Hogy érzed magad az RTLnél?
Nagyon jól érzem magam, és ez a válasz most biztosan sokaknak meglepő, miután több helyen megjelent, hogy az új munkahelyemen mindenki utál.
Ebből mi az igazság?
Azt gondoltam, hogy nem fogok ezekkel a pletykákkal foglalkozni, de egyszerűen nem tudok mellette elmenni szó nélkül. Egyszerű bulvárfogás, semmi alapja nincsen, viszont tök jó címeket lehet adni egy Szabó Zsófiról szóló cikknek így, és ha balhé van, mindenki szívesen olvassa. Fáj és rosszul esik, de most vagyok olyan erős, hogy ilyen hazugságok miatt nem roppanok össze.
Amikor bementem az RTL-székházba a cikk megjelenése után, megkérdeztem a kollégáimat, akikkel nap mint nap dolgozom hetek óta, hogy utálnak-e, megbántottam-e őket valamivel, de mindannyian csak megöleltek és azt mondták, hogy ne hülyéskedjek. Igazából nem is érzem, hogy így lenne, annak pedig külön örülök, hogy az X-Faktor felelős szerkesztője kiállt mellettem, és cáfolta ezeket a hamis információkat. Én eddig nem szólaltam meg a témában, de nem bírtam ki, hogy most ne mondjam el, amit gondolok.
Amikor Kolosi Péter programigazgató átcsábított az RTLhez, akkor már tudtad, hogy műsorvezetőként számítanak rád, vagy a dzsungeles valóságshow-ra kértek fel?
Egyik műsor sem volt szerződésbe foglalva, csak szóbeli megállapodás jött létre arról, hogy csatornát váltok és az RTL arca leszek. Ekkor annyit tudtam, hogy az első szereplésem a Celeb vagyok-ban lesz, később került szóba, hogy az After X-ben is számítanak rám. Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, hogy vállaljam-e Afrikát, hosszasan gondolkodtam, hogy elfogadjam-e a felkérést. Az elmúlt években eléggé visszahúzódtam, nem nagyon adtam interjúkat, nem jártam szórakozni, tudatosan kivonultam a celebvilágból, ennek ellenére voltam címlapon és írtak is rólam. Éltem az életem a kis remeteházamban, futni jártam a kutyámmal, ezért volt nehéz eldönteni, hogy vállaljam-e a valóságshow-t.
Nemrég tértél vissza a Celeb vagyok, ments ki innen! táborából, még frissek az élmények. Hogy értékeled a teljesítményed, elégedett vagy magaddal?
Az utazás előtt sokan megkérdezték tőlem, izgulok-e, és hogy milyen módszerrel készülök a dzsungelre. Egyáltalán nem izgultam, de úgy éreztem, az összezártsággal lesznek majd gondjaim, mert nagyon szeretek egyedül lenni. Be is igazolódott a félelmem, többször hiányzott, hogy a többiektől kicsit távol, magamban lehessek, mert tényleg olyan típusú ember vagyok, akinek erre óriási igénye van. Nem számítottam rá, hogy borzasztóan hideg lesz Afrikában éjszaka, rengeteget fáztam, tizenöt napon keresztül nyolc fokban aludni nem egyszerű mutatvány. A barátaim sem hitték el, hogy nem vittek be minket egy szállodába. Döbbenetes, hogy miket csináltunk meg, nem tudom, hogy a képernyőn visszajöttek-e ezek a megpróbáltatások.
Még nem nézted vissza magad?
Képzeld, eddig szinte semmit sem láttam az adásokból, de nem is tervezem, hogy az elejétől a végéig megnézem.
Nem vagy kíváncsi rá, mit láttak a nézők?
Teljesen más dolgok körül forog most az életem. Egyrészt új a munkám, új a környezet, a kollégák és a feladatom is, maximálisan az X-Faktor-ral foglalkozom, teljesen kitölti a napjaimat. Érdekel a háttérmunka, a szerkesztés, és a versenyző fejlődését is nyomon követem. Nemcsak abban az egy órában dolgozom, amikor az RTL II képernyőjén vagyok az élő show után, a munkára, a tanulásra koncentrálok. A másik oka az, hogy ez már a múlt, az életemnek egy nagyon rövid, lezárt szakasza.
Afrika már messze van - minden szempontból. Elmúlt, de életreszóló élmény, amire szívesen gondolok vissza. Főként a bátorságpróbámra, mikor egyedül töltöttem az éjszakát az erdőben. Na, azt valószínűleg meg fogom nézni egyszer, erre az egyre kíváncsi vagyok!
Milyen érzés volt? Utána hosszan zokogtál.
Öt órán keresztül ott ültem mozdulatlanul a sötét dzsungelben, magamra hagyva. Az egész életemre hatással lesz, olyan mély érzéseket éltem meg azokban a percekben, szavakkal egyszerűen elmondhatatlan. Féltem, de közben nem foglalkoztam semmivel, próbáltam legyőzni magam, és sikerült, megcsináltam. Tökéletes katarzis volt, amikor kijöttem az erdőből és kivilágosodott, csak zokogni tudtam, őrületes élmény volt.
Mit mondtak a családtagok és a barátok, amikor hazaértél? Ugyanolyan voltál a dzsungelben, mint szoktál?
