Moslékkeveréssel futott be Borbás Marcsi

Borbás Marcsi interjú Bella Brigivel Budapesten 2015 január 26-án

Miért nem akart nagyobb zenés tévéshow-t vezetni, kiktől tanulta a szakmát, és hogyan emlékszik a régi Játék határok nélkül-re? Borbás Marcsi az Origónak elmondta, nem tartja magát tudálékosnak, sem infantilisnek, és valóban szeret rácsodálkozni a világra, de volt egy időszak, amikor a negatív kritikák, beszólások miatt ott akarta hagyni a szakmát.

Az interjú röviden:

• Családi nyomásra kezdett tévézni, Vitray Tamástól és Kertész Zsuzsától tanult.
• Puszta kézzel keverte meg a moslékot az egyik műsorban, szerinte ettől futott be.
• Volt, hogy abba akarta hagyni a tévézést, annyira bántották a negatív kritikák.
• A kormányváltás után kitették a Főtérből, közölték, hogy hagyjon mást is dolgozni.
• Úgy érzi, hogy a kereskedelmi csatornáknak nincs rá igényük, és műsorai közszolgálatiak.

Eleinte tényleg rosszul érezted magad a tévénél?

Családi nyomásra jelentkeztem, magamtól nem is hittem volna, hogy madarasi kislányként bekerülhetek. Akkoriban még volt oktatási osztálya az MTVA-nak, ahova kézzel írott önéletrajzot kellett beadni, amit grafológussal nézettek át. Ő legalább a jelentkezők felét kiszórta, így kezdődött a válogatás. Ki kellett tölteni egy táblázatot, hogy gyakornokként mi az, amit szívesen, és mi az, amit semmiképp nem csinálnánk. Minden politikával foglalkozó műsorhoz beírtam, hogy soha, már akkor is a szórakozás, közélet és kultúra érdekelt inkább. Erre betettek a híradóba gyakornoknak. Nagyon rosszul éreztem ott magam, nem érdekelt. Három hét után átkerültem a délelőtti magazinhoz, és ott már nagyon jó volt, olyan profiktól tanulhattam, mint Vitray Tamás és Kertész Zsuzsa.

Két és fél hét alatt elkapkodták a könyvét, A sűrűje már a második kiadásnál tart Fotó: Szabó Gábor - Origo

Milyen terveid voltak, amikor huszonegy éve a tévéhez kerültél?

Bemondóként kezdtem, és sokáig nem is mertem más területen kipróbálni magam, de aztán a műfaj megszűnt Magyarországon, így továbbléptem. Nagyon fontos állomás volt az életemben a bemondós munka, mert megtanultam azt a praktikus dolgot, hogy hogyan lehet bármiről húsz másodpercben vagy négy és fél percben beszélni. Nagyon nehéz gyorsan reagálni, tömören fogalmazni, vagy épp ellenkezőleg, kicsit húzni az időt. Régen nem töltelékanyagot sugároztak a műsorok között, hanem minket, és ott derült ki pár perccel az adás előtt, hogy mennyi időnk lesz beszélni. Rengeteget tanultam ott, amit a mai napig használok, pedig akkoriban sokat izzadt a tenyerem.

Fontos állomása volt életének a bemondós munka Fotó: Szabó Gábor - Origo

Miért nem használtál súgógépet?

Nem tudok súgógépezni. Olyan típus vagyok, aki, ha elkezd beszélni, közben folyamatosan cikáznak a gondolatai. Mást írattam fel, mint amit épp akkor akartam volna mondani, és ez csak összekevert. Inkább címszavakat írtam a papírra, az bőven elég volt. Sokan használtak segítséget, nekem is jobb lett volna, ha súgógépezek, mert úgy kevesebb stresszel járt volna a munka.

Ha ma is élne a műfaj, szívesen csinálnád?

