább a fő irányokat beszéljük meg. A színészek castingjában szoktam segíteni még, de ez egy csapatmunka. Producerként leginkább arra figyelek, hogy a sorozat megmaradjon annak, amit az elején elterveztünk és ne menjen el egy teljesen más irányba.
Van más projekt is, amin most producerként dolgozik?
Évekkel ezelőtt több sorozat is volt, amiben részt vettem producerként, de rájöttem, hogy nem vagyok jó abban, hogy egyszerre több dologra figyeljek. Inkább egy dologgal szeretek foglalkozni, és abba beleadni minden energiámat, úgyhogy most csak az Észlelés van. De rendezni például szoktam pár epizódot.
Ha kimegy az utcára, az emberek Willnek szólítják, vagy már Dr. Pierce?
Pierce jön föl a versenyben, de még azért Will is képben van.
Ma már sok olyan sorozat van, amely meleg karaktert mutat el, de a Will és Grace volt de az egyik első, ahol ez ennyire előtérbe került.
Nagyon büszke vagyok rá. Úgy gondolom, hogy igen, mára ez egy olyan téma lett, amiről az emberek mernek beszélni, de nem volt ez mindig így. Nem volt bennünk ezzel kapcsolatban semmilyen nagy elképzelés, amikor a Will és Grace elindult, mi egy szórakoztató sorozatot szerettünk volna csinálni. De talán segített azért valamit, ha egy tinédzser meleg fiú nem merte elmondani a szüleinek, hogy mi a helyzet, de azt látta, hogy az anyukája jól szórakozik a Will és Grace-en akkor talán könnyebb ezt a dolgot felhozni. Sok ilyen visszajelzést kaptunk, hogy a sorozat felbátorított fiatalokat, hogy beszéljenek erről. Ennél jobb és elismerőbb visszaigazolást pedig nem kaphattunk volna, azt hiszem. Szóval egyértelműen büszke vagyok erre, és talán van egy ilyen vonal az Észlelés kapcsán is. Ha ez segítene valamit abban, hogy empatikusabbak, megértőbbek legyünk azokkal az emberekkel, akik pszichés betegségekkel küzdenek, annak nagyon örülnék. Én hiszek abban, hogy egy ilyen televíziós sorozat igenis képes megváltoztatni dolgokat.
Az Észlelés sikeres: ugyanolyan hatalmas utat járhat be, mint a Will és Grace?
Az fantasztikus lenne.
A munka mellett a magánélete is rendben van. Nagyon régóta ismeri a feleségét: boldog házasságban él?
Igen, húsz éve vagyunk együtt és tizenhat éve vagyunk házasok.
Mi a titok?
Hogy nem váltunk el! De a viccet félretéve talán az sokat segít, hogy ő is a szakmában dolgozik, tehát könnyebben tudja kezelni ezt. De megéri küzdeni azért, akit szeretünk, mert hát nem egyszerű egy kapcsolat sem. De talán a feleségemnek van nehezebb dolga, mindig visszahúz a valóságba és ez jó, emlékeztet arra, hogy ki is vagyok, hogy én sem vagyok tökéletes, sőt.
Az interjút a Universal Channeltől kaptuk.