Karsai Zita: Én már nem táncolok, csak zuhanyzom

Az annak idején a Megatánc-ban feltűnt Karsai Zita két éve Kölnben él. Legutóbb a Supertalent című műsorban adta elő a Flashdance zuhanyzós jelenetét, közben a drezdai Semperoperben saját ötleten dolgozik, de táncolt már DJ Bobo show-jában is. Az Origónak elmondta, nagyon szereti a kinti életét, még az újságírókat is jobban viseli – nem is nagyon tervezi, hogy hazajön.

Hol tartasz most a Supertalent tehetségkutatóban?

Itt kint az ilyen műsorok már nem is igazán tehetségkutatók, inkább arról szólnak, hogy reklámfelületet vásárolhatsz magadnak. Nagyon jól ki van találva: a producerek kész termékeket várnak, és az alapján válogatnak be, hogy mennyire vagy megfuttatható a sajtóban.

Karsai Zitát jó brandnek gondolták Forrás: Karsai Zita

Téged ki vitt oda?

Dolgoztam együtt az egyik legnagyobb slágergyárossal, Andrea Berggel, aki nagyon ért ahhoz, hogyan kell a népet megszólítani, tizenöt ezres stadionokat megtölteni. Még DJ Bobo show-jában szúrt ki, amikor a Flashdance-t táncoltam: úgy gondolta, jó brand lehetne belőlem, egyből át is kért magához Bobo menedzsmentjétől. Valószínűleg azért is tetszett neki, amit csináltam, mert ezen a filmen nőtt fel, én pedig jól vissza tudtam adni a karaktert – nagyon tudok azonosulni is vele, vannak párhuzamok az életünkben.

Miért, te honnan jöttél, hogy kezdted a táncolást? A film ugye egy munkáslányról szól.

A pécsi balettnél kezdtem, művészeti iskolában. Előtte művészeti tornáztam nyolc évig, a testnevelési főiskola RSG szakosztályában voltam első osztályú versenyző. A művészeti tornának is a balett az alapja, úgyhogy gyakorlatilag hét-nyolcéves korom óta folyamatosan táncolok, nagyjából tíz évesen pedig már azt is eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Hét-nyolcéves kora óta táncol Forrás: Karsai Zita

Gondoltad volna, hogy egyszer DJ Bobo show-jában fogsz táncolni a színpadon?

Nem, de nagyon nagy élmény volt, DJ Bobo igazán látványos színpadi show-kat tud összehozni, szépen becsomagolta a Flashdance-t is. Az elején még nem vettem komolyan, vagyis úgy voltam vele, hogy ez is egy munka – de aztán elhívott egy felvételre Offenburgba, ahol egy akkora méretű tévéstúdióba csöppentem, amilyet még életemben nem láttam, a backstage-ben pedig Lionel Richie-vel futottam össze. Akkor kezdtem érezni ennek az egésznek a súlyát, hogy milyen komoly munka folyik itt. Igaz, óriási apparátus is dolgozik a slágergyárban, mindenre van külön ember – Andrea Berg menedzsmentje is akkora, hogy két TV2-t el tudna vezetni, Magyarországról el sem tudtam képzelni ilyet.

Jóval nagyobb is a piac, hiszen egy 80 milliós országról beszélünk.

Nem biztos, hogy csak ezen múlik. Otthon Galambos Lajcsi is valami ilyesmit akart létrehozni, lehetett volna rá egy brandet építeni, ami az elején egyébként ment is. Aztán tönkrement a gazdaság, olyankor meg a sláger sem megy. Ha az embernek nincs pénze, nem jár bulizni. Itt van pénz, az emberek eljárnak ide-oda, én meg flashdancelek meg zuhanyzom nekik.

Szakmailag is tudsz fejlődni Németországban, vagy csupán anyagi szempontból jobb, mint itthon?

A kettő összefügg, mert csak akkor tudsz szakmailag fejlődni, ha megvan hozzá a tőkéd, ki tudod fizetni a különféle tréningeket. Most megtehetem azt, hogy csinálom a Flashdance-t, és közben Drezdában a Semperoperben csupán szerelemből dolgozom a szólista fiúval egy fúzión, amelyet talán színpadra tudunk állítani valamikor. Ott abszolút fejlődöm szakmailag, de ahhoz be kell fektetnem a saját pénzemből, muszáj a médiát használni. Németországban jól meg lehet élni a táncból, de mindenképp kell a megfelelő marketing. Ha nincs ügynököm, itt meghalok.

Forrás: zita-karsai.com

Miért pont Kölnbe költöztél?

Mert itt van az összes médium, ez a média városa. Emellett Kölnben fogadják el egymást leginkább az emberek, teljesen mindegy, hogy honnan jöttél, milyen származású vagy vallású vagy. Azt érzem, hogy itt az lehetek, aki vagyok, nem taposnak belém, és nem irigykednek.

Milyen helyen laksz ott? Egyedül élsz?

