Generációt neveztek el róla, tanulmányok születtek a hatásáról, sokan gyűlölték, rajongói azonban a mai napig úgy idéznek belőle, mint a Bibliából. Február végén volt tíz éve, hogy az amerikai HBO csatorna leadta a Szex és New York utolsó részét, Mr. Big pedig végre kimondta, amire hat évadot várt a főszereplő: „Te vagy az igazi”! A mondatot, ami a sorozat rajongóinak egy részét mély csalódottságba taszította, míg mások azzal az elégedett érzéssel kapcsolták ki a tévéjüket, hogy lám, előbb-utóbb mindenki révbe ér.
A négy New York-i barátnő mindennapjait bemutató sorozatnak ugyan sok kritikusa volt, de azt nem lehet elvitatni, hogy olyan folyamatokat indított el a nagy szerelmet még kereső nők körében, mint előtte semmilyen más sorozat.
Egyrészt széles körben megváltoztatta azt a hozzálláást, hogy egy harminc körüli nőnek már feltétlenül kínosan kell éreznie magát, ha nincs párkapcsolata. És miközben rejtegetnivaló állapotból trendivé emelte a szingli életformát - ha nincs a Szex és New York, vélhetően Mikola István sem jut el a "szinglihordák" nagy vihart kavaró korholásáig a 2006-os választási kampányban -, azért hétről hétre felcsillantotta a reményt, hogy bármikor, akár a lakásból kilépve is belénk botolhat a nagy ő.
A magát szexuális antropológusnak nevező, egy hetilapban publikáló főszereplő, Carrie Bradshaw és három barátnője a nagyvárosi, független, szexuális igényeit felvállaló és többnyire meg is élő karrierista nők példaképévé vált. Talán soha annyi fiatal lány nem akart újságíróként dolgozni, a sarki Starbucks kávézóból a randizásról és a pasizásról blogolni, mint a sorozat indulása után. Egy újságíró-iskolában tanító kollégánk annak idején többször panaszkodott arra, hogy a növendékei többsége "Carrie Bradshaw-nak képzeli magát", ennélfogva teljesen el van tévelyedve abban, hogy mit is csinál valójában egy újságíró.
A szex kendőzetlen őszinteséggel, egyben rendkívül szórakoztatóan kerül terítékre a sorozat párbeszédeiben, kezdve azzal, hogy probléma-e, ha egy nőnek fanszőrzete van (brit bőrgyógyászok szerint a sorozatnak köszönhető, hogy a világ megszabadult a lapostetvektől) a maszturbáláson át, egészen annak boncolgatásáig, hogy mennyire fontos egy párkapcsolatban a pénisz mérete.
A Vanity Fair szerzője, Richard Lawson szerint a sorozat adott lökést a villásreggelik (vagy ahogy most már legtöbben hívják: brunch) elterjedésének, de egyértelműen Carrie-éknek köszönheti a világ a "he’s just not that into you” – azaz „egyszerűen csak nem jöttél be neki” – kifejezést. Ez tette végre világossá a kombinálás megszállottjai előtt, hogy a férfiak mondatai mögött tényleg nincsenek rejtett üzenetek.
Minden rajongó megtalálta a saját karakterét a sorozatban, lánytársaságok beszélgetéseinek visszatérő témája volt, hogy felosszák maguk között, ki melyik főszereplőnek a megfelelője. Az azonosulásnak pedig csak a fantázia és a pénztárca szabott határt. Ott volt a galériában dolgozó, naiv Charlotte York, aki rendíthetetlenül hitt az igaz szerelemben, Miranda Hobbes, a szarkasztikus ügyvédnő, aki két lábbal állt a földön, szerette kijózanítani barátnőit, a csalódások ellen pedig úgy próbált védekezni, hogy a végletekig bizalmatlan volt a férfiakkal. Nem úgy a többieknél pár évvel idősebb Samantha Jones, akit a közhelyessége ellenére a férfifaló kifejezés ír le a legjobban.
A hat évad alatt mind a négy főszereplő révbe érését szépen végigvezették, de a középpontban Carrie és a Mr. Big névre hallgató gazdag, negyvenes bankár kapcsolata állt. A sorozat hat éve alatt összesen háromszor szakítottak, Big többször is durván megalázta Carrie-t, aki ennek ellenére kitartott mellette, mert mélyen belül hitt benne, hogy egymásnak vannak teremtve.
A befejező részben meg is kapjuk a szerelmesek egymásra találását, de épp kettejük története az egyik vesszőparipája a sorozat kritikusainak. Szerintük ugyanis a való életben a Big okozta csalódások után épeszű nő nem kezdte volna vele ennyiszer újra, azt meg egyenesen megbocsáthatatlannak tartják, hogy kikosarazta Aiden Shaw-t, a jóravaló bútorasztalost, aki pedig mindent megtett volna Carrie-ért. A rajongók között a mai napig vérre menő vita megy arról, hogy vajon Aiden vagy Big a Carrie-hez való férfi.
A sorozat indulása előtt nehéz volt elképzelni, hogy lesz még filmművészeti alkotás, ami képes felülmúlni Woody Allen New York-imádatát. A rendező neve és a város az évtizedek alatt eggyé vált, több fimjének főhöse is egyérletművé teszi, hogy New Yorkon kívül nincs élet a számára. Aztán jött a Szex és New York és a menőség legfelsőbb szintjeire repítette a metropoliszt. Olyanná, ahová mindenki vágyik, ahol sosem áll meg az élet, éjjel kettőkor is tömeg van utcán, beülhetsz sült krumplit enni a barátnőddel, ha éppen szerelemi bánatod van, csillognak a bárok, és ahol egy szimpla házibuliban Alanis Morrisettel üvegezhetsz.
