Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a sorozat tele van megátalkodott szemétládákkal, mint hogy a két legbrutálisabb karakter csak a tízedik helyre fért fel. A rémisztő arcú Sandor Clegane mestere a kardvívásnak, erőszakos, nagyrészt csak hullahegyek maradnak mögötte. Emlékezetes, amikor az első évadban megöli azt a kisfiút, aki Arya Stark játszópajtása volt, majd amikor Eddard Stark kérdőre vonja, csak annyit felel: „elszaladt, de nem volt túl gyors”.
Mindezek ellenére a Véreb önmagában nem fért volna fel erre a listára, mégpedig azért, mert a későbbi évadokban kiderül róla, hogy nem egy őrült sorozatgyilkos, adott esetben kíméletesen, sőt egyenesen oltalmazóan is tud viselkedni. A bátyjára azonban ez olyannyira nem igaz, hogy ha legalább annyit szerepelne a sorozatban, mint a könyvben, akkor egyenesen az élmezőnyben végzett volna. Gregor Clegane ugyanis egy szadista gyilkos. A Hegynek is nevezett lovag az első két évadban tűnik csak fel, először a lovagi tornán, ahol lefejezi a saját lovát, majd teljesen szabálytalanul ráront a már király előtt hajlongó Loras Tyrellre. Másodszor pedig Harrenhalban, ahol a saját embereit akasztatja fel tízesével, hogy Tywin Lannister kedvében járjon. A negyedik évadban sokkal hangsúlyosabb szerepe lesz.
A királyné inkább intrikus, mint a szó szoros értelmében vett szemétláda, de ez nem változtat azon a tényen, hogy valószínűleg az egyik legnagyobb közutálatnak örvendő karakter a sorozatban. Ez pedig azért van, mert az összes olyan karakterrel szemétül bánik, akiket a nézők szeretnek, főleg az öccsével Tyrionnal. De az is emlékezetes, ahogy kicselezi Eddard Starkot.
Persze nem előzött volna meg brutális gyilkosokat a listán, ha nem tudna mást is felmutatni. Tud. A férje, a király például nagyon gyanús körülmények között hal meg: leitatja az a nyápic fegyverhordozó, aki egyébként a mindenáron hatalomra áhítozó királyné szeretője. És mellesleg az unokaöccse. Ez a kapcsolat azonban még nem a jéghegy csúcsa, Cersei ugyanis vérfertőző kapcsolatban él az ikertestvérével, Jaime-vel is, és végignézi például, ahogy a testvére kidobja az ablakon a kis Bran Starkot, csak mert látta őket szeretkezni. Nem volt ellene sok kifogása. Ezeken kívül azonban csak azt lehet felhozni ellene, hogy még régenskirálynőként sem törődik egy fikarcnyit se a néppel, a fián és a testvérén kívül lényegében senki sem érdekli.
A Fény istenének papnője, aki Stannis Baratheon elsőszámú tanácsadója, házi boszorkánya, néhanapján szeretője. Persze szigorúan csak vallási szükségszerűségből. Melisandre-t már a kezdetektől fogva nehéz szeretni, ugyanis folyamatosan összetűz a sorozat legszimpatikusabb jófiújával, a szintén Stannis Baratheon szolgálatában álló Tengerjáró Davossal. Mindkettőjüknek az a céljuk, hogy király lehessen Stannisból, de míg Davos eközben megőrizné a morális tartását, Melisandre bármire hajlandó a cél érdekében, és ezt szinte szó szerint kell érteni. A második évad közepén ugyanis konkrétan megszül/elővarázsol a méhéből egy árnylényt csak azért, hogy az megölhesse Stannis öccsét, Renly-t a trónért.
Ez azonban közel sincs ahhoz a szemétséghez, amit a harmadik évadban követ el szegény Gendryvel szemben. Az egyszerű kovácsfiút magával viszi Sárkánykőre, tejben-vajban füröszti, még ágyba is bújik vele, de mindezt csak azért, hogy ne gyanakodjon rá, hogy valójában vallási áldozatként akarja használni, és ha Davos nem menti meg a fiút, akkor valószínűleg most még több kegyetlenséget írhatnánk a számlájára.
Lord Petyr Baelish a királyi pénztárnok, és egyben az egyik legnagyobb intrikus a sorozatban. Az első évadban még nem tudjuk, hányadán állunk vele, a kép akkor kezd kristályosodni, amikor az évad kulcsjelenetében kést szorít Eddard Stark torkához, akinek korábban a segítségét ígérte. És ez még csak a kezdet.
