Az Egyesült Államokban annak idején igen népszerű Seinfeld alkotói szoktak viccelődni azon, hogy ma már az 1989 és 1998 között futott epizódok fele nem működne, hiszen egy mobiltelefonnal könnyen meg lehetne oldani az olyan helyzeteket, mint amikor a szereplők elkerülik egymást – arról nem is beszélve, hogy soha nem tévednének el, mert lenne a kocsiban GPS, és nem vitatkoznának percekig olyan dolgokon, amit könnyedén leellenőrizhetnek a Google segítségével.
Nem nagyon ülne az a visszatérő poén sem, amikor egy bajban lévő szereplő felhívja a másikat, mire az rákérdez, hogy ki beszél – egyrészt a mobil azonnal kijelezné, másrészt valószínűleg nem érkezne ismeretlen számról a hívás, mint régen a telefonfülkékből. (Abba már bele sem merünk gondolni, a horrorfilmekben hány szereplő menekülhetett volna meg attól, hogy egy fülkében végezze.)
A régi iskolán nevelkedett vígjátékíróknak egy ideig komoly fejtörést is okozott, hogy miként tartsák meg a klasszikus alaphelyzeteket. A Jóbarátok például már 2004-ben ért véget, de alkotói mintha tudomást sem vettek volna a mobiltelefonok terjedéséről: a szereplők mindig vezetékesen hívták egymást, pedig talán Joey sem késett volna le annyi meghallgatásról, ha időben elérik.
Emlékezetes jelenet volt, amikor Chandler, miután pénzt vett ki, beragadt egy bankfiókba egy szupermodellel. A nőnek már volt mobilja, Chandlernek azonban nem, így kölcsön kellett kérnie a készüléket, hogy értesítse a többieket. Tulajdonképpen csak el akart dicsekedni a helyzetével, de a modell közelsége miatt csak eldünnyögte mondandóját, amit elsőre nem is értettek meg – holott a saját telefonjáról írhatott volna egy sms-t vagy egy e-mailt is.
Komolyabb szériák is furán hathatnak mai szemmel, például amikor az X-akták-ban Mulder és Scully elvesztik egymást, majd papírra vetett üzenetet hagynak a másiknak – persze ezt még akár meg lehetne magyarázni azzal, hogy az FBI úgyis lehallgatja őket. A forgatókönyvírók rendre próbálkoznak is hasonló fogásokkal, az Odaát-ban például éppen akkor bolondulnak meg a telefonok és a rádiók, amikor valamilyen természetfeletti lény, kísértet vagy démon van a közelben.
Egy időben az is bevett fordulat volt, hogy a szereplőknek elment a térereje, vagy a lehető legrosszabb pillanatban merült le a telefonja, ma már azonban ezt is egyre nehezebb elhinni. A Smallville-ben már viccet is csináltak a jelenségből, hisz Lois készülékében mindig pont akkorra fáradt el az akku, amikor a lánynak segítségre lett volna szüksége – ilyenkor elképedve konstatálta, hogy ilyen klisé történik meg vele.
Itt is akad persze üdítő kivétel, a Modern család például kifejezetten ellene megy annak a vélekedésnek, hogy a mai technológia alkalmazásával számos vígjátéki helyzet elromlik. Az alkotók szívesen használják is a történetben a különféle kütyüket, ahogyan az alábbi jelenetben is, ahol a meleg pár egyik tagja gyanakodva figyeli, társa kivel sms-ezik.
Meglehetősen humoros helyzeteket adhat a fenti jelenség fordítottja is, amikor egy mai technológiára épülő történetet képzelünk el a jelenkori lehetőségek nélkül. Pontosan így tett a College Humor csapata, amely a 24 cselekményét helyezte át 1994-be: Jack Bauernek itt még csak egy csipogón jeleznek a CTU-tól, így egy telefonfülkéből hívja vissza kollégáit, majd azon bukik le, hogy az őrök felfigyelnek a betárcsázós internet hangjára.