Több tízezer ember szeretne zombi lenni

Greg Nicotero, a Walking Dead sorozat egyik rendezőjének csapata Emmy-díjas, prosztetikus sminkjeiről ismert, ő a műsor zombiszakértője, aki a kóborlók irányításában segít. Elmesélte, milyen fej és miért került a Kormányzó akváriumába, megtudjuk, ki mondja el a színészeknek a rossz hírt a karakterük haláláról, kiderül, miért van reneszánsza a zombifilmeknek és sorozatoknak, és miért nincs pompon-lány az élőhalottak közt. A FOX mától adja itthon a negyedik évadot.

Mit várhatunk a negyedik évad premierjétől, amelyet te rendeztél?

Szeretnénk még inkább a karakterek bemutatására és a színészi teljesítményre koncentrálni, valamint azt is világossá tesszük, hogy ha másfél évig kóborlókat gyilkolsz, akkor valószínűleg elég jó vagy benne. Ha nem, akkor valószínűleg már meghaltál. Vagyis növelnünk kellett a tétet. Scott Gimple gyártásvezetővel sokat beszélgettünk erről, mert ha könnyű megölni őket, akkor többé már nem ijesztőek, nem jelentenek fenyegetést. Így mindent megtettünk azért, hogy váratlan helyzetekbe hozzuk a szereplőinket. Lehetsz te a legjobb vadász és gyilkos a világon, ha nem számítasz a támadásra, akkor mindegy, hogy mennyire vagy felkészült. Ez nagyon fontos szempont volt, és ki is használjuk az ilyen helyzeteket.

Forrás: Gene Page/Amc

Milyen lesz az első rész?

A premierben mélyebben megismerhetjük a karakterek lelkiállapotát és azt, hogy kik is ők valójában. Külön kiemelném Sashát és Tyreese-t. Olyan szemszögből láthatjuk őket, amelyre az előző évben nem nagyon volt példa. Mindeközben a szereplők változnak, amikor legutóbb láttuk Ricket és Carlt, a fiú lelőtt egy másik gyereket, a Kormányzó egyik emberét. Így nem meglepő, hogy nagyon fel van dúlva. Rick pedig ezt felismerve mindent megtesz, hogy biztonságot és erőt nyújtson a fiának ebben a világban.

Többet megtudhatunk a karakterekről, de az erőszak marad?

Hogyne! Scottal nagy szerencsém van, mert ő írta a Merle haláláról szóló epizódot, amelyet én rendeztem, és már a 2. évad óta velünk dolgozik. Ráadásul a sorozat egyik legnagyobb rajongója, már az első évadban is az volt, még mielőtt felvettük volna. Nagyon jól megértjük egymást azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba szeretnénk vinni a műsort. Írt pár kiváló akciójelenetet az első epizódhoz, amelyekhez foghatót még soha nem forgattunk. Rögtön belevágunk a közepébe!

Forrás: Gene Page/Amc

Mi lesz a legnagyobb veszély, amely a szereplőkre leselkedik ebben az évadban?

A börtön az egyik legbiztonságosabb hely, ahol élhetsz, a kerítéseknek és a falaknak köszönhetően van esélyed megvédeni magadat. A sorozatban sokszor említjük, hogy minél több az ember, annál nagyobb a mozgás, ami pedig egyre több és több kóborlót vonz az erdőből. Az első epizódban arról beszélgetnek, hogy az éjszaka folyamán sok kóborló gyűlt össze a kerítésnél, és több százan tolonganak odakint. Abba is bepillantást nyerünk, hogy egy új közösség van kialakulóban, felállítottak egy tanácsot, bizottságokban szervezik a mindennapi életet, vagyis egy működő közösségről van szó, de továbbra is ki kell merészkedniük élelmet és túlélőket keresni. Ilyenkor minden egyes alkalommal újabb kóborlókat csalogathatnak magukkal. Vagyis ennek fontos szerepe lesz, mert nem feltétlenül lehet megjárni ezeket az utakat anélkül, hogy követnének.

Odakint pedig egyre fogynak a készletek?

Jó, hogy van lehetőség ezekre a rövid felfedezőutakra. Az első részben találnak egy áruházat, ami teljesen fel van töltve, és még mindig lehet olyan házakra akadni, amelyeket nem fosztottak ki, és ruhákat meg élelmet szerezni. Folyamatosan kutatják, hogy miként javíthatnak az életükön. Van, hogy kazettás magnókkal csalogatják el a kóborlókat azokról a helyekről, amelyeket át akarnak kutatni a tartalékok miatt, vagy egy másik helyen csapnak valamiféle zajt, hogy az élőholtak oda menjenek, ők pedig megszerezhessék, amire szükségük van. Sok lehetőségük van.

Változik a lépték a negyedik évadban? Több akcióra számíthatunk?

Scott nagyon hűséges az alapanyagához, minden évadban elég szorosan ragaszkodunk a képregényhez, és csak időnként térünk el tőle. Talán ez az évad maradt leginkább hű az eredetihez. Pár epizód közvetlen fordítása a képregénynek, ami nagyon izgalmas, mert az emberek, akik ismerik a történetet meg tudják állapítani, hogy melyik szám alapján készült az adott epizód, és mi fog történni.

Forrás: Gene Page/Amc

Mit mondhatsz az évad új karaktereiről? Vannak, akik a Woodburyből érkező buszról szálltak le.

A börtönben is akadnak új arcok, akiket Rick, Daryl vagy mások mentettek meg a felfedezőútjaik során. Az első epizódban ott van rögtön Bob Stookey, aki ismerős lehet a képregényből, egy volt katonaorvos. A háttértörténete nagyon izgalmas, mert a korábbi csapataiban mindig ő volt az utolsó túlélő.

A képregényben alkoholista. Megváltozott?

Nem, erre is utalunk majd a sorozatban.

Ez elég nagy kockázatot jelent egy zombiapokalipszis mellett.

Igen, és fontos szerep is jut neki az első epizódokban.

Az előző évadban voltak mechanikusan működő és megégett zombik is. Idén mire számíthatunk?

Rengeteg újdonságra. A bábokon további fejlesztéseket végeztünk mechanikai szempontból... Van hat ilyen bábunk, ezeket használjuk újra és újra a műsorban, ha megöljük őket vagy betörjük a fejüket, akkor kicseréljük a bőrt, de most a fej és az állkapocs mozgásán is változtattunk. Egyes kóborlók máshogy néznek ki, így teljesen új külsejű szörnyekkel ismerkedhetünk meg.

Még mindig maradt valamennyi egyéniségük, annak ellenére, hogy az idő előrehaladtával egyre rosszabb állapotba kerülnek? Érzékelhető valami abból, hogy kik voltak korábban, mondjuk a ruháikon keresztül?

Ez az egyik szabályunk: nálunk nincs télapó vagy pom-pom lány szerelésbe bújtatott kóborló. Emlékszem az első évad végén érkeztek ilyen jellegű javaslatok a nézőktől. Ezzel azonban nem élünk, mert nem foglalkozunk azzal, hogy kik voltak a haláluk előtt, hacsak nem egy olyan szereplőről van szó, mint Merle, aki átalakul, és így a karakter szempontjából lényeges elemről van szó. De nem lehet túl sokat sejteni arról, hogy kik voltak vagy mivel foglalkoztak.

Michael Rooker (Merle) fantasztikus alakítást nyújtott abban a jelenetben.

Tényleg hihetetlen alakítás volt, Norman (Norman Reedus) reakciója pedig egészen új szintre emelte a felvételt.

Forrás: AMC

Amikor megöltök egy szereplőt, mint például Andreát (Laurie Holden), akivel három éve együtt dolgoztok, az nehezen megy?

