Delhusa Gjon: Bemegyek egy üzletbe, és kibocsátom az energiámat

Delhusa Gjon az elmúlt években többször tűnt fel a képernyőn különböző szórakoztató műsorok szereplőjeként, láthattuk a dzsungelben küzdeni egy maroknyi élelemért. Negyvenöt évet töltött már a zenei pályán, és hiába hívják a kereskedelmi csatornák legnézettebb műsoraikba, végérvényesen csalódott a szereplésben, és mindent visszautasít. Lakásában rögtön tegezést ajánlott, Kozsótól kapott egzotikus teát kortyolgatva beszélgettünk, miközben egy hatalmas Jézus-szobrot mustrálgattunk a kertben, de fotózni nem volt szabad. 

Több olyan műsornak voltál szereplője az elmúlt években, ahol magánemberként, és nem zenészként ismertek meg az emberek. Sikerült olyan képet mutatni magadról, amilyen valójában vagy?

Az embereknek nagyon sok elfoglaltságuk van manapság a saját problémáikkal, és mások életéből is az érdekli őket, hogy milyen gondokkal küzdenek, mennyire emberiek. Hogy mi is járunk mosdóba, nekünk is vannak rossz napjaink, és nálunk is előfordulnak gondok a családi életben. Ezek a műsorok nem azt akarták megmutatni, hogy én milyen vagyok, hanem szórakoztatni akarták a nézőt. Az embereket minden érdekli, ami meghökkentő, és emiatt mára másodlagossá váltak az emberi értékek, a bohóckodásé lett a tévében főszerep. Ma már nincs olyan informatív műsor, ami új dalokat mutat be, csak olyan, amin nevetgélni lehet. Mikor 2008-ban először vállaltam el a részvételt egy ilyen műsorban, még nagyon új műfaj volt itthon a reality és a celeb szó fogalma, viszonylag ismeretlen területre mondtam igent. Nem lehet megismerni engem ezekből, és sajnálatos módon voltak is olyan rajongóim, akiknek csalódást okoztam ezek, mert nem hitték volna rólam, hogy ilyesmikre kapható vagyok.

Ezt ma is érzed?

Ma már helyreállt a rend, telt házas koncerteket adok, de ehhez az kellett, hogy eltávolodjak a médiától. Becsapós műfaj ez, már tudom, hogy nem szabad bedőlni neki.

Mikor 2008-ban az RTL Klub a dzsungeles műsorába invitált, miért mondtál igent?

A felkérés egy kalandműsorra szólt, ahol kipróbálhatja mindenki, hogy milyen túlélő és milyen természetjáró. Ez nekem nagyon megtetszett, mert úgy gondoltam, ezekben a dolgokban nagyon szuper tudok lenni, akár egy hónapot is élnék a vadonban. Ha kell, felmászom egy ötvenméteres fára vagy átmászom bármilyen akadályon, fizikailag abszolút képes vagyok rá. Ez egyrészt annak tudható be, hogy húsz éve dinamikus, sportos életet élek. Motorozok és szörfözök, az Északi-foktól bejártam ezer tájat Oslón keresztül Isztambulig, és nem kényelmes plexis motoron, hanem egy ökörszarvkormányos puritán motoron, igazi Easy Rider-fílingben. Szóval bírom a strapát, ha arról van szó. Másrészt évek óta nyers magok alkotják étrendem vázát, és rengeteg gyümölcsöt eszem. A garázsomban ki van terítve száradni a fáról szedett mandula és amerikai mogyoró, a konyhában zacskószám áll a dió, és minden ismerősöm tudja rólam, hogy szívesen eszem összedarált lent, kendert, tönkölybúzát, árpamagot, ezeket gyakran a tejitalomba keverve. Semmilyen gyógyszert nem ismerek, szinte soha nem vagyok beteg, szóval nagyon rám passzolt ez a műsor. Ha kinézel az ablakon, látod, hogy erdő és mező vesz körbe, a természetben élek, gyakran kijárok sétálni, biciklizni vagy futni.