Nem játszottam meg magam. Sokan ítélnek meg az alapján, amit az összefoglalókban láttak, de azzal tisztában kell lenni, hogy a realitynek van egy műsorideje, amibe bele kell sűríteni a történteket. Huszonnégy órát nem lehet két órában élethűen visszaadni, nyilván a vágási munka eredménye, amit a nézők este a tévében láttak. A kiakadásomnál például, amiből hála istennek csak egy volt tizenöt nap alatt, nem láthatták a nézők az előzményeket, sem a teljes konfliktust. Tegyük a szívünkre a kezünket, minden ember életében előfordul olyan helyzet, amikor kiborul, főleg, ha ilyen szélsőséges körülmények között kell élnie sok napon keresztül.
Miért fogadtad el mégis?
Úgy éreztem, 26 évesen még fiatal vagyok, és nem kell senkinek sem megfelelnem, bátran elvállalhatok olyan dolgokat, amikre kíváncsi vagyok. Bátorság kellett ahhoz, hogy TV-csatornát váltsak, és ahhoz is, hogy minden este egy reality szereplőjeként képernyőn legyek. Feltettem magamnak a kérdést, hogy kinek is akarok én megfelelni? Mindenkinek folyton bizonyítani akartam, hogy én jó vagyok, de most elhatároztam, hogy a saját akaratomat követve döntök. Ennyi idősen belefér, hogy egy kereskedelmi csatorna arcaként szórakoztató műsorokban szerepeljek.
Nem hiányzik a sorozatforgatás, a kollégák a Jóban Rosszban-ból?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a csapat, a második életem volt a sorozat. Imádtam a karakterem bőrébe bújni, megvolt az összhang a munkatársakkal, élveztem a forgatásokat, de ez a korszak lezárult.
Ha szerepet ajánlanának a Barátok közt-ben, vállalnád?
Hát, nem is tudom, erről egyeztetnem kellene Kolosi Péterrel. Az biztos, hogy színházban és filmben szívesen szerepelnék, hisz alapvetően színésznő vagyok. Úgy gondolom, bizonyítottam, hogy helyem van a pályán. Játszottam színpadon, több ezer epizódban szerepeltem, de nem érzem úgy, hogy kiforrott színésznő vagyok, nem gondolok így magamra. Hiszek abban, hogy minden szerepből lehet tanulni, minden karakter pluszt ad. Manapság ha valaki bekerül egy napi sorozatba, akkor rögtön színésznek vallja magát, ha műsort bíznak rá, azonnal műsorvezetőként tekint magára. Ezzel alapjaiban nincs is nagy probléma, de tudni kell, hogy hosszú az út addig, míg elmondhatom magamról, hogy jó is vagyok abban, amit csinálok. Én nagyon szeretnék jó lenni.
Kislányként is vonzott a színészet?
Gyerekkoromban musicalszínésznő szerettem volna lenni, ami vélhetően azért lett nagy álom, mert szinte a színház falai közt nőttem fel. Hétfőnként és péntekenként alig jártam iskolába, mert ezeken a napokon apukámmal (Szabó Gyula – a szerk.) voltam a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Már akkor az összes zenés darabot kívülről fújtam, tudtam minden dalszöveget és ismertem minden dalt.
Elképzeltem magam, ahogy szőke, hosszúhajú musicalszínészként állok a színpadon, és nagyon élveztem. Aztán új irányt vett az életem és elkezdett érdekelni a lovaglás, ez lett az első számú szerelem, csak a lovaknak szenteltem az időm.
Úgy tudom, azóta is rendszeresen jársz lovagolni. Más sportágban is kipróbáltad már magad?
Az elmúlt években a munka miatt kicsit hanyagoltam sajnos, de szeretnék újra több időt szánni a lovaglásra. Mindig sportoló típus voltam, szeretek mozogni, aktívan kikapcsolódni. Kiskoromban jártam klasszikus balettre, úsztam, jazz balettet és rock and rollt tanultam, teniszeztem, sőt, több alkalommal félmaratont is teljesítettem. A mai napig eljárok futni Gyémánt nevű kutyámmal a Duna partra vagy a Normafára, én így töltődöm fel.
Gondolom, örömmel vállaltad az Ugróegyetem felkérését, hogy legyél a sportolás népszerűsítésének arca.
Kreatív, vicces dolognak tartom, hogy ugróiskolázzanak az emberek, hiszen nem csak úgy lehet kalóriát égetni, ha edzőteremben kínlódunk, hanem szórakozva is megy. Közel áll hozzám, hogy sportolásra buzdítsak másokat, és az én számból hitelesen is hangzik, hisz a mozgás az életem része.
Gondolkodtál azon, hogy újra megnöveszted a hajad?
Sok ismerős hiányolja, de nekem nem hiányzik. Szebb nő voltam hosszú hajjal, rövid hajjal viszont izgalmasabb, karakteresebb nő vagyok, és egyedi. Nagyon kihasználtam a dús hajamat, sokszor bújtam mögé mind a szerepeimben, mind a magánéletemben. A hajam fő hangsúlyt adott a karakteremnek, és anyukám mindig azt mondta, hogy ne vágassam le, mert ez az ékszerem.
Sokan a mai napig nem tudják, hogy a szerepem miatt vágattam le a hajam, és nem az engem ért tragédiák miatt. Készültem rá, hogy rövid hajam lesz, és örülök, hogy rászántam magam. A hosszú, szőke hajú lányt mindenki szerette, mert kis cuki, kedves volt, a röviddel megosztó személyiség lettem, élőtérbe helyezte az arcomat. Jobban érzem magam, mert erősebbnek kell lennem így, hogy nem bújhatok el a szöszi szexszimbólum mögé.