Dynamo Budapesten is megtréfálta a nézőit, legalábbis azt a tizenöt-húsz újságírót, fotóst, akit meghívott a Discovery Channel műsora újabb évadjának népszerűsítésére. A bűvész-mágus késett egy kicsit, viszont amikor megjelent, egy kolléga úgy beverte a fejét egy drága falilámpába, hogy összetört a mögötte lévő elegáns tükör is (az eseményt egy felettébb puccos belvárosi szállodába szervezték). A kellemetlen intermezzót leszámítva a bemutató flottul zajlott, és kiderült, hogy a tévében látott trükk lényegesen hatásosabb, ha élőben látja az ember, két-három méterről.
Az illuzionista visszafogott, szerény, rokonszenves embernek tűnik, nem emlékezetett semmiben a gyakran harsány, magabiztos, teátrális cirkuszi bűvészekre, de nyilván ez nem is célja. Elmondta, hogy először van Magyarországon, egyik nagy példaképe Houdini, aki amúgy Budapesten született. Sorozata újabb részeit több országban vette fel, India volt számára a legmegkapóbb. Trükkjeit, produkcióit leginkább ismeretlen emberek előtt szereti tesztelni, akár London utcáin, olyan esetre pedig nem emlékezett – vagy nem akart emlékezni – ahol beégett volna egy fellépés során. Ha valami nem úgy alakult a múltban, ahogy tervezte, akkor a produkció más irányt vett, és tekintve, hogy a legtöbb nézőnek fogalma nincs, mi lett volna a végeredmény, ez nem volt feltűnő.
Dynamo pár trükköt gyorsan bemutatott. Az elsőt bárki utánacsinálja, ugyanis a bűvész bekért hat számot a közönségtől, ezeket felírta egy kis táblára, majd elégedetten jelezte, hogy pont ezt a hatot játszotta meg lottón. Felmutatott egy cetlit, amely után hosszan kaparászott a zsebében, majd gyorsan eltette azt, anélkül, hogy közelről, tüzetesen megszemlélhették volna a sajtó képviselői. Így azért bárki mondhatja, hogy kitalálta a számokat.
Eztán már olyan trükkök következtek, amelyekre a legtöbb laikus csak a száját tátja. Tizenkét lapot húzott tizenkét vendég, találomra egy pakliból, majd ezen lapok keverés után sorra előkerültek, persze furfangos, látványos módokon. Egy kihívott lány szájába egy kártyát helyezett, egy másikat a sajátjába, és ezek úgy cseréltek helyet, hogy senki nem látta trükkhöz kellő mozdulatot. Egy alkalommal egy kártyalapot kapott elő bal felső zsebéből – majd kiderült, hogy nincs is zsebe. Ilyenből akadt még jó pár, élőben sokkal hatásosabb, mint tévén át – de nem írnánk le részletesen, mit láttunk. Egyfelől azért, mert a lényeg úgyis az, amit NEM láttunk, illetve a leírt szónál viszont plasztikusabb, szórakoztatóbb, ha a műsort nézi meg valaki.
Nem szeret tökölni
Dynamo valójában Steven Frayne néven született 1982-ben, az angliai Bradforban. Könyvében, a Semmi sem lehetetlen-ben leírja, hogy húsz perccel anyja kórházba való érkezése után már kinn is volt. „Azóta sem szeretek tökölni semmivel" – áll a szövegben. Apja később börtönbe került, ő pedig lepukkant iparvárosokban nőtt fel, kamaszként pedig megállapították nála, hogy Crohn-betegségben szenved.
Gyerekként Superman, Batman, a Mátrix-trilógia volt rá nagy hatással, már akkor azon tűnődött, hogyan utánozhatná őket, miképp mászkálhatna toronyház falán. „A film, akárcsak a mágia, olyan művészet, amely nem ismer határokat" – írta a szuperhősökért rajongó Dynamo.
Kilencévesen kapott egy bűvészdobozt, eleinte nem nagyon jöttek be neki a trükkök, de aztán rákapott íz ízére, ebben nagyapja volt segítségére. Videóit ma százezrével nézik, saját műsora fut a Discoveryn – október 16-án indul A varázslat a világ körül. Lebegtette Lindsay Lohant, sétált a Temze folyó vízén, levitált Rio de Janeiróban, most pedig Budapesten is bemutatott pár jópofa trükköt.