Hiányzik most is, mert nagyon jó dolog volt, sajnálom, hogy mára eltűntek a bemondók a képernyőről. Karaktert adtak a televíziónak, másrészt nagyon jó tanulóút egy kezdő képernyősnek. Jó módszer arra, hogy megszokja az élő adás okozta stresszt. Nem lenne az a tévékben, ami most van: hirtelen felkapnak egy arcot, egy ideig szerepeltetik, de nem válik be és megszabadulnak tőle. Minket nagyon alaposan válogattak ki ezer jelentkezőből, egy aprólékos vizsgafolyamat végén húszan maradtunk, és érdekes, hogy máig mindannyian a médiában dolgozunk: tévénél, kereskedelmi és közszolgálati csatornáknál.

Vitray Tamást és Kertész Zsuzsát említetted. Példaképként tekintettél rájuk?

Nagy mázlink volt, igazi szakemberektől tanulhattunk, akik jól ismerték a tévézést. Én például nagyon izgulós voltam, ezért Kertész Zsuzsa pszichológusként tanácsokkal látott el, hogy ezt oldja. Pótmamaként tekintettem rá, minden szakmai tudásomat neki köszönhetem. Nekünk még igazi mentoraink voltak. Nulla irigységgel, száz százalék szakmaisággal. Ma már nincs a televíziózásban ilyen műhelymunka, mikor a kezdők odaülhetnek a nagyok mellé. Én örömmel vittem a kávét és lestem minden rezdülésüket, minden javaslatot megfogadtam. Mára megszűntek a példaképek, és ez az élet minden területén így van.

Közben a Telemázli-ban is feltűntél, noha elég távol állt tőled a zenés, zajos show. Ezt hogy bírtad?

Nehezen, mert azt éreztem, hogy ez nem nekem való. Nem passzolt a jellememhez, én sokkal visszafogottabb vagyok, nem szeretek kiabálni. De más dolgok miatt sem tetszett, és a műsorvezető partneremmel sem jöttem ki igazán. Ott akartam hagyni a műsort pár hónap után, de kötött az egy évre szóló szerződés. Mindenki nagyképűnek gondolt, meg is kaptam a kollégáktól, hogy mit képzelek magamról kis kezdőként, hogy egy ilyen munkára nemet mondok. Egy másik csapat meg azt mondta, hogy már biztosan megbíztak mással, pedig ez nem volt igaz. Arra gondoltam, hogy ha csak erre vagyok alkalmas, akkor nem akarok tévézni.

Féltél attól, hogy beskatulyáznak ebbe a szerepbe?

Igen, nagyon, hajdanán Rózsa Gyuri is benne maradt a Zsákbamacska miatt, én nem akartam, mert nagyon távol állt tőlem ez a világ. Nagy botrány lett abból, hogy felmondtam, de aztán négy hónap múlva azért kértek fel A játék határok nélkül vezetésére, mert innen kiszálltam. Bebizonyosodott, hogy jó döntést hoztam.

Nagy botrány lett a felmondásából Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ott megtaláltad a helyed, jól érezted magad?

Jutalomjáték volt, profikkal dolgoztam együtt, és ez a műsor hozta meg az országos ismertséget. A magyar műsor tökéletesen megfelelt a nemzetközi színvonalnak, a mi csatornánk nem maradt el más nemzetektől, mindenben hoztuk a szintet. És micsoda élmény volt nekem huszonéves kezdőként, hogy külföldre utaztam és ott forgattunk hosszú heteken át. Mikor megláttam a csodás, óriási díszletet, olyan kicsinek éreztem magam, mint még soha.

A felélesztett Játék határok nélkül-be belenéztél?

Néhány percet láttam belőle, de ez már egy teljesen más műsor, nem hasonlít az eredetire. Inkább a régi adásokat követem az M3 csatornán, ha van egy kis időm. Pont két hete kattintottam oda, és éppen egy Zeneszombat ismétlése ment, hívtam is rögtön a férjemet, hogy nézze meg, ezen a felvételen 28 éves vagyok. A szombat esti zenés műsor mai szemmel nagyon vicces.

Jó ötletnek tartod a retrocsatornát?

