Voltak aggodalmaid, amikor újra összeálltatok Howarddal, hogy a 24 megfutotta a maga pályáját, és talán nem kéne visszahozni?
A hat hónapnyi félelemre és idegeskedésre gondolsz? Az első forgatási napig folyamatosan ezt éreztem.
Hiszen a tévé is rengeteget változott az elmúlt négy évben.
Istenem, rengeteget, és a kábeltévék útja is göröngyös volt. Az embereknek új tévézési szokásaik vannak, a House of Cards (Kártyavár) erre egy kiváló példa. Az ő részükről is nagy a kockázat, és kreatív szempontból a mi részünkről is. Howard igazán meggyőző fickó. Most sehol sem lennék szívesebben, mint épp itt, ennél a sorozatnál, nem akarnék mást csinálni. De teljesen igazad van, az általad elmondott dolgok folyamatosan foglalkoztattak engem is az első hat hónapban.
Biztos vagy benne, hogy a 24 olyan aktuális tud maradni, mint amilyen régen volt?
Nem tudom, hogy olyan különlegesen, sőt ijesztően aktuális lesz-e, hiszen a megírása kilenc hónapig tartott. És nem is ezt próbáljuk elérni mindenáron, de nem tudom nem észrevenni, hogy négy-öt éven keresztül mennyire az volt. Természetesen nagyon is aktuális kérdésekkel foglalkozunk, az amerikai drónoktól kezdve a vallatásokon át egészen a kormánynak dolgozó emberek felelősségéig és viselkedéséig. Lesz egy Julian Assange-hoz hasonló szereplőnk is, aki információkat szivárogtat ki. Egyvalamit szeretnénk elkerülni... Jack Bauer teljesen politikamentes karakter. Megteszi, ami egy adott helyzet megoldásához szükséges, de körülötte folyamatos vita zajlik, a kormány azt képviseli, hogy miért van szükség a drónokra, miközben lesz egy másik szereplő, aki amellett érvel, hogy ez a lehető legrosszabb megoldás a világon. A 24-gyel kapcsolatban mindig is nagyon szerettem, hogy akárcsak egy munkahelyi beszélgetésnél, itt is mindenki állást foglal valaki mellett, és a nézők beszélgetnek egymás között a kialakult helyzetről. Néha vitatkoznak is. Ez pedig szerintem fantasztikus eredmény egy tévésorozat esetén.
Sok mindent megváltoztat, hogy Londonban forgatjátok az új évadot?
Sokkal könnyebb szerezni egy csésze teát, és sokkal drágább kávézni.
És a sorozat szempontjából? Változik a történet azért, mert Londonban játszódik?
Nem hazai pályán játszunk. Ennek pedig politikai következményei vannak, az Egyesült Államok elnökének nincs meg ugyanaz a jogköre Londonban, mint otthon... Egy probléma az Államok kormányán belül most fizikai veszélybe sodorhatja a briteket. Ez dinamikailag hatalmas váltás, legalábbis a mi szempontunkból, és így bekapcsolódhatunk a nemzetközi politikába is, ami számomra lenyűgöző. Szerintem nemcsak azért lesz remek dráma ez a sorozat, mert helyenként éltünk az írói szabadsággal, hanem azért is, mert egy-két dolgot nagyon pontosan ábrázoltunk, ebből pedig sokat lehet tanulni.
Te itt születtél, milyen a viszonyod Londonnal?
Leginkább a születés jogán van kapcsolatom a várossal. 25 évig dolgoztam együtt Mo Dunsterrel, aki korábban apámmal dolgozott körülbelül 20 évig. Deptfordból, a londoni East Endről származik. Olyan, mintha a nagybátyám vagy a második édesapám lenne. Angliával leginkább rajta keresztül vagyok kapcsolatban, már gyerekkoromban is gyakran meglátogattam, amíg pár éve el nem hunyt. De nagyon erős kapcsolatról van szó. Igen. Főleg akkor, amikor a brit sorba állhatok a vámnál, ami általában sokkal rövidebb, mint a másik.
Az egyik kolléganőd azt mondta ma reggel, hogy John rendezése alatt három-négy órával hamarabb végeztek, és ilyet még soha nem tapasztalt korábban.
Ő talán így van ezzel, mi nem! Volt, hogy 18 órát dolgoztam Johnnal, de voltak átlagos 12 órás napok is. Egyszer fordult elő olyan, az ötödik epizód környékén, hogy hamar végeztünk. Ebéd után azon gondolkoztak, hogy mivel folytassuk a munkát, de én azt mondtam, hogy ha egy csapat ilyen szorgalmasan és jól dolgozott, akkor nem szabad utána őket megszívatni. Így aznap fél napot dolgoztunk csak, de ilyen azóta sem fordult elő. A beosztáson szerepel, hogy mit akarnak felvenni aznap, de van egy tartalék terv is. Mint később kiderült, páran bajba kerültek, amiért fél nap után elengedtek minket. Szerencsére én megúsztam.
