Juditka, nem kellett volna kacsát sütni!

Stahl Judit és Mautner Zsófia 2009. december 11-én, Mautner Zsófia könyvbemutatóján

A magyar nézők nem unnak rá főzőműsorokra, a tévészakácsok szerint pedig nagy szerepük van abban, hogy a háziasszonyokat is elérte a gasztroforradalom. Lehet-e csak olcsó alapanyagokból jó műsort csinálni, kell-e kezet mosnia Stahl Juditnak a kamerák előtt, és hiányzik-e a hajháló Borbás Marcsi fejéről?

Ha biztos nyomát keressük annak, hogy a háziasszonyok nemcsak felesleges időtöltésként bámulják a tévés főzőműsorokat, de az ott látottakat ki is próbálják, akkor menjünk el egy falunap
főzőversenyére zsűrizni – állítja Ambrus György, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség alelnöke.

Ilyenkor ugyanis a saját szemével látja, hogy mennyi mindent vesznek át szakácsok és szakácsnők ezekből a műsorokból. Míg például évekkel ezelőtt kirobbantani sem lehetett a saláták tetejéről a majonézes alapú önteteket, addig ma már egyre többen váltanak olívaolajra, balzsamecetre, de a főzési technikák változása sok más megoldásban is tetten érhető.

Ötleteket meríteni pedig van honnan. A kifejezetten erre szakosodott csatornákon kívül is bőven találunk magyar főzős műsorokat a televízióban, a nézők nemhogy ráuntak volna a több mint tíz éve virágzó műfajra, de a műsorok száma és a nézettségi adatok alapján egyre nagyobb igényük van rá.

Tizenkét éve megy a TV2-n a Stahl konyhája, a köztévében Borbás Marcsi 2011 óta vezeti a Gasztroangyal-t, az évek óta ismert gasztroblogger, Mautner Zsófia műsora pedig tavaly tavasszal indult az RTL Klubon. Futnak emellett olyan műsorok, ahol celebek főznek egymásnak, de van főzőműsora még a Schobert házaspárnak is.

Stahl Judit és Mautner Zsófia 2009. december 11-én, Mautner Zsófia könyvének megjelenése alkalmából tartott főzőrendezvényen. Fotó: Magócsi Márton

Ress a répa

A gasztro- és főzőműsorokra Magyarországon szükség van – ebben minden interjúalanyunk egyetért, és az indokaik is nagyjából hasonlóak. "Egyrészt nagyon pozitív dolog, hogy az ilyen műsorokban bemutatják például azt, hogy a vasárnapi ebédhez vásárolt alapanyagokból megmaradt élelmiszerekből hogyan lehet még hétfőn és kedden is egyszerű, finom vacsorát készíteni. A műsoroknak az egészséges életmódra nevelésben is nagy szerepük van” – mondja Ambrus György.

Szerinte az is jó, hogy rendszeresen bemutatják a piacokat, és az ott frissen kapható kiváló minőségű zöldségeket, gyümölcsöket, így a háziasszonyok sem a mélyhűtőből előkapott fagyasztott nyersanyagokból készítik a család ebédjét, vacsoráját. Az újabb főzési technikák, például a vákuumban készített ételek is kezdenek bekerülni a köztudatba. "Nem főzik túl a zöldségeket, ma már ismerik a háziasszonyok a ress kifejezést" – teszi hozzá a mesterszakács.

Minden, még a saját ízlésétől távolabb álló főzőműsornak is nagyon örül Mautner Zsófia, mert szerinte ezeknek is óriási szerepük van abban, hogy az elmúlt években mennyit fejlődött a magyar gasztronómia, beleértve az otthoni főzést is. A Gasztroangyal műsorvezetője, Borbás Marcsi is fontos küldetésnek tartja, hogy az emberek újra elkezdjenek főzni, figyeljenek arra, hogy mit esznek, ehhez pedig segítséget tudnak adni az ilyen műsorok. Évről évre látja a változást ezen a téren: tavaly például alig találkozott konyhakerttel az utazásai alatt, az idén pedig "mintha ez egy csapásra megváltozott volna".

Nem kellett volna kacsacombot sütni

A gasztronómiára a híradózásról átnyergelt Stahl Judit receptjeit, stílusát sok kritika érte már. Régen például rendszeresen megkapta, hogy túl szigorú, utána túl kedvesnek találták, de visszatérő elem volt az is, hogy főzés előtt nem mos kezet. A kommentelők sokszor felrótták neki, hogy süteménynek állandóan csak muffint készít, ebben szerinte is volt némi igazság korábban, de nyolc éve már nem szerepel a receptjei között.