Igen, ez szörnyű. Ez a munka legrosszabb része. Főleg olyankor, amikor elmondják nekünk az egész évad történetét. Ilyenkor már lehet sejteni, hogy kik maradnak életben és kik nem. Scott szinte az egész évaddal tisztában volt, még mielőtt nekiláttunk volna a munkának. Felvázolják az egyes részeket, és így kapunk némi betekintést abba, hogy ki éli túl és ki nem. Aztán dokumentálják, majd forgatókönyv készül belőle, és néha történnek változások. Néha marad az eredeti, néha nem, szóval semmiben nem lehetsz biztos addig, amíg kézhez nem kapod a szövegkönyvet. Előfordul, hogy valakit mégsem ölnek meg, mert még adnak neki négy részt, hogy kipróbáljanak valamit. De az egész olyan, mint egy családtag elvesztése.

Mikor mondjátok el nekik? Egy darabig nem áruljátok el, hogy ne fájjon annyira?

Attól függ, mert vannak fix történetszálak, míg mások változnak egy kicsit. Tavaly meghalt Sarah Callies (Lori), ezt a sorozat eleje óta tudjuk, és rögtön az elején megmondtuk neki, hogy Lori valószínűleg a 3. évad ötödik részét már nem éli meg.

Azt mondtátok, „valószínűleg"?

Nem, azt hiszem, konkrétabbak voltunk. Felhívtam, mikor megtudta, nem volt boldog. Szomorú dolog ez. Nem akarod elengedni ezeket a karaktereket, és a főszereplők távozásával és az új szereplők érkezésével maga a sorozat is változik, fejlődik. De IronE (Singleton, aki T-Doggot játszotta) például jóval később tudta meg, mint Sarah. Mert történhetnek változások. Egy megbeszélésen születhet olyan döntés, hogy T-Dogg még maradjon életben pár epizód erejéig. Ilyenkor nem kell újra megkeresni valakit azzal, hogy: „Bocs, meggondoltuk magunkat. Maradsz... Nem, mégis meghalsz..." Ez a legrosszabb! Ilyenkor azt gondolja az ember: „Oké, öljetek már meg!"

Ki adja át a rossz hírt?

Ez általában a gyártásvezető feladata, ami soha nem könnyű.

Forrás: AMC

Kinek a halálát volt a legnehezebb leforgatni?

Andrea nehéz volt. Merle is. Az ő neve két héttel a forgatás előtt merült fel. „Csinálunk egy epizódot, és Merle-ből kóborló lesz." És úgy is lett. Michael (Rooker) Los Angelesben volt, és találkozott az írókkal, aztán visszajött. Régóta ismerem, nem volt könnyű. Dale-t (Jeffrey DeMunn) is az évad közben kellett megölnöm, aztán a 3. évadban következett Merle. A színészek mindig méregetnek, amikor én rendezek egy epizódot: „Ajjaj, ezt Greg rendezi, az semmi jót nem jelent." Szóval már vigyáznak velem.

Van elég bátorságod megölni bizonyos szereplőket? Mert amikor tavaly Glenn bajba került a Twitter szinte lángra kapott, rengeteg rajongó írt: „Ha Glenn meghal, nem nézem tovább a sorozatot" vagy „Ha Daryl meghal..."

Mindent a történet érdekében teszünk, és nehéz a tudat, hogy a sorozat az egyik szereplő nélkül folytatódik majd. Ezt sohasem könnyű elmondani valakinek. Igazi család vagyunk. Másfél hónapja elmentünk együtt vacsorázni, Sarah is a városban volt, így velünk tartott, és amikor Los Angelesbe mentem a Comic-Conra, együtt vacsoráztam Andy Rothenberggel (Jim) és Jeff DeMunnal. Jon Bernthal (Shane) születésnapja pénteken volt, fel is köszöntöttem. Tartjuk a kapcsolatot a közös emlékek miatt.

Milyen elvárásaid vannak a sorozattal kapcsolatban?

Szeretném, ha vonzó és érdekes maradna, ha továbbra is haladna előre. Szeretnék még többet megtudni a szereplőkről, de ijesztőnek is kell lennie. Ebben a világban mindig együtt jár a fény és a sötétség. Minden nagyon gyorsan rosszra fordulhat, de az a jó az első részben, hogy vannak vicces pillanatok és egy kis komolytalanság, amit ritkán láthatunk. Szóval számomra az a legfontosabb, hogy tovább dolgozhassak a szereplőkért, de közben fenntartsam a világuk veszélyességét.

Egyértelmű, hogy szeretsz zombikkal dolgozni. Miért nyűgöznek le ennyire ezek a lények?

Ha róluk van szó, kibontakozhatom. Mindegyik kóborló máshogy néz ki. Folyamatosan változtatjuk a külsejüket. Nem olyanok, mint Frankenstein vagy Dracula, akik ugyanúgy néznek ki, és rögtön felismered őket. Fogod az egyik homlokot, egy másik arcot és egy harmadik állat, és a végeredmény igazi műalkotás lesz. Szeretünk ezen a sorozaton dolgozni – jó szórakozás!

Mi ez a nagy zombiőrület? Ott volt a Z világháború és a Zombieland. Nagyon népszerűek.

Az egész a késő 60-as években kezdődött George Romeróval, aki lényegében feltalálta a műfajt. A zombifilmek történetének különböző szakaszai voltak, szerintem a 28 nappal később, a Haláli hullák hajnala és a videójátékok miatt kerültek ismét előtérbe, pedig az utóbbira sokan nem is gondolnak. Ott volt a Resident Evil és a többi lövöldözős játék, például a House of the Dead, amelyek 2002-ben és 2003-ban lettek népszerűek, és egyszer csak rengeteg zombifilm jelent meg, a videójátékokkal játszó közönség pedig szívesen nézte őket. Mintha azt mondták volna: „Igen, én is zombikra akarok lövöldözni." Vagyis ebben az esetben a videójátékok nagyban hozzájárultak a műfaj fennmaradásához, sőt új életet leheltek bele.

A világvége újra népszerű téma. Mitől lesz olyan érdekes?

Nem hinném, hogy valaha kikerült volna a köztudatból. A 70-es években nagy mozik foglalkoztak a világvégével, gondoljunk csak a Zöld Szójára vagy az Androméda-törzsre. Mi történne ha...? Hogyan kezelnéd, ha porig rombolnák a világodat? Számomra nagyon érdekes figyelni a különböző megközelítéseket. Ott van a Mad Max vagy a Logan futásának világa. A legkülönfélébb lehetséges jövők, és nagyon izgalmas, ahogy a műfaj próbálja kitalálni, hogy mi történhet majd. Vajon technikailag olyan fejlettek leszünk, hogy az űrben élünk?

Miért vagyunk a téma megszállottjai?

Mert az ismeretlenről van szó, valamiről, ami megfoghatatlan. A halál is ezért érdekli az embereket. Az egyetlen dolog, amelyet nem tudsz irányítani. Fogalmad sincs, hogy mi fog történni. Eljöhet holnap, hat hónap, hat vagy hatvan év múlva is. Ráadásul teljesen felmérhetetlen esemény. És épp ezért a tudatod részévé válik. Egy barátom egyszer azt mondta: „El tudod képzelni, hogy mi lenne, ha tudnád, hogy mikor és hogyan fogsz meghalni?" Pontosan. El tudod képzelni, hogy milyen hatással lenne az agyadra? A tudat, hogy ezen és ezen a napon délután három órakor történni fog valami. Az ismeretlen. Rengeteg ősi dolog van, amelyet a zombi műfaj jól megragadott. A személyiség elvesztése, a haláltól való félelem, hogy valaki felett, akit ismersz és szeretsz, egy másik entitás átvette a hatalmat, és nem vágyik másra, mint hogy megegyen téged. A félelem attól, hogy élve felfalnak. És mindehhez hozzátartozik még a gondolat, hogy maga a szétszakított társadalom fog elpusztítani. Ha egyszer megtámadnak és megharapnak, akkor egy hozzájuk hasonló tudattalan lénnyé válsz. Megvan benne az 50-es évek hidegháborús érájából származó Testrablók támadásának a hangulata.

Forrás: FX

Vissza a sorozathoz! Most, hogy Carl lelőtte a fiatal fiút, a következő generáció is nagyobb szerephez jut?

Teljes mértékben, ez Rick egyik fő motivációja. Carl a következő taktikát választja a 3. évad végén: „Kész vagyok megtenni, amire te nem vagy hajlandó." Ez mély benyomást tesz Rickre, mert attól fél, hogy ha nem lép valamit, akkor a fiúból szörnyeteg lesz. Egyáltalán nem érti, hogy milyen érzés egy ilyen világban felnőni. Rick azt szeretné, ha gyerek maradna.

Hogyan jellemeznéd ezt a közösséget a színészek számára?

Mindig úgy gondoltuk, hogy a Walking Dead egy westernre hasonlít. Rick a városka seriffje, bár a karaktere időről időre hibázik, de pont ez teszi érdekessé. Ha westernként tekintünk a Walking Deadre, akkor a börtön a kisváros, és a lakók mindent megtesznek, hogy megmentsék, például a rosszfiúktól, akik megjelennek, és át akarják venni az irányítást. Ez a szempont egyre fontosabbá válik a 4. évadban. Egy western. El sem tudom mondani, mennyit beszéltünk erről Andy Lincolnnal...

A western műfaj is arról szól, hogy ki marad legtovább életben...

Pontosan, a klasszikus történet a jófiúkról, a rosszfiúkról és a banditákról. Fantasztikus nézni Ricket, és látni, hogy az átalakulása teljesen más irányt vesz, mint mondjuk Josey Walesé. A Délidőben (1952) Gary Cooper leteszi a fegyvert, és azt mondja. „Elég volt, nem harcolok többet. Nem akarok így élni. Nem ezt az életet akarom a családomnak. És magamnak sem." De a nagy hősök mindig visszakényszerülnek ebbe a világba, erről szól a drámájuk.

Több kedvenc filmed előtt is tisztelegsz egy-egy jelenettel a sorozatban. Tudnál erről mondani valamit?

Örülök, hogy kifejezhetem a műfaj iránti rajongásomat, és időről időre feltűnik egy mások előtt tisztelgő zombi a képernyőn. Tavaly George Romero volt a soros. Merle epizódjához készítettünk egy kóborlót. Miközben Merle az autójában whiskyt iszik, látható egy zombi, amely épp előlép a bárból, és odasétál az autóhoz. Ezt a zombit a Holtak Hajnala alapján alkottuk újra, a poszteren is látható. Másnap a nézők láthatták, ettől volt hangos az internet, aminek nagyon örülök, mert pont ezért szerepeltettük.

És ebben az évadban mi lesz?

Ebben is lesz pár hasonló pillanat, ha eléggé figyelnek a rajongók, akkor kiszúrhatják őket. Tavaly a Kormányzó barlangjában az akváriumokban volt egy csomó fej. A Cápa az egyik kedvenc filmem, ezért az egyik haltartályban ott volt Ben Gardner fejének replikája. Az ő feje bukkan elő, amikor Richard Dreyfuss odaúszik a hajóhoz. Készítettünk mi is egy ilyet, és betettük a Kormányzó egyik akváriumába, így tisztelegtünk a Cápa előtt. A nézők pedig meglepődtek: „Várjunk csak, az ott nem Ben Gardner feje?"

Át kell beszélned ezeket a jeleneteket, és küzdened kell értük?

Nem beszélem át őket senkivel, csak megcsinálom. Azért nem, mert még valaki nemet mondana rájuk. Pedig nagyon szeretem őket, mert szórakoztatóak. A 4. évad második felében is lesz pár hasonló érdekesség!

