A Got Talent ötlete a brit Simon Cowell fejéből pattant ki, a műsorhoz így elsőként Nagy-Britanniában készült egy pilot 2005-ben, annak házigazdája, Paul O’Grady azonban kisvártatva távozott a csatornától – a produkciót így elnapolták, és az végül az Egyesült Államokban került hamarabb képernyőre.
Azóta rengeteg országba eladták, például Brazília, Kazahsztán és Izland is vevő volt rá, így tavaly áprilisban be is került a Guinness Rekordok Könyvé-be mint a legnépszerűbb reality formátum – addigra 58 helyen vették meg szerte a világon. A produkcióról bővebben írtunk korábban, most inkább a nemzetközi verzió nyerteseiből mutatunk be párat, amivel talán tippet adhatunk a magyar indulóknak is.
A magyarok valószínűleg az Attraction sikere után lettek csak kíváncsiak a Britain’s Got Talent-re, ahol az árnyékszínházban utazó tánccsoport után, a következő évben a Collabro nevű fiúbanda nyerte meg a versenyt. A briteknél lefutott eddigi nyolc szezonban egy kivétellel amúgy is táncosok és énekesek végeztek az első helyen, a hatodik kiadást azonban Ashleigh és Pudsey párosa nyerte – akik közül utóbbi egy kócos kiskutya volt, lelkesen ugrált gazdájával együtt a győzelemért:
A kutyás produkciókat Németországban is kedvelik, a Das Supertalent hét évadjából kettőben ilyen műsorszámot szavaztak az első helyre. Itt indult Karsai Zita is, a többi szezont azonban énekesek és zenészek nyerték – közülük a legérdekesebb talán a „kéthangú” Freddy Sahin-Scholl, aki egy személyben vitte a férfi és a női szólamot:
Az Egyesült Államokban legutóbb egy bűvész vitte el az egymillió dolláros fődíjat, de általában ott is az énekesek győzelme a jellemző. Többek között a második szezont is dalokkal nyerte meg Terry Fator, ő azonban annyiban különbözött a többiektől, hogy hasbeszélőként inkább egy bábunak adta kölcsön a hangját – a fináléban nyújtott produkciója nagyjából 1.40-től látható:
Az összesen közel hatvan verzióban a világ minden táján akadtak egyéniségek és érdekes, nem mindennapi produkciók, amelyek a zsűri és a közönség körében is nagy tetszést arattak. Lássunk még párat!
Az arab világban népszerű Khawater Al-Zalam nem árnyékszínházat, hanem fényszínházat csinált:
A brazil Domingues da Palha a New York, New York-ot is akármikor eljátssza egy speciális hangszeren, amelyet kókuszpálmalevélből készített:
Kínában az első szezont Liu Wei nyerte, aki – mivel mindkét karját elvesztette gyermekkorában egy balesetben – a lábujjaival tanult meg zongorázni:
Az ilyen műsorokban a nyilvánvaló tehetség mellett élettörténetük is messzire juttathatja a versenyzőket, a fantasztikus hangú mexikói hajléktalan, Pablo Lopezé például a magyar sajtót is megjárta annak idején:
A kolumbiai nézőket Byron González azzal nyűgözte le, hogy elképesztően gyorsan festett meg négy vásznat, amelyek csak a végén álltak össze egy képpé:
Nona Giunashvili homokrajzokból állított össze egy háború ihlette, megható előadást, amivel egyből meggyőzte a grúz zsűrit:
Vannak olyan produkciók is, amelyekről elsőre nem gondolnánk, hogy az első helyig repíthetik előadójukat – ilyen például a perui Gianfranco Huanqui performansza is, amelyet Rubik-kockák kirakására épített:
Valószínűleg inkább jópofasága, közvetlensége, mintsem tényleges tehetsége segítette hozzá a győzelemhez a litván Mikast is, aki a fogát pöcögtetve játszott le klasszikus dallamokat: