Mindig azt csinálta, ami érdekelte
Sosem érezte úgy, hogy amit csinál, az munka számára, gyerekkora óta azzal foglalkozik, ami érdekli. "Lelkiismeret furdalással válaszolok arra a kérdésre, hogy mikor kezdtem el dolgozni, ugyanis mindig azt csináltam az életben, amit szerettem. Mikor zenéltem, az munka volt és hobbi, amikor forgattam, akkor az szintén és így tovább. Egyszerűen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem szoktam hozzá ahhoz, hogy munkaként gondoljak a feladataimra. Borzasztó nagy áldása az életnek, hogy így élhetek, és egyáltalán nem biztos, hogy ez a jövőben is megadatik nekem, de élvezem és szerencsésnek tartom magam."
"Nagyon szerettem a színházat, négy évesen kerültem színpadra, Csoóri Sándor unokájával és Udvaros Dorottya fiával mi voltunk a három kabalagyerek, különböző hangszerekkel álltunk színpadra a Téka együttessel. Olyan kicsik voltunk, hogy át kellett húrozni nekem a csellót kisbőgőnek, mert nem értem fel. Ilyen kicsi gyerekként kerültem a nézők, a közönség elé" - mesélte.
Épp ki akart szállni
Kilencévesen már az Operaház gyerekkórusában énekelt, és hamar szerepet is kapott. "Elég szürreális volt az egész, a szüleim sem értették, mit keres egy ekkora gyerek a színészek között. Három évvel később már 16 előadásban szerepeltem, majd ezt váltotta az RTL Klub induló sorozata, a Barátok közt. Fura, mert pont ki akartam szállni ebből a világból és a tanulásra koncentrálni, normális életet élni, édesapám is műszaki ember lévén arra motivált, hogy váltsak, mert ezen a területen nagyon nehéz jövőképet kialakítani. De én el akartam menni a castingra, pedig nem is tudta még akkor senki, hogy mihez is keresnek szereplőket."
"Ennyi év után már el lehet mesélni, hogy kerültem be. Igazság szerint jó kvótapénz járt a szervezőknek, és mivel az Operettszínházból jól ismertük a gyermekszervezőt, megkérte édesanyámat, hogy erre a válogatásra még menjek el utoljára, az ő kérésére mentem. Pont egy iskolai erdei táborból értem haza mikor volt a válogatás, olyan rekedt voltam, hogy szinte meg sem bírtam szólalni. Egy szót nem szóltam, mégis engem választott Kalamár Tamás. Még nem volt meg Berényi András és Zsuzsa, de ő azt mondta, ezt a szimpatikus gyereket választja, akinek volt képe némán idejönni" - részletezte.
Büszke rá, hogy kiválasztották
"Sokan szidják és negatívan bírálják a sorozatot, azt mondják, semmi szakmai nívója nincsen. Pedig akik csinálják, benne vannak a szakmában húsz-harminc éve, a színészek pedig tanulták a szakmájukat. Kevés olyan ember van Magyarországon, aki rólunk és nekünk készít valamit, ami nem mellesleg szórakoztat. Akik azt mondják, hogy erre nincs szükség, azok 2,5 millió magyar nézőt hülyéznek le" - mondta.
"Én büszke vagyok rá, hogy egy tévétörténelmi eseménynek lehettem részese, szerintem mindannyian sokkal tartozunk Kalamár Tamásnak, aki egyébként végtelenül szigorú főnök volt. Tudatosította bennünk, hogy vigyázzunk magunkra meg a helyünkre, mert mindenki lecserélhető, kifele viszont a legkülönfélébb eszközökkel védett meg minket, ha arra volt szükség."
Nem különösebben vágyik újabb sorozatszerepre, annak viszont nagyon örül, ha visszatérhet. „Nem arra vágyom, hogy újra a címlapokon legyek és Danikát játsszam ilyenkor, egyszerűen szeretem azt a közeget, én ott nőttem fel és olyan intelmeket kaptam útravalóként, melyek máig megmaradtak. Nehéz elszakadni."
Nincs meg az a katarzis
Máig felismerik az emberek, kevés a rossz tapasztalata, bár egyszer odakiabált neki egy gyerek, hogy "felismerlek, te vagy az a kis köcsög abból a szarból!" Ezt megtanulta kezelni, de nem állítja, hogy az ember meg tudja szokni az ismertséget. "Ritka, mikor egy híres ember tudja jól kezelni saját ismertségét: hogyan várhatnánk ezt el a nézőktől? Magyarország nem szereti a hírességeit, ez a helyzet. A hírnév olyan egyébként, mint mikor a 18. születésnapunkat várjuk, mikor megtörténik, nem érezzük a katarzist, amit elképzeltünk."
Szerinte túl sok címlapember van itthon, jól érzi magát így, hogy háttérbe vonult. "Sehol máshol a világon nem lehet hamisan énekelni egy énekes tehetségkutató tévéműsorban, csak itthon. Komoly direktorok és szakmabeliek azt mondják, hogy nem baj, ha kicsit csúszkál, a lényeg, hogy átjött, volt benne érzés. Emlékszem, évekkel ezelőtt volt olyan rendező, aki még a vállfát is a gyerek felé vágta, ha hibázott."
"Viccet félre téve fura világ ez, ma már egész sokáig lehet így jutni. Ez olyan, mintha egy színész kimenne a színpadra és néha megakadna a szövegben, de amikor éppen eszébe jut, akkor nagyon tehetségesen csinálná azt, amit. Szerintem nincs ilyen kategória, ezért győztese sem lehet. Nagyon sok ismert ember kerül ki a tévékből, de kevesen tudják hasznosítani azt, hogy ismerik őket az emberek" - véli.
Segíteni másokon
Jelenleg dizájn bútorokkal foglalkozik, Magyarországon értékesítenek exkluzív darabokat. "Horribilis összegekért lehet ezekhez hozzájutni külföldön, mi az európai átlagárhoz képest olcsón adjuk, de ezek VIP termékek magyar viszonylatban is megfizethetőek. Ebben a projektben is keresem azt a lehetőséget, hogy segítsek vele másoknak. Például azon gondolkodunk épp, hogy miként lehetne az anyagból játékokat gyártani és játszóteret építeni azokon a településeken, ahova nem jutott, mert nincs pénz rá. Nem panaszkodom, ha körbenézek, elégedett vagyok magammal és azokkal, amit elértem 29 éves koromra."
A sorozat korábban megjelent cikkei: