Így indult a magyar szinkron – a Pannónia Szinkronstúdió története, 1. rész

Vágólapra másolva!

Másfél évtizede áll magára hagyottan az az épület, amelyet Európában egyedülálló módon kifejezetten szinkronstúdiónak építettek. Az egykori Pannónia Szinkronstúdió évtizedekig szolgálta a hazai igényeket, de a története szomorú véget ért. Többrészes összeállításunkban felvillantjuk a hatvan éves épület történetének legfontosabb pillanatait.

Góz Tamás

Vágólapra másolva!

média tévé szinkronizálás szinkron

Az első hangos film 1926-os bemutatója után a filmesek azon gondolkodtak, hogy hogyan tegyék a filmet a világon mindenütt élvezhetővé. A külföldi próbálkozások mellett hazánkban is keresték a szinkronizálás megvalósítási lehetőségeit. A Gömbös-kormány belügyminisztere felismerte, hogy a szinkronizálásban a nemzetnevelő propaganda lehetősége is rejlik.

A Filmkultúra 1935. júniusi száma szerint: „Magyar szempontból elsőrangú fontosságú kérdés ma az utószinkronizálás, amelynek helyes megoldása sok irányban fogja éreztetni a hatását. Olaszországban a Duce másfél évvel ezelőtt nemzeti szempontoktól vezettetve rendeletileg tette kötelezővé az összes bemutatandó külföldi játékfilm utószinkronizálását, míg Németországban maguk a kölcsönzők tértek át az utószinkronizált filmek forgalomba hozatalára, felismerve a német közönség követelményeit."

Sorra zártak be a filmszínházak

Magyarországon a kölcsönzők nem voltak hajlandók a többletkiadásokat vállalni, a szinkronizálást ellenzők tábora pedig fokozta a nyomást, és ennek az lett a következménye, hogy egymás után zártak be a mozik. Az 1934 augusztusa és 1935 júliusa között bemutatott 237 film közül mindössze tizenhárom volt magyar gyártású, de abból is csak kilenc szólt magyarul, négy film pedig németül. Kozma Miklós belügyminiszter, az okokat figyelembe véve, egy a szinkronizálást elősegítő törvényjavaslatot nyújtott be.

A szinkronizálással szimpatizáló képviselők közül Meskó Rudolf védte hathatós érvekkel a szinkronizálást. Hangoztatta, hogy kulturális szempontból azért van jelentősége a kérdés rendezésének, mert magyar kultúrigényeket lehet ezáltal kielégíteni, közjóléti szempontból pedig azért lenne fontos, mert a belföldi filmgyártás, illetőleg az utólag szinkronizálás sok magyar művésznek, színésznek, filmrendezőnek biztosít megélhetést.

Az ellenzők tábora viszont úgy vélte, a szinkronizált film ártani fog a magyar filmgyártásnak, szerintük a foglalkoztatottság csupán néhány színészre és rendezőre terjedne ki, azonkívül illúziórombolónak tartották a rossz szinkront. Végül is elfogadták a szinkronizálásról szóló törvényjavaslatot, és 1935. július 26-án megszületett a miniszter két szinkronrendelete.

A Filmkultúra 1935. évi szeptemberi száma szerint a Magyarországon utólag magyar nyelvre áttett, valamint Magyarországon készült magyar nyelvű mozgófényképek vizsgálatánál az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottságnak volt feladata a magyar nyelv helyességét, továbbá a megfelelő hangvételt is elbírálni. A filmek nyilvános előadáson bemutatása megtagadható volt, ha nem felelt meg a bizottság előtt.

Így készült a szinkron pár évtizeddel később

1935 augusztusától a moziknak legalább 10 százalékban Magyarországon készült, magyar nyelvű „hangos mozgófényképekkel" kellett adnia, majd 1936 január végétől a teljes műsor 15 százalékát kellett „Magyarországon készült, 1200 méternél hosszabb magyar nyelvű, hangos mozgófényképekkel betölteni." Ebből a 15 százalékból kétharmadrész az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság részéről erre a célra alkalmasnak talált, Magyarországon magyar nyelvre utólag áttett mozgófénykép is lehetett.

Ki lesz a sztárok hangja?

Voltak, akik már előre szentségtörésnek tartották, hogy ezeket a nagy színészeket megfosszák hangjuktól, akadtak, akik úgy vélték, nem akad olyan magyar színész, aki erre a megalázó feladatra vállalkozna. És persze voltak olyanok, akik az idegen nyelven készült filmek nagyobb élvezhetőségét várták a szinkronizálástól.

1935 novemberében hozzákezdtek a Magyar Film Iroda műtermében az első igazi szinkronizált nagyfilm elkészítéséhez. A német nyelvű film magyar szövegének megírására Lakner Artúr dramaturgot kérték fel. Ő így emlékezett erre: „A pesti fílmemberek legújabb divatja a szinkron. Okos filmpolitikusok kikalkulálták, hogy nem gyártanak filmet, hanem, ha egy külföldi film megtetszik, hát magyarra szinkronizálják, így magyar filmjük is lesz, és előre látják már, hogy milyen lesz. Nem vesznek zsákbamacskát, ha kiderült, hogy jól sikerült, aztán elküldik a szinkrongyárba és ott magyar nyelvre szoktatják."

És az első szinkron

A Négy és fél muskétás volt az első magyarra szinkronizált nagyfilm. „A filmet egy asztalon leforgatjuk, s az itt felszerelt papírszalagra a gép maga felrajzolja a hangok magas kitörését, vagy monoton, egyhangú hullámzását. Miután aláírták az eredeti német vagy angol szöveget, következik a filmdramaturg munkája. Ez esetben az enyém. Nyolc napig ültem a sötétben, fülemen fejkagyló, előttem tenyérnyi vásznon ment a film, s minden mondatnál vagy szónál megálltam, hogy magyar szöveggel helyettesítsem le Nóti Károly pompás szövegét. Vigyáznom kellett, hogy ha valaki premier plánban beszélt, pontosan ugyanolyan magánhangzókat, sőt a keményebb mássalhangzóknál is hasonló betűkből álló szavakat adjak a szereplők szájába" – emlékezett.

Lakner szerint a munka hasonlított a keresztrejtvény-készítéshez, a felvétel aztán olyan pontos és egyszerű lett, hogy szinte kísérteties. „A papírfilm készen van, a szerepek teljes szövegével. Az asztalon az előírt tempóban forog a film, a színész pedig abban a tempóban olvassa be a szöveget, ahogyan a jelzés figyelmezteti. A szöveg fut, s a színész azt olvassa, ami a két vonal közé esik! Így jelöljük ki a színész számára minden egyes jelenetének minden egyes szavát - s a magyar szöveg tehát tökéletesen fedi az eredeti film szájmozdulatait." A filmet végül 1936-ban mutatták be.

Lakner Artúr magyar író, filmdramaturg, színházigazgató volt, a Lakner Bácsi Gyermekszínházának alapítója. A Hófehérke című Walt Disney-filmben a hét törpe neveit (Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Szundi, Hapci és Kuka) is ő találta ki. Zsidó származása miatt 1944-ben internálták, Németországba került, ott nyoma veszett.

Szerdán, a cikk második részében a II. világháború utáni szinkronról, a Pannonia stúdió építéséről olvashat.