Forrás: AMC

Várható volt, hogy lesz egy stabil rajongótábora a sorozatnak, de valódi jelenséggé vált. Miért?

Ebben hatalmas szerepe van a stábunknak. De ugyanilyen fontos Robert Kirkman alapanyaga is. Vagy éppen a sorozat alkotója Frank Darabont, mert ő válogatta össze ezt a remek csapatot. Fantasztikus emberek dolgoznak a műsoron, Frank pedig kiváló mesélő. Jó irányba indult el. Az első részben láthatjuk a kislányt a benzinkúton, aki megáll, látszik a nyuszis papucsa, aztán lehajol és felveszi a babát, majd továbbmegy. Emlékszem, azt mondtam: „Frank, nem ezek a szabályaink." A szabályaink akkoriban még elég ködösek voltak, mert nem fektettük le őket, de megtartottuk a jelenetet.

Miért nem tetszett?

Akkoriban nem voltam biztos benne, hogy a mi zombijaink elég okosak-e ahhoz, hogy megálljanak, felvegyenek egy játékot és magukkal vigyék, vagy fegyvert és más tárgyakat hordjanak maguknál. A sorozat erőssége a történetmesélés, és az érzelmek, amelyeket átélhetsz. A 70-es években a sok úgynevezett „splatter", azaz nagyon véres horrorfilm egyszerűen a gyilkolásról szólt. Mint a Péntek 13, ahol nem azonosulsz egyik szereplővel sem, így nem is aggódsz értük. Leginkább azért nézed meg a filmet, hogy lásd, hogyan ölik meg őket. De abban a pillanatban, hogy elkezdesz törődni velük, és szeretnéd, hogy életben maradjanak, valami megváltozik. Ezért nagyszerű ez a sorozat. Minden néző talál valamit, amihez ragaszkodhat és szoríthat az egyik szereplőért, aki aztán rettentő helyzetekbe sodródik. Fantasztikus, hogy milyen remek szórakozás volt az elmúlt négy év.

Megtudunk majd valamit arról, hogy mi történt az apokalipszis kezdetén?

A közeljövőben nem. Őszintén szólva, beszéltünk erről az első évadban. Amikor a kóborlók kinézetét terveztük ötleteltünk arról, hogy miféle járványról lehet szó. Aztán rájöttünk, hogy nem számít. Nem fontos. Vicces elgondolkozni rajta, és érdekes lenne látni, de az eredeti Élőhalottak éjszakájában sem tudjuk meg. Egyszerűen csak látjuk átsétálni a temetőn a pasast, és elfogadjuk.

Az első két évadban több visszaemlékezés volt, így arra számítottunk, hogy kiderül az igazság, de tavaly már kevesebbel találkoztunk.

Ez egy kreatív döntés a sorozat működésének szempontjából. Tavaly is volt pár visszaemlékezés, de nem olyan sok. Ezek a jelenetek mindig a történet egy másik részét mesélték el, mint például Atlanta bombázását, ahol láthatjuk Shane-t, Lorit és Carlt, és többet tudhatunk meg a történetükről. Egyszerűen egy érdekes helyszínt választottunk ennek elmeséléséhez. Idén is lesz pár hasonló visszaemlékezés, amiből jobban megismerhetjük a karaktereket, elsősorban a képregény alapján. Szeretek bepillantást engedni abba, hogy milyen volt a világ, amikor az egész elkezdődött. Erre a webizódokon keresztül is lehetőségem nyílik az interneten. Ez jó alkalom arra, hogy alternatív verziókat, különböző nézőpontokat mutassak be.

Mit tanítotok a zombiiskolában, hogyan kell a zombiknak színészkedni?

Minden évben szervezünk egy képzést, ami remek lehetőség arra, hogy osztályozzam és besoroljam őket a kinézetük és a teljesítményük alapján. Lehet, hogy valakinek tökéletes a kinézete, jó a csontszerkezete és nagy a szeme. A sminkelés ezt csak kiegészíti, így nagyon örülünk a nagy arccsontú, kis orrú és hatalmas szemű jelentkezőknek. Velük lehet kezdeni valamit. Aztán a játékukat is értékelhetem és finomíthatom.