Carrie is gyakorta áradozó elemzésekbe bocsátkozik a New York-i élet sajátosságairól, ami valójában Manhattant jelenti, hiszen a sorzatban egy kataklizmával felérő lelki dráma kerekedik abból, hogy Mirandának anyagi okokból Brooklynba kell költöznie. Mert manhattaninek lenni egy életérzés, ennek elhitetésében is profik voltak a sorozat készítői. Richard Lawson cikkében olyan nőkről ír, akik a sorozat hatására tették át székhelyüket Manhattanbe, és hiába telt el tíz év, a turisták a mai napig ellepik a sorozat kultikus helyszíneit (ebben több Szex és New York városnéző túra is segítségükre van).
Az egyik ilyen helyszín Carrie lakása előtti híres lépcsősor, de a zarándokút fontos állomása a csónakház a Central Parkban, az Ill Cantorini olasz étterem, Carrie 35. születésnapjának helyszíne, és szintén a sorozatnak köszönheti azóta is töretlen népszerűségét a Magnolia cukrászda, és a cuki, színes cup cake sütemények.
Mindennapi csetlés-botlások, csalódások, reménytelen szerelmek, az egyéjszakás kalandok után soha többet nem jelentkező férfiak – ezekkel a történetekkel nem volt nehéz azonosulni. Ennél jóval nagyobb fejtörést jelentett az szereplők életstílusának követése. A rajongókat ugyanis nemcsak a New Yorkba költözés vágyával fertőzték meg, de minden korábbinál jobban megugrott a high-fashion darabok iránti érdeklődés is a sorozat hatására. Carrie a márkás cipők megszállottja volt, a világ jelentős része a sorozatból ismerte meg Manolo Blahnik nevét, de Samantha sem vetett meg egy-egy útjába kerüli Fendi- vagy Birkin-táskát. Carrie-t egyenesen divatdiktátornak kiáltották ki, pedig jó néhány részben viselt olyan ruhákat, amit előtte épeszű ember csak egy farsangi buliba mert volna felvenni, így aztán az őt követő nézőket nemcsak a párkapcsolati kényszer, de az öltözködési korlátok alól is felszabadította.
Carrie az ötödik évadtól hivatalosan is a divat meghatározó figurája lett: a Vogue-nak kezdett dolgozni, az egyik részben pedig egy Dolce and Gabbana-szerelésben lejtett végig egy divatbemutatón. A cipőiért annyira odavan, hogy amikor az egyik epizódban az utcasarkon fegyvert fognak rá, azt kéri a rablótól, vigye el bármilyét, csak a Manolóját ne. Egyszer pedig egy házibuliban tűnik el a szandálja, ezért addig jár a szerinte hibás házigazda nyakára, míg nem vesz neki egy ugyanolyan darabot.
A sorozatnak köszönhetően nemcsak a Manolo, de több világmárka eladásai is megugrottak, amihez a sorozat stylistja, Patricia Field nyúlt, arannyá változott. Egy-egy epizód több munícíót adott a divat iránt érdeklődöknek, mint a neves női magazinok. A felszökő eladási mutatók ellenére Blahnik egyszer a Sunday Telegraphnak adott interjújában arra panaszkodott, hogy rosszul van már tőle, ha a nevét a Szex és New Yorkkal egy lapon említik.
A Szex és New York főműsoridőben foglalkozott olyan témákkal, amelyekkel előtte hasonló sorozatok nem. A női orgazmus fontossága, a nemi betegségek veszélye, a döntési helyzet, amelybe egy egyedülálló nő kerül, ha teherbe esik, az álszentség nélkül bemutatott maszturbálás, a női szoptatós mell látványa, és nem utolsósorban a homoszexualitás.
Carrie életében nemcsak a három barátnő tölt be fontos szerepet, szintén erős kötelék fűzi Stanford Blatch-hez. Az arisztokrata családból származó, a feltörekvő művészvilág menedzseléséből élő férfi meleg. Együtt mustrálja Carrie-vel a férfiakat, pontosan tudja, hogy mi a jó egy Chanel-kosztümben, érzékeny, vicces, és fantasztikusakat lehet vele bulizni. A lelkizős csevegésre mindig kapható meleg barát toposza - bár már korábbi alkotásokban is feltűnik - a Szex és New York után terjedt csak el igazán: ami Carrie-nek Stanford, az Madonnának Ruppert Everett, Grace-nek pedig Will. A harmadik évadban Charlotte oldalán is megjelenik egy meleg férfi, Anthony Maratino esküvőszervező, aki a sorozat végéig hűséges barátként mellette is marad.
Ahogy szüksége lett hirtelen minden nőnek egy MacBookra, egy márkás cipőre, a meleg barát is elengedhetetlen társ lett a nagyvárosi szinglinek. A brit Guardian többek között a Szex és New York apropóján „Miért van szüksége minden lánynak egy meleg barátra” – címmel közölt cikket 2007-ben. De a homoszexualitás női oldalát is bemutatták, igaz erről csak pár epizód szólt: előbb Charlotte, majd Samantha került közelebbi kapcsolatba leszbikus közösséggekkel.
A sorozat után két mozifilm is született Carrie-ék főszereplésével, de a korábbi népszerűséget már egyik sem tudta visszahozni. A Szex és New York trónját olyan alkotások sem tudták elfoglalni, mint a Született feleségek, a Rúzs és New York vagy Carrie naplója. Csak Carrie, Charlotte, Samantha és Miranda voltak képesek olyan gyöngyszemekkel megajándékozni a világot, mint az "ez olyan édes, hogy már savanyú uborkáért kiált", az "Én, James, és az ő csöpp fasza: egy nagy boldog család", vagy a "mókus is patkány, csak jobb cuccban jár".