Stahl sikerével azonban nem lehet vitatkozni, hiszen nála hosszabb ideje senki sem tudott a képernyőn maradni ebben a műfajban. A műsorának saját, rendszeresen megjelenő receptmagazinja is van, emellett pedig több szakácskönyvet is megjelentetett.

„Stahl konyhája, Magyarország legnépszerűbb főzőműsora” – mondja a műsor felvezetőjében a jól ismert TV2-s hang, ez pedig számokban annyit jelent, hogy a múlt vasárnapi, délután fél egykor kezdődő adást a teljes lakosság 5,67 százaléka nézte, ami több mint 105 ezer nézőt jelent. (Ezek a műsorok teljesen más időpontban mennek, így nehéz összehasonlítani a népszerűségüket. Ha csak a számokat nézzük, akkor a Gasztroangyal a legnézettebb, de az szombat este, fél hatkor megy, akkor a teljes lakosság több mint 11 százaléka nézte).

Stahl Judit azokat a főzős műsorokat kedveli, amelyekben valós ételeket készítenek, valós embereknek, olyan hozzávalókkal, amelyeket tényleg be lehet szerezni. "Amikor 12 éve elkezdtem ezt csinálni, egy másik kereskedelmi csatornán már ment egy főzős műsor. A készítői akkor azt mondták: bele fogok fulladni abba, ha megpróbálok igazi ételeket főzni, amelyek nemcsak jól néznek ki, de meg is lehet enni őket" – mondta az Origónak. Ő azonban ennek ellenére belevágott, és azóta is „mániás módon” hisz ebben, pedig állítása szerint így többe kerül a műsorkészítés, mint ha valaki csak a látványra megy rá.

"Egyszer mutattam a műsorban egy kacsacombreceptet. Napokkal később mentem vásárolni, és fura módon sehol sem kaptam kacsát. Amikor a harmadik helyre mentem be feleslegesen, az eladó azt mondta: Jaj, Juditka! Nem kellett volna kacsacombot sütni a hétvégén, és akkor nem fosztották volna ki a készleteket" – meséli.

Panírozni mindenki tud

A Gasztroangyal kivételével az előbb felsorolt műsorokban közös, hogy nem kifejezetten a hagyományos, magyar ételeket készítik el, vagy ha igen, akkor sem az addig ismert módon. Ez Ambrus György szerint egyáltalán nem baj. „Miért mutassák be, hogyan kell rántott húst készíteni? Panírozni mindenki tud. Mutassanak újat, a hagyományosat dobják fel valami olyan nyersanyaggal, amit korábban nem ismertek, nem használtak” – érvel.

Stahl a különleges, nemritkán nehezebben beszerezhető alapanyagokról azt mondja: tudomása szerint az övé az egyetlen magyar főzőműsor, amely külön leteszteli, hogy az adott hozzávalók mennyire hozzáférhetők például a vidéki háziasszonyok számára, mert "nem az a nagy dolog, amit én az I. kerületben meg tudok főzni".

A fejeket nehezebb megnyitni

Tavaly márciusban indult az RTL Klub reggeli magazinműsorának részeként az Ízes élet. A gasztronómia iránt érdeklődők már régóta ismerik a műsort vezető Mautner Zsófi nevét, aki diplomatából lett gasztroblogger, ő indította el a Chili és Vanília című blogot, négy szakácskönyve is megjelent már, és számos gasztronómiai elismerést is kapott. Mautner nemcsak a saját műsorában oszt meg recepteket, hanem aktív az Instagramon és a Facebookon is. Utóbbin több mint 130 ezer rajongója van.

A műsor maga majdnem félórás, Mautner Zsófi nem ugrik át lépéseket, mindent bemutat. A fogások előtt megjelenik a képernyőn, hogy miből mennyi kell, és egy adag az elkészült ételből hány kalóriát tartalmaz. Főzés közben szinte végig beszél.

A műsor elmúlt évében majdnem ötszáz ételt főzött meg, ami napi két receptet jelent. Ahogy fogalmaz, a hétköznapi főzéshez adnak ötleteket, inspirációt, és sok információ hangzik el az ételek történetéről, az alapanyagok felhasználhatóságáról, és személyes történeteket is megoszt a nézőkkel. Szerinte az is fontos, hogy nem nagyon van itthon olyan főzőműsor, amelyikhez ilyen típusú weboldal is kapcsolódik, mint az Ízes élet-hez.