A következő évadokból kiderül, hogy Kisujjt semmi más nem érdekli, csak a saját érdeke. Mindenkin átgázol, hogy előbbre jusson, a körülötte lévőket pedig csúnyán kihasználja. A karakter varázsa az, hogy elsőre sosem látszik rajta, mekkora gazfickó. A második évadban leül megvigasztalni az egyik szomorú lányt a bordélyházában. Az első két percben azt hinni róla, hogy tényleg aggódik érte, de végül lényegében megfenyegeti, hogy odaadja játékszernek egy szadistának, ha nem csinál neki pénzt. És a harmadik évad végén tényleg odaadja, méghozzá nem is akármilyen szadistának… Azt, hogy nem az élbolyban szerepel, csak annak köszönheti, hogy a saját kezével nem gyilkol meg senkit, és nincs igazi hatalma, csupán manipulálja a hatalmasokat.
A Vas-szigetek hányatott sorsú örökösét egy tökfejnek ismertük meg az első évadban, aki Robb Stark árnyékában lohol, gyakran kurvázik, de nem sok vizet zavar. Ehhez képest a második évadban köpni-nyelni nem tudunk, amikor Theon már a sokadik gonoszságot követi el egymás után. Indult azzal, hogy szexuálisan csúnyán kihasznált egy szegény, együgyű lányt a hajón . Aztán úgy dönt, ahelyett, hogy segíti a fivérének tekintett Robbot, inkább hátba támadja, és a vér szerinti családjával tart, akik hadjáratot indítanak a Starkok ellen.
Theon karakterében az a jó, hogy bármilyen szörnyűséget tesz, mindig látszik a kétség az arcán. Nem tetszik neki a helyzet, amibe került, és a néző végig azt várja, hogy egyszer csak észhez tér. De nem tér, folyamatosan rossz döntéseket hoz: elfoglalja Derest, brutális módon kivégzi Ser Rodrikot. Arra pedig már tényleg csak egy szadista képes, hogy lemészároltasson és fellógasson két ártatlan gyereket. Ami miatt mégis csak a középmezőnyben végez, az az, hogy a harmadik évadban végig a rossz döntéseiért vezekel, sőt meg is bánja őket. Az utolsó rossz döntésével ugyanis saját magát hozza kifejezetten szörnyű helyzetbe.
Az igazi rosszfiú. Már az első évad első részében megutáltatja magát mindenkivel. Mert mészároljanak le bármennyi embert, öljenek meg akárhány gyereket a későbbi epizódokban, a sorozat legsokkolóbb jelenete még mindig az, amikor teljesen szenvtelenül kivágja Bran Starkot a toronyablakon. És ez még csak a kezdet. Pár résszel később kegyetlenül leöleti Ned Stark embereit, szegény Jory-t pedig maga szúrja agyon.
A második évad jórészét fogságban tölti, de még ez sem akadályozza meg abban, hogy megfojtsa a saját kuzinját, és azzal a lendülettel megölje Rickard Karstark fiát is. És mindezt úgy, mint akit teljesen hidegen hagynak a saját tettei. Az, hogy nincs dobogós helye a listán, csak annak köszönhető, hogy a harmadik évad olyan szinten árnyalja a karakterét, hogy már-már jófiú válik belőle. A vízválasztó valószínűleg a következő évad lesz.
Kétség kívül a leghatalmasabb ember Westeroson, a Király Segítője, a Lannsiter-ház feje. És mindezek mellett egy kiállhatatlan, rideg öregember. Az egyetlen teremtmény, amit a sorozatban megöl(sőt még fel is boncol) az egy szarvas, mégis, közvetetten százak haláláért felelős, teljes falvakat éget fel a seregével, és még a saját embereit is válogatás nélkül fellógatja, amikor azt hiszi, merényletet kíséreltek meg ellene.
Ez azonban mind semmi ahhoz képest, ahogy a gyerekeivel bánik. Egyedül Jaime iránt táplál érzelmeket, Cerseit dróton rángatja, Tyriont pedig egyenesen megveti. A hideg szükségszerűség híve, és ezt tőlük is elvárja, például úgy, hogy kényszerházasságra utasítja őket. Azért szerepel ilyen előkelő helyen a listán, mert bármit képes megtenni a saját érdekeiért, erre a legjobb példa a harmadik évad Vörös Násza, aminek ő az értelmi szerzője. Előrébb pedig csak azért nem kerül, mert eredendően nem gonosz, csak a Lannister-ház felemelkedését mindennél előrébb valónak tartja.