Imádom, szerintem nagy ötlet volt létrehozni egy ilyet, jó visszanézni a régi műsorokat. Ha magamat látom, kicsit pironkodom, de a nézettségi adatok szerint szeretnek az emberek nosztalgiázni.

A Főtér vezetését egyből vállaltad, vagy vacilláltál?

Néhány adást Dömsödi Gábor készített, őt váltottam én, akkor már utazós műsor volt. Mikor elmondták, hogy műsorvezetőként járnom kellene az országot és rácsodálkoznom a vidéki életre, csetleni-botlani a falvakban, akkor nemet mondtam. Képtelenségnek tartottam, hogy én eljátszom a nagyvárosi úrinőt vidéken, hiszen vidéken nőttem fel. Nem tudom és nem is akarom elhitetni a nézőkkel, hogy béna vagyok a kertben, vagy nem merek megfogni egy tyúkot. Azt válaszoltam, hogy erre színészt kellene felvenni. Meggyőztek, hogy legalább nézzem meg, hogy milyen ez élőben, és elmentem a stábbal Szarvasra.

Disznókat etetettünk, moslékot adtunk nekik, amit én a kamerák előtt megkevertem kézzel. Ettől futottam be. A mai értelemben a moslék gusztustalan dolog, de eredetileg leforrázott kukoricadara és főtt krumpli, kimondottan jó illata van. A tévénéző csak annyit látott, hogy a moslékot kézzel keveri ez a lány, azt a mindenit, ilyenre nem volt példa korábban. Tényleg ezzel futottam be.

Moslékot kevert kézzel Szarvason, ez hozta meg a sikert Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mi lehet az oka annak, hogy ez ennyire bejött?

Nem szoktak hozzá. Én nem vagyok tudálékos, aki nem meri beismerni, ha valamivel életében először találkozik. Tudok örülni, meg tudok lepődni. Évekig megkaptam kritikaként, hogy infantilis vagyok, megjátszom magam, engem szétszedtek ezért. Viszont volt egy réteg, akiknek szimpatikus volt ez, nem véletlenül lett népszerű a műsor, de a szakmabeliek nem értették. Mindenki okosnak tűnik a képernyőn, de közben nem mindenki az, van, aki csak okoskodik.

Volt olyan időszak, hogy besokalltál a negatív visszajelzésektől?

Én nem tudok hazudni, képtelen vagyok megjátszani magam, ez pedig sokaknak nem tetszett egy időben. Volt, hogy ki akartam szállni, abba akartam hagyni a tévézést, annyira bántott, amiket írtak rólam.

A Főtér miért tűnt el a képernyőről? Volt köze a döntésnek a politikához?

Soha életemben nem foglalkoztam politikával, mégis a műsor az elsők között volt, amit a kormányváltás után félrenyomtak. Akkor kezdődött egyébként ez az erős két részre szakadása az országnak. Meglepődtem, mikor megköszönték a munkámat és közölték, hogy hagyjak mást is dolgozni.

Általában olyan emberekkel forgatsz, akik életükben először állnak a kamera előtt. Mennyire nehéz őket lazaságra, természetességre bírni?

A lazaságot gyakran összetévesztik a mórikálással, sok műsorvezető és szereplő esik ebbe a hibába. Az első utazós műsoromnak köszönhetem, hogy megtanultam vidéki emberekkel beszélgetni, és megtanultam rávenni őket arra, hogy önmagukat adják. Ez nagyrészt pszichológia, olyan észrevétlenül kell csinálni, hogy fel se tűnjön nekik, hogy forgatás zajlik. Meg kellett tanulnom együtt dolgozni velük, megnyugtatni őket, hogy saját magukat adhassák. Hisz pont emiatt olyan izgalmasak.

Mennyi felkészülést igényelnek a forgatások?