Persze, egyedül csinálok mindent. A mostani lakásomat nagyon szeretem, egy év után a Rajna-partra költöztem, brutál jó hely, olyan, mintha otthon a Római-parton laknék. Az első év viszont nagyon nehéz volt, egy térdműtét után voltam, tök egyedül, némi félretett pénzzel jöttem ki a semmire. Andrea Berggel volt csak egy szerződésem, de az sem volt még aláírva. Szerencsére egy jó barátnőm segített, aki már hét éve itt él, a Rudolfplatznál szerzett nekem egy lakást, ami viszont baromi drága volt.

Tartod ott a kapcsolatot a helyi magyarokkal?

Igen, nagyon jó itt a magyar közösség. Éltem már pár országban, és tudom, hogy milyen a magyar hálózat egy-két helyen, de eddig itt a legjobb. Lehet, hogy csak nekem volt szerencsém, és bekeveredtem egy jó társaságba, de nagyon jól érzem magam. Sok magyar barátnőm van, nagyjából kétezer magyar élhet itt, a közeli Dortmundban meg ezer-ötszáz.

Van, ami hiányzik Magyarországból?

Igazából nincs, mert közel van. Ha egy reggel úgy ébredek, hogy mindenáron látni akarom a Lánchidat, akkor felszállok egy repülőre, és két óra alatt otthon vagyok. Dubajban jobban hiányzott Magyarország, mert nem mehettem akármikor haza, rossz volt a tudat, hogy nyolc órát kell utaznom ahhoz, hogy egyáltalán Európában legyek. Szörnyű volt. Németországban viszont jól érzem magam, szeretnek itt, nem cseszegetnek, a média is teljesen másként kezel, mint otthon.

Nincs az a bulváros nyomulás?

Nincs, mert ha itt perelek, abból nagy baj lesz. Itt is vannak szemét újságírók, akik ki tudják kezdeni az embert, vannak viszont szabályok is, amelyeket betartanak, nem alázzák rommá a celebeket. Általánosságban is érzem azt a különbséget, hogy itt a minőség jobban érdekli az embereket, mint a mennyiség. Magyarországon ennek a fordítottját láttam: felhívott egy újságíró, és nyolcvan százalékban nem az érdekelte, hogy mit csinálok vagy milyen értéket képviselek, hanem csak a baromság, amiből egyből pénzt tud csinálni. Itt is felhívtak újságírók a műsor után, de előre megkérdezték, hogy beszélhetünk-e erről meg arról, nem akarták a múltamat boncolgatni.

És mi a helyzet a jövővel? Biztonságban érzed magad?

Sokat aggódtam azon, hogy mi van, ha végleg bekrepál a térdem, de szerencsére itt nagyon jó a szociális háló, ráadásul bekerültem egy nagyon jó biztosítási csomagba, biztosan lesz nyugdíjam is. Otthon semmim nem volt, amire támaszkodhattam volna, pedig már harmincöt éves vagyok, és nem táncolhatok örökké.

Mi a B-terv? Mi lesz a táncolás után?

Gyakorlatilag már most is a táncolás után vagyok, én már csak zuhanyzom. Úgy értem, nem járok haknizni, kizárólag ezzel a Flashdance-es, zuhanyzós számmal lépek fel, ha hívnak. Emellett tanítok, azt meg örökké lehet csinálni.

Németül tanulsz? Nem érezted cikinek, hogy a Supertalent-ben összekavarodtál kicsit, hol németül, hol angolul szólaltál meg?

Két éve élek Kölnben, és nagyon jól elvagyok az angolommal – ez persze nem azt jelenti, hogy ne tanulnék németül, de rettenetesen nehezen haladok, nincs hozzá érzékem. A műsorban az volt a baj, hogy megkértek, hogy próbáljak németül beszélni, amennyire tudok, de aztán néha ők is átváltottak inkább angolra. Nekem meg minden előbb jutott eszembe angolul, de közben németül akartam kimondani, kicsit elvesztem a két nyelv között. Persze, rosszul jött ki, de megmondom őszintén, ez érdekel a legkevésbé, miután a produkció rendben volt.

A fenti felvétel Andrea Berg egyik show-ján készült, a Supertalent-beli fellépést itt nézheti meg.

Hány ajánlatot kapsz egy-egy ilyen fellépés után?

Rengeteget. Tele van a Facebook-oldalam is hülye levelekkel, ráadásul most már mindenféle nyelven kapom azokat, DJ Bobo miatt Mexikóból írnak, Andrea Berg miatt Belgiumból, borzasztó. A Flashdance mindenkit megmozgat, mindenki látta azt a filmet.

A húgodat követted az Éjjel-nappal Budapest-ben?

Megmondom őszintén, nem igazán, de erről inkább nem szeretnék beszélni. Legyen ő csak Karsai Kata, ne pedig Karsai Zita húga.

Akkor még annyit árulj csak el, hogy visszajössz-e Magyarországra valamikor.

Egyáltalán nem tervezem, nagyon jó itt nekem. Harmincöt évesen mit csináljak otthon? Celebkedjek?