Mit mondasz nekik? Csak lazán, mintha épp készülnél szétesni és elrohadni. Nagy vonalakban erről van szó?

Igen. A lényeg a laza testtartás. Gyakran befeszítik a lábukat, ilyenkor Frankensteinre hasonlítanak, vagy húzzák az egyik lábukat, vagy előre nyújtják a karjukat. Az évek alatt megtanultuk, hogy mi nem néz ki jól a vásznon.

Önkéntesek, diákok alakítják a zombikat?

Mindannyian a helyi castingosokat keresik meg, és leadják a jelentkezésüket a cégnél. Több ezer ember szeretne kóborló lenni. A szereplőválogatással foglalkozó cég átnéz mindent, aztán az évad kezdete előtt szervezünk egy pár napos tréninget. Ahelyett, hogy bemutatnám, mit várunk tőlük, sokkal hatékonyabb, ha azt mondom: „Rendben, ti 15-en itt a szobában, lássuk, hogy miként alakítanátok egy zombit." Az első évadban, mielőtt adásba került volna a műsor, Frank Darabonttal összevágtunk pár jelenetet különböző zombis filmekből, amelyeket referenciaként akartunk használni. Azóta természetesen a jelentkezők nézhetik a sorozatot, így tudják, hogy mit várunk tőlük. Nem kell az utcán rohangálniuk, nem olyan, mint a Z világháború, ahol... Bár a Z világháborúban nem is használtak igazi zombikat, számítógéppel készítették az összeset.

Nagyon esős nyár volt Georgiában. Milyen problémákat okozott az időjárás? Hatással volt az évadra, amelynek jelentős részét szabadtéri helyszíneken forgatjátok?

Az időjárás soha nem egyszerű, mert ha az adott forgatási nap első felében esik, délután pedig kisüt a nap, akkor nem lehet összevágni a felvételeket. Ez a legrosszabb. Pár hete forgattam egy napot, végig borús, felhős idő volt, de pont ezt akartuk, gyönyörű felvételeket készítettünk. Aztán kisütött a nap, mire azt mondtam, hogy várjunk 20 percet, amíg újra eltűnik egy felhő mögött, mert a felvételeknek passzolniuk kell. A nagy produkciókkal pont ez a baj, pláne, ha egy rét közepén állsz egész nap, és ázol az esőben. Nem könnyű.

Vannak repülő rovarok is. Azokkal nem volt baj?

Minden elképzelhető bogár felbukkan. Idén több kullanccsal, atkával és pókkal találkoztunk, mert a június olyan nedves volt, hogy mind kikeltek. Épp a 4. részt vettük fel, és Andy Lincoln mellett álltam egy fa alatt, aztán amikor elindultam hazafelé autóval, kitapintottam valamit: „Mi a fene ez?" Kiszedtem, oda volt tapadva a fejbőrömhöz egy kullancs, szétnyomtam, de amikor kinyitottam a kezem, láttam, hogy még mindig mászik, leesett a váltóra, én meg össze-vissza kanyarogtam az úton. Felkaptam egy üveg vizet, és ráöntöttem, aztán lehúzódtam, és arra gondoltam, hogy van egy kullancs az autómban. Minden este át kell nézned magadat. Szóval igazság szerint, ha bekövetkezik a zombiapokalipszis, a legfontosabb fegyver egy rovarölő spray. Ha bárki megkérdezné, hogyan maradnék életben, rögtön rávágnám: „Rovarölő. Más nem kell."

A The Walking Dead 4. évada szeptember 1-től hétfőn esténként látható, kizárólag a FOX műsorán, a legújabb, 5. évadot pedig csupán egy nappal az amerikai premier után, október 13-án mutatja be a csatorna.