Másoknál is ennyi a munka?
A rendezőink, a stábunk és az egész csapat hihetetlenül felkészült, így sok más sorozattól eltérően nekünk nem kell 18 órás napokat tartanunk, ez nálunk nem szokás. Előfordult már ilyen, de nem rendszeresen. Gyártási szempontból az évek alatt nagyon hatékonnyá vált a 24 készítése.
Milyen érzés volt újra felvenni a szerepet?
Nagyon ideges voltam. Nehéz ezt megfogalmazni, mert egyik évad után sem éreztük azt Howard Gordonnal, hogy tökéleteset alkottunk, ezért akartunk újra és újra visszatérni, mert egyre jobbak lettünk abban, amit csináltunk. De a nyolcadik évad mégis egyfajta lezárás volt. Úgy éreztük, hogy letettünk valamit az asztalra. De egyszer csak megkeresett, hogy szeretne leforgatni 12 epizódot, valós időben, de ha épp utazni kell valahová, mert mozgástérre van szükség, akkor felgyorsíthatjuk az órát az epizódok között. Vagyis, ha a nyolcadik rész végén felszállok egy vonatra, ami két órán át robog valahová, akkor előreugorhatunk a megérkezésig. Így nem akad meg a történet, mint egyszer, amikor három részen keresztül ettem a mogyorót egy repülőn. Ezzel a módszerrel új lehetőségek nyílnak a történetmesélésben. Ez számomra nagyon vonzó volt.
És a karakter?
Teljesen megváltoztatta az életemet, így ezúttal nagyon gyorsan igent mondtam. Megkérdeztem, hogy mennyire gondolja komolyan ezt az ötletet. Ő pedig azt mondta, hogy hihetetlenül izgalmas lehet, és a 12 epizód olyan lehetőségeket biztosít, amit a korábbi 24 részes formátum nem. Ezért nagyon hamar rábólintottam. Aztán belevágtunk... Nekem pedig nagy szerencsém volt, hogy Jon Cassarral kezdhettem újra dolgozni, aki az első hét évadot rendezte. Remek ember, akihez szívesen fordulok szakmai kérdésekkel. Minden nagyon gyorsan történt, de a fentiek miatt hamar megnyugodtam.
Négy év telt el, és Jack lényegében megállás nélkül menekült. Mennyire változtatta meg ez a négy év?
Valakivel beszélgettem még a kezdetek kezdetén, és elmondtam, hogy mit szeretnék kihozni a karakterből, hogy örülnék, ha még keményebb és könyörtelenebb lenne. Erre ő megkérdezte, hogy lehet-e ezt még egyáltalán tovább fokozni? Nevettem, és arra gondoltam, hogy rendben, ez az első reakció, jó tudni. De igen, mindig lehetséges még sötétebb hangulatot festeni, hiszen a nyolcadik szezon végén Jack teljesen magára maradt, esélye sem volt, hogy újra lássa a lányát, és egy újabb számára nagyon fontos embert veszített el az Annie Wersching által megformált Renee Walker személyében. Ráadásul rajta múlt egy katasztrófa megakadályozása, de ehhez megkérdőjelezhető, illegális és kemény dolgokat kellett tennie. De ha ezeket nem hajlandó véghezvinni, akkor az a nap gyökeresen más véget ért volna.
És most, hogy áll?
El kellett menekülnie a hazájából, szökésben van, és az a kormány vadászik rá, akinek segíteni próbált. Ez a helyzet természetesen rengeteg dühöt, frusztrációt, sőt önutálatot szül. Mindez halálos egyveleget alkot, egy olyan lelkiállapotot, amit csak úgy lehet kezelni, hogy nem gondolunk rá, nem próbáljuk meg feldolgozni, nem töprengünk a felelősségünkön és azon, hogy kik a vétkesek, mert csak úgy vagyunk képesek talpon maradni, ha mindezt kizárjuk. Ez nagyon megkeményíthet egy embert, éppen ezért nagyon érdekes figyelni ebben az évadban, hogy Chloe és még pár történetszál milyen hatással van Jackre. Újra találkozhatunk Kim Raverrel is, Jack pedig szépen lassan elkezd összeomlani, eleinte sziklaszilárdnak tűnik, de aztán szinte porba hull. Ez színészként komoly kihívás, amit remélhetőleg sikerült jól teljesíteni, de ezt majd a nézők eldöntik.
Hová helyeznéd a 24-et a nagy tévés forradalomban, ami az elmúlt pár évben zajlott?