Nagyon akkurátus vagyok, rengeteget készülök, ha nem így lenne, összeesnék az idegességtől. Inkább mindennek még egyszer utánanézek, hogy biztosan stimmeljen, nehogy azt érezze valaki, hogy fogalmam sincs, miről beszélek. A Vörös és fehér bormagazin forgatása előtt eljártam egy sommelier tanfolyamra, hogy felkészüljek a borászportrékra. A szakemberek és a nézők szerint nagy felüdülés volt, hogy végre nem hülyeségeket kérdeznek a tévében a borokról. Folyton tanulok, otthon oszlopokban állnak a könyvek, csak úgy kedvtelésből nyaranta tudok olvasni, évközben pörgés van és a műsorokra készülök.

Végre valaki nem hülyeségeket kérdezett a borokról Fotó: Szabó Gábor - Origo

Melyik sorozatodból tanultál legtöbbet?

A Családmesé-ből, amiből 120 részt forgattam. Minden adásban bemutattam egy családot, amelynek tagjai generációról generációra ugyanazt a mesterséget űzik. Az elmúlt ezer évet a létező összes aspektusából végig kellett tanulnom, rengeteget olvastam. De ugyanígy sokat adott az Értékmentés másként, amiben egy-egy felfedezőt vagy találmányt állítottunk a műsor középpontjába. Szépek voltak ezek, sajnáltam, hogy abbamaradtak.

Ha lehetőséget kapnál, melyiket folytatnád szívesen?

Egyértelműen a Vörös és fehér-et, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt években annyit fejlődött itthon a borkultúra, hogy érdemes lenne feltámasztani a sorozatot. Most, hogy utazom a Gasztroangyal-lal, be tudom hozni a bort a műsorba, de megérdemelne a téma egy saját szériát. A Vörös és fehér sokat tett a borturizmus beindításáért és kiváló a kapcsolatom a termelőkkel. Sok olyan borász van itthon, aki megérdemelné, hogy bemutassuk. A csatornaváltásom miatt szakadt meg az Értékmentés másként, pedig abban még sok lett volna. Ha választhatnék még egyet, akkor azt is folytatnám.

Nem gondolod, hogy a műsoraid a kereskedelmi csatornákon is megállnák a helyüket? Ott magasabb nézőszámot is elérhetnének.

A kereskedelmi csatornáknak nincs rám igénye. Egyébként úgy gondolom, hogy ezek közszolgálati műsorok, tehát elsősorban a közszolgálati csatornán van a helyük. Boldog lennék, ha a kereskedelmi csatornákon is lennének ilyen sorozatok. A francia televíziózás alapmondatát hozom ilyenkor, amit még a Játék határok nélkül-ben a francia kollégáktól hallottam. Náluk az alapvetés az, hogy mindig egy hajszállal a nézői igények fölé helyezik a mércét. És ez azóta is gyakran eszembe jutott az elmúlt húsz évben. Ha ezt Magyarországon mindenki fejben tartaná, akkor nem ilyen műsorok lennének a tévében. A Gasztroangyal például sokszor bebizonyította, hogy maga mögé tudja utasítani a kereskedelmi tévék műsorait a nézettségi versenyben is.

Több mint 170 ezer követője van a Facebook-oldaladnak. Előfordul, hogy rosszindulatú megjegyzések érkeznek?

A kommentelők messze a legpozitívabbak egyéb oldalakkal összevetve, csak ritkán fordul elő acsarkodás. Épp most olvastam szegény Tóth Vera kirohanását, és szerintem teljesen igaza van. Rátette az életét valamire, erre jön valaki, aki a véleményével a lelkét akarja tönkretenni. Hogy jön ehhez? Egy pontig lenyeli az ember, nem foglakozik vele kifelé, de befelé nem lehet kizárni. Nekem a sok ezer hozzászólóból néhány olyan van, aki értetlenkedik, hogy ez a hülye nő minek zabálja végig az országot. Az adófizetők pénzén persze.

Hogy mi van? Tényleg ennyit lát ebből valaki? Bár, tudod, úgy vagyok vele, hogy ha az ember kiáll a kirakatba, ne csodálkozzon, ha ruhákat aggatnak rá. A szereplés ezzel jár. Egyébként nem szeretek erről beszélni, elfogadom a nézők véleményét. Ritkán nyilatkozom a műsoraimról.