De mi volt kinn, a forgatáson?

Miután megérkeztünk Argentínába, akkor esett le nekem, hogy ez a Celeb vagyok, ments ki innen! nem a túlélésről szól, hanem emberek egymás elleni harcáról. A recept az, hogy tegyél a dobozba egy skorpiót, egy kacsát, egy oroszlánt, Jézust, rázd össze és dobd ki őket, aztán nézd végig, hogy mit kezdenek egymással, ha még enni sem kapnak.

A műsor nem a túlélésről szólt, hanem emberek egymás elleni harcáról Forrás: Bacskó László

Hogy emlékszel vissza, bírtad a megpróbáltatásokat?

Hamar kiderült számomra, hogy ez a műsor nem arról szól, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. És erről rendszerint gondoskodtak is, például a helyiektől megtudtam, hogy az ágyak lábát különböző méretűre vágták, hogy billegjenek, hogy a WC-hez vezető út direkt olyan szálkás volt, hogy csak papucsban lehessen felmenni, és az egész táborhely úgy volt kialakítva, hogy oda gyűljön a csapadékvíz.

És így történt?

Már a második nap ott maradt a bakancsunk a térdig érő sárban. Bírtam a strapát, csak nem erre számítottam. Generációk közti különbségek is voltak, hisz az ember húszévesen gondolkodás nélkül odavág a másiknak, az idősebbek nem bántják meg egymást csak úgy. Olyan típus vagyok, aki megbeszéli emberi módon a problémáit, de erre itt tizenöt kamera kereszttüzében nem volt lehetőség.

Az I love Gjoni is félrevezetés volt, abban is csalódtál?

Épp facér voltam, úgyhogy belementem, mert arra gondoltam, hogy miért ne, hisz nekem semmi szégyellnivalóm. Mindent úgy vállaltam, ahogy van, és adtam magamnak egy lehetőséget, hátha ott vár rám a szerencse. Azt mondták a produkciótól, hogy bármi is történik, nem én fogok beégni, maximum a tizennégy hölgynek lesz kellemetlen, akik harcolnak értem. Majd kiderült, hogy innen sem lehetett eljönni beégés nélkül. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy akármivel kínálnak, az másról sem szól, csak arról, hogy kellemetlen helyzetekbe hozzanak. Nehéz elhatározás volt, de éreztem, hogy teljesen el kell tűnnöm ebből a világból, hisz nekem vannak tartalékaim, nem vagyok erre a médiajelenlétre rászorulva. A legnagyobb médiatrükként vetettek be a csatornák, hisz kalandos motorosként Indiába jártam évről évre, ahol egy kolostorban éltem puritán körülmények között. Olyan spirituális személyiség vagyok, aki ezzel a kettősséggel megosztotta a közönséget. Innentől kezdve a mai napig sűrűn keresnek a televíziók, a legnézettebb műsoraikkal.

Legutóbb melyikbe hívtak?

Nemrég az Édes élet-be, de én már nem akarok arcoskodni, átlátok ezeken, a hatalmas gázsi sem érdekel. Végre kezd helyrebillenni a megítélésem a zenei életben és a spirituális világban, nem kell, hogy a média foglalkozzon velem.

Tavaly mégis vállaltad, hogy szerepelsz a Sztárban sztár színpadán. Ezt a felkérést azért fogadtad el, mert itt az énektudásod is szerepet kapott?

Elénekeltem, amit kellett, de maga a bohóckodás kicsit nehezen ment. Ez is becsapós, mert azok érvényesülnek, akik kilépnek önmagukból, és szerepet játszanak. Enrique Iglesiast idéztem fel, és benne nem volt semmi bohóckodnivaló, átszellemülten énekeltem egy helyben állva. Amit tudtam, megtettem, de nem az én tisztem volt. Itt az jutott előnyhöz, aki nagyon tudott bohóckodni és kiparodizálni az összes hazai és külföldi előadót, de ebben nem jeleskedtem. Az összes ilyen szórakoztató műsorból ki kell lépnem, ezt a tanulságot szűrtem le magamban.