Mautner Zsófia Forrás: RTL Klub/Bársony Bence

A műsort kritizálók többnyire a különlegesebb receptek miatt szólnak, valamelyiket túl merésznek találják a hagyományosan megszokott ízekhez képest, Mautner szerint azonban nála is elsődleges szempont, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek a receptekben használt nyersanyagok.

"Mivel a sok száz recept nagy mennyiség, ebbe az is belefér, hogy néha különlegesebb nemzetközi ételt is bemutatok, egy-egy drágább alapanyagot is használunk, például ünnepekkor. De az a tapasztalatom, hogy a fejeket sokkal nehezebb megnyitni, mint a pénztárcákat. Sokszor egyáltalán nem pénzkérdés, hogy mit és hogyan főzünk, sokkal inkább nyitottságé és némi kreativitásé. Fűszereket, gyömbért, szójaszószt ma már mindenhol be lehet szerezni, vidéki szupermarketekben is" – mondja.

Nem csak 100 forintos ételek

"Eszik, iszik, sosem alszik" – szól a három éve, a Magyar Televízióban elindult Gasztroangyal szlogenje, amelynek alapkoncepciója, hogy a műsorvezető Borbás Marcsi beutazza Magyarországot és a határon túli területeket, és mindenhol a tájegységre jellemző, kizárólag helyi alapanyagokból készített ételeket mutatja be. Talán ez a műsor a legfesztelenebb az összes közül: a műsorvezetőn látszik, hogy jól érzi magát, szeret jókat enni és inni, nem dől össze a világ, ha pörköltfőzés közben véletlenül pecsétes lesz a fehér ruhája. A műsor báját talán pont az adja, amivel kritikusai támadják Borbást: néha bájolog, néha negédes, ahogy mindig mindenkivel igyekszik megtalálni a közös hangot. Ez egyébként rendre sikerül is neki.

Borbás Marcsi a Gasztroangyalban Forrás: Borbás Marcsi

"Én gasztroműsort készítek, amiben van főzés is, de nagyon sok más is, ezért nem szerencsés összemosni a Gasztroangyalt a főzőműsorokkal" – mondja az Origónak Borbás Marcsi. Szerinte receptműsor és főzőműsor sok volt már Magyarországon, de ilyen komplex, a gazdaéletmódot, a népi hagyományainkat, a kulturális környezetet, az életszemléletet, tehát az egész gasztronómia lényegét bemutató műsor még nem.

A műsorban főleg hagyományos, régi recepteket mutatnak be új köntösben, olyanokat pedig tudatosan nem használnak, amelyeknek a hozzávalóiért hetekig kell járni a boltokat. Arra a kérdésre, hogy mennyire figyelnek arra, hogy anyagilag se okozzanak túl nagy terhet, azt mondta: megpróbálják az összes társadalmi réteg igényeit kielégíteni, de az nem működik, hogy csak százforintos alapanyagok szerepeljenek a hozzávalók között.

"Ami állandó visszatérő kritika a műsorommal kapcsolatban, hogy miért nem teszek főzés közben hajhálót a hajamra" – meséli Borbás Marcsi, de szerinte ezen nem érdemes fennakadni, hiszen ő nem egy közkonyhán főz, hanem egy tévéműsorban, ahol furán venné ki magát, ha hajhálóval a fején forgatna.

Álmodozás után mirelit pulykafalat

Vannak az ilyen műsoroknak olyan elemei is, amelyeken lehetne változtatni – mondja Ambrus, aki szerint nem mindig a megfelelő módon választják meg a nyersanyagokat. Példaként az egyszerű rántott húst említette, amit sertéscombból lenne a legideálisabb elkészíteni, nagyon gyakran azonban más húsfajtát használnak. De azt is gyakran látja, hogy a műsorokban előkészített húsokat nem a megfelelő módon szeletelik. A desszerteket néha túlbonyolítják, sok költséges alapanyagot használnak fel a készítésükkor.

Szerinte a műsorokban bemutatott prémium nyersanyagokat nem mindenkinek van lehetősége megvásárolni, "van, ahol nem úgy működik az élet, hogy kirántunk a szekrényből húsz deka kesudiót, és beleszórjuk a sütemény tésztájába".