A része voltunk. Mindig is úgy éreztem, hogy a forradalom sokkal korábban kezdődött. Talán a Zsarublues-zal, és akkor csak a drámákról beszélünk, mert ha az All in the Family-t vagy a többi sitcomot említenénk, mint a My Three Sons vagy az I Love Lucy, akkor a televíziózás hajnaláig kéne visszamennünk. Hihetetlen alkotások vannak ebben a műfajban. De a dráma nekem, fiatal tévénézőnek a Zsarublues-zal változott meg. Aztán sokáig még csak hasonló sem volt. Majd jött a Vészhelyzet. Emlékszem, akkoriban egy kis filmet rendeztem, és kétségbeesetten próbáltam rájönni, hogy miként képesek hétről hétre, óráról órára ilyen minőségi munkát végezni abban a kórházban. Úgy gondoltam, hogy a Vészhelyzet egy igazán fontos sorozat, amit gyönyörűen írtak meg. Aztán jött az HBO a Maffiózók-kal és a Szex és New York-kal, ami egy évaddal korábban indult, mint mi... Aztán berobbant a 24 és a Drót. Szerintem a Drót az egyik legkülönlegesebb sorozat.
Miben volt más a 24?
Az említett sorozatok zöme 12-13 epizódból állt évadonként. Senki nem forgatott 22, és főleg nem 24 részt egy év alatt, mert ez olyan hatalmas feladat a forgatókönyvírók számára, amit elképzelni sem lehet. Szóval mindig is úgy éreztük, hogy nagy terhet kell cipelnünk emiatt. Úgy gondolom, hogy a fenti sorozatok különböző okokból, de kivétel nélkül hatással voltak arra, amit ma tévés forradalomnak tekintünk. És a siker nagyrészt a forgatókönyveken múlt. Olyan dolgokról kezdtünk írni, amik korábban tabunak számítottak, és soha nem beszéltünk róluk. Ezt szerintem teljes egészében a kábeltévéknek köszönhetjük. Lehetőségünk nyílt arra, hogy a társadalom egészen kis szeletére koncentráljunk, a nagyobb témákat felölelő sorozatokkal ellentétben, amik tűzoltókról vagy New York-i rendőrökről szóltak. Az új műsorok hihetetlenül specifikusak voltak, például bemutatták egy család életét, aminek a fele átlagos kertvárosi életet élt, a másik viszont egy maffiaszervezetet vezetett. Ez nagyon jó dolog, korábban nem láttunk ilyet, a Szex és New York is jó példa erre a vígjáték műfajban. Nem volt olyan téma, amit ne mert volna felvetni az AIDS-től kezdve a szexualitáson át egészen addig, hogy rosszul kéne-e éreznem magamat, ha a cipőimet jobban szeretem, mint az embereket. Azok, akik hasonló problémákkal küszködtek, nagyon szívesen nézték. Talán a fentiek miatt volt garantált a siker, és a 24 egyike volt ezeknek a ritka sorozatoknak.
Jó időben jött?
Igen, hiszen a 9/11 miatt hihetetlenül aktuálissá vált. Ha megnézzük a második, harmadik, negyedik és ötödik évadot, és figyelembe vesszük, hogy ezeket a megjelenésük előtt körülbelül kilenc hónappal írták, akkor jól látható, hogy a legsötétebb időszakban kerültek adásba. Vegyi fegyverek fenyegettek bennünket, és épp akkor indult az évad, amikor Kanadából valaki lépfenét akart becsempészni az országba. Aztán kezdődött a konfliktus a kínaiakkal, megindult a kiberkémkedés, és az egész olyan, mintha Howard Gordon felcsapta volna az újságot, és azt mondta volna: „Mi a legrosszabb dolog, ami kilenc hónapon belül történhet?" Sajnos nagyon pontosan kitalálta.
Az első évad nagyon sikeres lett egy fekete elnökkel, még az előtt, hogy Obama bekerült volna a köztudatba. Lehet valami kapcsolat a két esemény között?
Nem, egyáltalán nem kötöm össze a két dolgot. Nem akarom alábecsülni és megkérdőjelezni a televízió hatalmát, de soha nem kötném a sorozatot Obamához. Ő egy külön jelenség, egy hihetetlen történet. Szerintem a közönség – és itt több millió emberről beszélünk – megnézi a műsort, és elfogadja azt egyfajta valóságnak, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem az. Éppen ezért, amikor az adott változás valóban bekövetkezik, nem olyan megdöbbentő az adott esemény.
A 24: Élj egy új napért! című új évadot május 26-án 21 órakor mutatja be a magyar FOX, amelytől az interjút kaptuk. A sorozat hétfőn esténként lesz látható a csatornán. Az első epizódot követően 21.40-től lesz egy werkfilm, amiből a nézők a forgatás kulisszatitkait is megismerhetik.