Ha az ember kiáll a kirakatba, ne csodálkozzon, ha ruhákat aggatnak rá Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ennek mi az oka?

Nem én akarok szerepelni, nem magamat akarom mutogatni. Egy időben sok interjút adtam, de ma már nagyon megválogatom, hogy mikor, hol szólalok meg. Nekem az a dolgom, hogy ami ér valamit, azt megmutassam. Nem azt akarom, hogy engem nézzenek, hanem azt, amit mutatok.

Mit adnak neked az utazások, az érdekes emberekkel való találkozások?

Természetesen kikapcsolnak, és sokat adnak, de rettenetesen el is fáradok. Három-négy héttel a forgatás előtt megkezdődik a munka, felkutatunk mindenkit, leszervezzük a helyszíneket és az időpontokat. Pontos adásmenettel érkezünk, reggel fél hatkor indulunk útnak, és másnap este tízig forog a kamera. Aztán a több órás anyagból meg kell vágni a lényegi részt, ez egy hetet vesz igénybe. Aki nézi a műsort, láthatja, hogy sokat kóstolok, de igazából nem is eszem többet az elkészült ételekből. Ha mindent befalnék, ami elkészül, akkor már 150 kiló lennék. Imádom ezt a műsort, a nehéz csak az benne, hogy rengeteget vagyok úton.

Szoktak tanácsot kérni tőled a boltban, piacon, hogy melyik élelmiszert vegyék meg?

Mindig pozitív élmény, ha odajönnek hozzám, de élelmiszerboltban nehéz vásárolnom, mert lépten-nyomon faggatnak, hogy melyik terméket válasszák, mit mivel párosítsanak össze. Egy pénztáros mesélte a napokban, hogy a vásárlók a sorban összevesznek, hogy a Borbás Marcsi azt mondta, ezt meg ezt nem szabadna megvenni. Kedves sztorik ezek, jól esnek.

Idővel visszaigazolódtak döntései Fotó: Szabó Gábor - Origo

Volt, hogy meg kellett fizetned a tanulópénzt?

Korábban, mikor a saját ötletekből műsor lett, akkor éreztem, hogy de jó lenne ezeket egyszer saját csapattal csinálni. Így 45 évesen vállalkozó lettem, ami jó nagy falatnak bizonyult. A saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogyan kell egy céget irányítani, felépíteni. Soha nem késő váltani, mindig meg lehet tanulni valamit, csak türelmesnek kell lenni. És megfizetni a tanulópénzt. Bőven megfizettük mi is, de most büszke vagyok a csapatra és arra, amit elértünk.

Egy ideje ismétlések mennek az Ég, föld, férfi, nő-ből. Várható, hogy lesznek új epizódok?

Még nem tudom, mi lesz, de nagyon szeretném, ha mehetne tovább. Az a nehéz, hogy a közszolgálati csatornák megváltozásával minden szórakoztató, ismeretterjesztő tartalom átkerül a Duna TV-re, az M1-ből hírcsatorna lesz. Egy csatornára kell bezsúfolni mindent, ami eddig másutt ment.

Elégedett vagy? Elérted, amire vágytál?

Általánosságban elégedett vagyok, főként azért, mert olyan csapatunk van, akik imádják egymást, együtt buliznak, okosak és kreatívak, nagyon jó velük lenni. Óriási teher ezt a csapatot egyben tartani, izgulni, hogy legyen munkájuk. Ez az évadonkénti izgalom stresszes, mert aggódunk, hogy megy-e tovább a műsor, és belehalnék, ha valakit a kollégák közül el kellene küldenem. Világ életemben csak egy lépést mertem előre lépni, sosem ugrottam több szintet egyszerre, mindent végigjártam. Mikor azt éreztem, hogy alkalmatlan vagyok valamire, megmondtam és nem is vállaltam el. Sok álmatlan éjszakát okozott, de visszaigazolódtak a döntéseim.