Az Ikrek ura, a Frey-ház vezetője, egy házsártos vénember. Egyetlen dolog miatt került fel a listára, az pedig két szóban leírható: Vörös Nász. A sorozatban nem kap akkora hangsúlyt, mint a könyvben, mekkora barbárságot követ el a Frey-ház feje, amikor a lánya esküvőjén egyszerűen lemészároltatja az összes Starkot, beleértve Robbot, a várandós feleségét, de még a hűbérurának a lányát is. De ez nem is számít, mert amikor előkerülnek a pengék, és elkezd folyni a vér, látszik az élvezet az arcán, még el is mosolyodik, nekünk pedig szinte kedvünk lenne pofán vágni. A harmadik hely garantált volt számára, elég csak megnézni, hogy mit tett szegény ártatlan sorozatnézőkkel, akik valószínűleg nem erre számítottak, amikor leültek megnézni a harmadik évad vonatkozó részét:
Hogy ki? - kérdezhetik a rutintalanabb sorozatnézők. Ő az a pali, aki a teljes harmadik évadot azzal tölti, hogy szegény Theon Greyjoyt kínozza fizikailag és pszichológiailag is. Egy igazi kis alattomos rohadék, aki ráadásul több részen keresztül fel sem fedi magát, és elhiteti Theonnal, hogy a barátja. Még meg is szökteti, majd kihasználva Theon szegényes helyismeretét, visszavezeti a várba, ahol raboskodott. Mégsem emiatt van ennyire a begyünkben. Egyszer ugyanis lányokat küld a kínzóállványon lógó Theonhoz, akik meg is teszik, amiért kifizették őket, de befejezni nem tudják, ugyanis egyszer csak ott terem Ramsay egy éles késsel, és ő maga veszi kezelésbe a fiú férfiasságát. Ez a kép pedig azóta ott él az emlékezetünkben, még úgy is, hogy tudjuk, hogy „az csak sertéskolbász”:
Joffrey elsősége senkit sem fog meglepni, aki hűen követi a sorozatot. A legtöbb szemétláda karakter személyisége idővel árnyalttá válik, előkerülnek a jó tulajdonságaik is, megértjük a szemétségük mögött húzódó drámát. Kivéve Joffreyt, nála nincs mit érteni, ő az elejétől a végiéig egy hatalmas rohadék. A vérfertőző kapcsolatból születő királyfi egyszerűen szadista és gonosz.
Az első évadban pár rész erejéig képes titkolni, de már akkor megutáljuk, amikor részegen ráront Arya Stark játszópajtására, majd a hazugságai miatt Ned Starknak le kell vágnia Sansa rémfarkasát. Ez viszont csak gyerekcsíny ahhoz képest, ami később jön. A kilencedik részben például az ő parancsára fejezik le Nedet, utána pedig folyamatosan kínozza szegény Sansát - például az apja levágott fejét mutogatja neki. Ezután megölet a katonáival egy csecsemőt.
Tyrion egy ideig úgy gondolja, hogy csak azért ilyen megátalkodott, mert kamasz és tombolnak a hormonjai, ezért felbérel neki pár prostituáltat. Amikor azonban ő ahelyett, hogy lefeküdne velük, megkínozza őket, már mindenki tudja, hogy vele valami nagyon nincs rendben. És mindezek tetejébe egy gyáva alak, aki úgy húzza el a csíkot a csatatérről az első percben, hogy a lába sem éri a földet.
A Trónok harca elsőszámú szemétládája Joffrey Baratheon. Róla nem túlzás azt állítani, hogy az egész világ azt várja, mikor tanítja már móresre valaki, vagy legalábbis mikor lehet majd kárörvendően hahotázni azon, hogy végre megkapja, ami jár neki. Talán a negyedik évadban…
A Trónok harca sorozat április 7-étől látható az HBO-n és az HBO GO-n. Az HBO GO országosan kizárólag a Telekom kínálatában megtalálható HBO minicsomagok részeként érhető el.
A Jaime Lannistert alakító Nikolaj Coster-Waldauval és a Tarth-i Brienne-t alakító Gwendoline Christie-vel készített interjút itt olvashatja, itt Tengerjáró Davossal és Melisandre-val beszélgettünk az új évadról, itt pedig rengeteg érdekességet megtudhat arról, milyen a Trónok harca színészeivel beszélgetni.