Hallottuk a harminc dalt. Mi a véleményed a felhozatalról?
Könnyű azt mondani, hogy a tavalyihoz képest idén gyengébb volt a felhozatal jó dalokból, de ez számomra irreleváns, ugyanis nem követtem a korábbi évadokat. És különben is, ebben az évben az ez évi jelentkezők közül kell végül egynek az Eurovíziós Dalfesztiválon képviselnie minket. Nem gondolom, hogy a dalok a várhatónál kevésbé voltak színvonalasak, ráadásul úgy érzem, egyre jobb művek és előadók kerültek a szemünk elé az elődöntők egymásutánjában.
Nem finomkodsz megjegyzéseiddel, kritikáiddal. Ilyen vagy az életben is?
Örülök, hogy ezt így gondolod, bár nem volt célom, hogy kemény bírálatokkal kerüljek ismét a köztudatba. Sokkal jobban örültem, amikor volt mit dicsérnem.
Zsűriben ülő társaiddal szemben sokan pont ennek a keménységnek a hiányát szokták felhozni kritikaként.
Én is észrevettem, hogy a társaim megengedőbbek, és ez nyilván korábban is jellemző volt rájuk. De amint már azt az adásban is elmondtam, én nem csak logikusnak, de rám nézve kötelezőnek is tartom az elvet, hogy ha a pontozás 1 és 10 között lehetséges, akkor ezen a skálán kell differenciálni. Ráadásul én már az első adás előtt felállítottam egy elég szigorú pontozási rendszert, amelyben azonos súlyt kap a zene, a szöveg és az előadás, valamint van egyetlen szubjektív bónusznak is hely. Ennek eredményeképpen elég egyértelmű módon alakultak a végső értékek. A szubjektív plusz pont persze legtöbbször az egyébként is magas pontszámokban volt jelen, de emlékeim szerint volt olyan 6 pontos előadás is, ami kapott egy „nekem tetszik" pontot.
Néhány keményebb megjegyzésed után a nézők láthattak pár bánatos, sértődött arcot is. Hogyan fogadták az indulók a negatív kritikákat?
Úgy gondolom, hogy a kritika kezelése elsősorban intelligencia kérdése. Nekem az a szerződésben vállalt feladatom, hogy valakit másokkal szemben indokoltan segítsek hozzá, hogy Bécsben képviseljen minket. Ez nem lehet egyenlő a smúzolással. Az is tudható, hogy a versenyzők tisztában vannak vele, hogy A Dalban zsűri elé kell állniuk, és ilyenkor találkozhatnak a hétköznapiaktól eltérő szempontokkal is. Ezen kívül azt is tudom, hogy sokak számára nem is az eurovíziós bemutatkozás, de a hazai televíziós szereplés az elsődleges cél, és ez így van rendjén, hiszen manapság nagyon kevés a hasonló lehetőség. Ezen kívül azt gondolom, hogy a pontjaimmal senkit sem döngöltem a földbe, csupán elmondtam, most ez a dal nem sikerült úgy, gyere jövőre megint!
A plüssmacis megjegyzésed óta nem vagy túl népszerű a tini lányok körében. Mit gondolsz erről?
Pedig abban a megjegyzésben sokkal több jóindulat és kedvesség volt, mint amit belehallottak... Az első adás után egy picit megszeppentem, mert néhányan rámutattak, hogy „eltértem a szokásoktól", de aztán kiderült, a nagyközönség jól fogadja az őszinte kritikai megnyilvánulásokat. És különben sem fért volna össze az elveimmel a változtatás a modoromon. A rajongók köre egy másik kérdés. De ahogy egy intelligens előadó nem sértődik meg az intelligens kritikán, talán ezt meg is tudja magyarázni a háborgó rajongóinak.
Legutóbb Csiszár Jenővel volt nézeteltérésetek a Spoon produkciója miatt. Van helyben érezhető feszültség a zsűri tagjai között egy-egy adás alatt?
El kell keserítsek minden pletykára éhes olvasót, nincs rossz viszony a zsűri tagjai között. Ugyan korábban csak felületesen ismertük egymást, szerintem nagyon jó kis csapatot alkotunk – már ha egyáltalán csapatot kell alkotnunk. Ugyanis épp a különféle vélemények teszik színessé a zsűri jelenlétét, jó, ha mindenki kicsit más szakmai szempontból vizsgálja a produkciókat.
Mit vársz a középdöntőtől? Számtalan esetben ajánlottátok az előadóknak, hogy változtassanak ezen-azon a dalukban.
Már az elejétől tartottam kissé a középdöntőktől, mert valóban nem tudtam, mi a túrót fogok mondani egy olyan előadónak, aki újra elénk hozza ugyanazt a dalát, amiről már egyszer kifejtettem a véleményem. Ezért is örülök, hogy van lehetőség a két szereplés között változtatni a dalokon, és hogy ezt a lehetőséget a hírek szerint sokan ki is használják. A kisebb-nagyobb változtatások nem csak segítik majd az értékelésemet, de vélhetően jobb irányba is fordítják a produkciókat, hiszen nem egy épp a zsűri javaslatára történik. Érdekes lesz majd látni, ki hogyan lép el arról a pontról, amit korábban már meghatározott.
Az adásokat nézve azt vettem észre, hogy ha mosolyogsz egy produkció után, akkor általában rossz pontokat adsz, ha viszont nagyon komolyan nézel, akkor magasabb pontszámot.
Tényleg? Látod, ezt még nem hallottam. Igyekszem majd visszanézni valamelyik adást, és megfigyelem. Viszont azt állíthatom, hogy ha így is van, nincs benne semmi szándékosság. Talán csak az látszik, hogy a pontozáskor nem szeretném kerülni az előadók tekintetét, szeretném mutatni, hogy őszinte és messzemenőkig jó szándékú a véleményem, amit szemtől-szembe is vállalok. És azért nagy tragédia nincsen, még egy 4-es pontszám mellett sem!