Nem látunk többet ilyenben?

Nincs szükségem semmire, mint ahogy Elton John, Sting, Bryan Adams is olyan előadók, akik csak a zenének élnek. Csak azt osztják meg, hogy épp hol járnak, Budapest, Tokió, Párizs, nálunk ez Nyíregyháza, Nyékládháza, Újpalota. Kis ország vagyunk, nálunk így működik. A művészet akkor működik a legjobban, ha senkivel nem fuzionálsz, csak a zenén belül maradsz. Ahogy Bon Jovi is mondja, tartsd a hűséget, és ő ezt arra értette, hogy légy hű önmagadhoz, ne engedd, hogy kizökkentsenek.

A zenén kívül semmi másra nincs szüksége Forrás: Bacskó László

Említetted, hogy kezd helyreállni a rend. Négy évtizednyi zenélés alatt gondolom már többször átélted, hogy egyszer lent, egyszer fent vagy.

Velem már eleget foglalkoztak ennyi idő alatt, minden sarkon álltam már. Voltam Az Év Énekese, Köztársaság Aranykeresztje kitüntettet, de voltam Bukott Lemezes Sztár is. Cikkeztek arról, hogy jó családapa vagyok, de voltam rossz családapa is, voltam én már minden. Tizenhat éves korom óta foglalkozom a zenével, és ebbe az időbe nagyon sok minden belefért, 25 magyar album, 5 külföldön megjelent album, és nincs olyan zenei díj, amit ne zsebeltem volna be legalább egyszer. Tele van a falam arany- és platinalemezekkel, egy idő után már visszafele szedtem le őket, hogy legyen hely az újaknak. Kifejezetten sértőnek találom, ha celebként hivatkoznak rám, hisz a Zenekonzervatórium klasszikus gitár énekes szakán végeztem, és meg sem tudom számolni, hány alkalommal ismert el a szakma.

Ennyire zavar egy szó?

A celeb meghatározása az, aki mindenféle háttértanulmányok, szakmai tudás nélkül népszerű lesz. Ebbe a kategóriába sokan beleeshetnek, de én nem ezek közé tartozom. Úgy érzem, lassan tényleg megismernek az emberek, és kezd a feledés homályába kerülni ez a kifejezés.

Milyen élményeket nyújtott számodra a kolostor és a spirituális tanítás?

Srí Lankához közel, egy kolostorban töltöttem sok időt, ahova milliók zarándokolnak el Michael Jacksontól Bill Clintonig. Azért volt jó ez az indiai találkozás nekem, mert a szeretet és a spiritualitás kézen fogva jár egymással. Érdekes, hogy mindenki sevadar (adományozó), azaz mindenki felajánlásképpen kerül be, akár ha bent a kolostorban lakhat, akár kint a városban. Olyan helyet kell elképzelni, ahol se televízió, se taxi, se rock and roll, se bevásárlóközpont, mindenkinek egy pandzsábija és egy fogkeféje van, mikor megérkezik. Világkonyha üzemel itt, a jelenlevők pedig felajánlanak néhány hetes munkát, ebből tevődik össze a kolostor élete. Van indiai, európai, amerikai, ázsiai konyha, épp olyan vegyesen, mint az ide zarándokolók. Egyik alkalommal én konyhai munkát vállaltam, a szemben levő tibeti konyhán pedig épp Richard Gere pucolta a krumplit, mikor felnéztem.

Az itt szerzett élmények mind befolyásoló tényezők voltak, és mindent igyekeztem beleötvözni a zenémbe. Mindezt meg akarom mutatni a magyar közönségnek, hisz Kodály óta sajnos egyetlen ember gyakorolt hatást a gyerekek közízlésére, és az Lagzi Lajcsi volt. Nekem az a célom, hogy megmutassam a felnövekvő generációknak, milyen színes a mai zenei világ, és mennyi szép létező zene közül válogathatnak.

A gyerekek zenei ízlésére is próbál hatást gyakorolni Forrás: Bacskó László

Mióta hiszel ezekben az eszmékben? Sarva-dharma (az öt vallás egysége) nézeteket vallasz és Jézus szobra áll a kerted közepén, ha jól látom.

A legfelsőbb vallás számomra a szeretet vallása, ez egyesíti az öt vallást. Valóban egy időben voltam teljesen fanatikus, de visszavettem, és mára csak az maradt, amire szükségem van. Ha akkor jártál volna nálam, mondjuk egy évvel ezelőtt, akkor még minden színpompás volt, szobrok, buddhák, indiai relikviák vettek körül. Most a fehér korszakomat élem, azaz a megtisztulás korszakát, mindent lecseréltem vagy átmázoltattam fehérre. Korábban a lakás egész alsó szintje egy szentély volt, és idejártak olykor harmincan hozzám, akiknek badzsan előadásokat, szeretetmeditációkat tartottam sevadarként. Kiolvastam a tanokat, megismertem mindent, de nem akarom időhöz kötni, hogy ez mikor jött és meddig hogyan tartott az életemben. Fontosak a vallási ideológiák számomra, és abban hiszek, hogy elférnek egymás mellett, mert a világon minden energia.

A környezetemben arról vagyok híres, hogy olyan vagyok, mint egy nagy lelki kályha, aminek saját vonzásenergiája van. Gyakran kipróbálom, hogy bemegyek egy üzletbe és kibocsátom a vonzásenergiámat, majd tíz perc múlva tíz ember áll sorba, hogy ott vásároljon. Ez is egy indiai tömegvonzás-gyakorlás, ami bizonyítja, hogy minden energia a földön. Isten is egy hozzánk érkező energia, amely mindannyiunkból más és más hatást vált ki. Az emberek kultúrától függetlenül megnevezik és megtestesítik, felruházzák személyes tulajdonságokkal. Én olyan személy vagyok, aki a pozitív energiákat keresi és gyűjti az életben, a lakásomba is olyan embereket szeretek meghívni, akik feltöltenek és örömenergiát adnak.

Úgy tudom, többször kerestek meg zenei iskolák azzal a kéréssel, hogy taníts náluk. A tanári pálya nem vonzott soha?

Többször kértek fel tanárnak itthon és külföldön is, de nem tudtam vállalni, nem nekem való. Szabad farkas voltam 16 éves koromtól, és ennek mindig vállaltam a rizikóját. Volt, hogy nagyon sok pénzem volt, és volt, hogy nagyon szegény voltam, ilyen hosszú pályán minden előfordul. Megszoktam a magányos művészek életét, egyedül vagyok a színpadon, egyedül utazom, mármint a zenekar ott van velem, de nekem nem kell igazodnom senkihez.

Mit tapasztalsz, kíváncsiak az emberek az életedre?

Egyértelműen igen, bár úgy látom, nemcsak a zenei életemre, hanem a magánéletemre is. Mondok erre egy példát, néhány napja hoztam el egy gyönyörű német juhász kutyát a menhelyről, és feltettem róla egy képet az oldalamra. Ugyanebben az időben reklámoztuk ott az egyik új dalomat is, és míg a dalra 8 lájk jött, a kutyás fotóra tíz perc alatt közel 150. Számomra ez megfejthetetlen, bár biztosan az is szerepet játszik, hogy egy nagyon szép, isteni töltetű chill zene, amit én popmeditációnak hívok, olyan érzelmet vált ki az emberekből, hogy nem akarják megosztani másokkal. Azt viszont megírják, hogy milyen jó szívem van, mert befogadtam egy kutyát.

Magánéletére a mai napig sokan kíváncsiak Forrás: Bacskó László

Kikből áll a rajongótáborod? A fiatalabb korosztály is szívesen hallgatja a zenédet?

A közösségi portálon több oldalon keresztül kommunikálok velük, de a személyeskedést nem szeretem. Van szakmai oldalam is, és ott megosztok mindent az emberekkel, ami érdekes lehet számukra. Energiát fektetek ezekre a csatornákra, egyébként is minden technikai újítás érdekel, legyen szó színpadtechnikáról vagy egyebekről. Mindig a legmodernebb eszközökkel dolgoztam, és a közösségi oldalt is igyekszem az igényeknek megfelelően üzemeltetni. De ez természetesen nem túl privát, a párkapcsolatom köszöni, jól van, de ez a legbelsőbb énem, erről nem adok tájékoztatást. Inkább a koncertekről szólnak a bejegyzések. Bármennyire is furcsa, meglepő vagy nem, a tinédzser lányoktól kezdve a 60 éves nőkig lájkolnak. Valószínűleg azért, mert a fiataloknak bejön az életformám, az idősebbek meg büszkék, hogy van olyan kortársuk, aki nem műttette szét magát, és mégis egész jó formában van.

Aki követi a pályádat, tudja rólad, hogy mindig fiatalabb párjaid voltak. Ez a te választásod, vagy így hozta az élet?

Azért voltak fiatalabb partnereim, mert ők tudják elviselni azt a nagy élményéhséget, amivel rendelkezem. Imádok utazni, élményeket gyűjteni, maximálisan élni, és élvezni az életet. Nemcsak a párkapcsolatokra, a baráti viszonyokra is igaz, hogy elkoptak mellőlem, akik nem szerették ugyanígy a tempót. Sokan azt mondják rólam, hogy két felén égetem a gyertyát, de nem önpusztító életmódra kell gondolni. Nem tehetek róla, ez belülről jön, állandóan mozgásban kell lennem. Kíváncsi életformát élek, mindenre nyitott vagyok, imádok az udvaron dekázni a labdával, biciklizni, kosárlabdát dobálni a kertben a palánkra, motorozni, társaságba járni vagy futni a kutyával.

Több nemzetközi iskolát végeztél el, és Indiában raagát is tanultál. Ezek motiváltak abban, hogy világzenével foglalkozz?

A balkáni zenéktől kezdve a raagáig mindent megismertem, és zenei tanulmányaim is lehetővé teszik, hogy ezt a világzenében kamatoztassam. Újdonság az életemben, hogy nemrég egy nemzetközi koncert- és menedzserirodával kötöttünk szerződést, akik nemzetközi produkciót várnak tőlem, jelenleg ehhez a projekthez keresek tehetséges zenészeket. A világzene felé törtetünk, az új Delhusa-produkció abból fog állni, amiket én több évtized alatt összegyűjtöttem, másrészt a hét év indiai és tibeti élményem is kiegészíti. Ez utóbbi spirituális oldalról engedte megközelíteni a zenét, és ezt gyúrtam popmeditatív produkcióvá.

Ez a világzene az, amivel a következőkben el akarom varázsolni a magyar és a külföldi közönséget, és úgy érzem, létjogosultságom van ezen a területen. Popzenei téren kiírtam magam, mindig azzal foglalkoztam a dalaimban, ami akkor a magánéletben történt, 20 évesen a csajozásról, aztán a komolyodó kapcsolatokról, a fészekrakásról, a gyerekek érkezéséről, a családról, a szerelemről, majd az ebből kialakult szeretetről írtam. Követhető a dalokból az életem, a mediterrán líra volt mindig a műfajom, ezúttal pedig a spirituális tanítások is helyet kapnak.

Mire vagy a legbüszkébb az eddig elért eredmények közül?

Én már nem hajtok újabb könnyűzenei díjakra, csak az embereknek szeretnék igazi örömzenét mutatni. Azon ritka művészek közé sorolhatom magam, akik gyermekkoruk óta színpadon állnak, és ezt nem kellett soha megszakítani. Ha nem ment minden a legjobban, akkor sem adtam fel, nem mentem el rockszínházba énekelni, nem a megélhetés volt az elsődleges számomra. Nem úgy tűnik, hogy a lejtőn lennék, sőt szép számmal koncertezek az országban, és boldogan élek. Ha kell, akkor mindig Isten segítségével új erőre kapok, új emberek találnak meg, és szép életem van.