Meglépték a sorozatkészítők, de nem kellett volna

Itthon nem annyira elterjedt a cápaugrás fogalma, aki azonban kicsit is mélyebben a sorozat világába ássa magát, az tudja, hogy mit jelent ez, illetve angol eredetije, a "jumping the shark". A kifejezést Jon Hein alkotta meg, a rádiós személyiség egy weboldalt is indított ezen a címen, amit később több mint egymillió dollárért értékesített.

A cápaugrásra egy tévésorozat esetében akkor kerül sor, amikor a széria eléri a zenitjét és egy adott pillanattól (jelenettől, epizódtól) kezdve a minősége elkezd csökkenni. Ez a pillanat sokszor az írók elkeseredett, mondhatni extrém kísérlete arra, hogy fenntartsák a nézők érdeklődését, ami közben igen messzire merészkednek a sorozat eredeti koncepciójától.

A kifejezés eredete a Happy Days című amerikai szituációs komédia egyik 5. évados epizódjában található, amiben a főszereplő szó szerint átugrik egy cápát vízisíelés közben. Nézzünk is pár ismert sorozatot, amelyeket az indokoltnál tovább nyújtottak rajongói nyomás vagy épp a bevétel maximalizálása miatt.

A szökés

Sokak szerint akkor ugrott cápát a Prison Break, amikor Scofield megszöktette a börtönből Burrowst pár társával, és menekülésbe kezdett a 2. évadban, de inkább mindez a harmadik szezonra tehető, amikor a banda ismét börtönbe került, hogy újabb szökést tervezhessen meg. A vélemények persze megoszlanak, mert bár igaz, hogy elég valószínűtlen húzás volt az ismételt bekasztlizás, azonban mégiscsak hűek maradtak az írók a sorozat címéhez. Ahhoz a címhez, amit a negyedik évadban ismét csak nem vettek figyelembe túlságosan.

Lost - Eltűntek

Lost: Evangeline Lilly ellenére is lemorzsolódott a magyar nézők háromnegyede a végére Forrás: ABC

Ha cápaugrás, akkor Lost, tartják sokan. És ennek megfelelően megannyi meghökkentő pontot lehet találni a széria cselekménye közben, melyek után a sorozat már nem olyan volt, mint előtte. Gondolhatunk akár a földbe ásott csapóajtó kinyitására az 1. évadban, majd a számok bepötyögésére, a fekete füst védelmi rendszerként való definiálására, vagy a 3. évad végén a flashforwardok, jövőbe pillantások megjelenésére, sőt, akár a 6. évados alternatív idővonalak taglalására. Azonban sokak szemében legjobban akkor kezdett foszladozni a sorozat szövete, amikor behozták a történetbe az időutazást is. Még akkor is, ha a 4. évad 5. része (The Constant) talán az egyik legjobb a sorozat történetében.

Dallas

Talán mondanunk sem kell, hogy a Dallas is bővelkedett cápaugrós momentumokban, azonban egyik sem ért fel azzal, amikor Bobby Ewing a 9. évad fináléjában kilépett a zuhanyzóból. Ezt követően derült ki ugyanis, hogy a sorozat teljes szezonja csak Pamela álma volt és a 10. évad ott vette fel a fonalat, ahol a 8.-ban lerakták. Minderre egyébként azért került sor, mert 1985-ben a Bobbyt alakító Patrick Duffy úgy döntött, hogy megpróbálkozik más projektekkel, s ezért kiszállt a sorozatból, az írók pedig végeztek karakterével.

Patrick Duffy, Linda Gray és Larry Hagman: jó ötlet volt visszahozni a sorozatot? Forrás: AFP/Getty Images

Azonban, miután Duffy nem volt túl sikeres egyéb kísérleteit tekintve, és a rajongók sem nagyon bocsátották meg a készítőknek kedvenc karakterük kiírását, így a kecske és káposzta metódust bevetve korrigálták a kialakult helyzetet. És helyreállt a világ rendje.

Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki

Bizony, a cápaugrás az animációs sorozatoktól sem áll távol. A The Flintstone hatodik szezonjában ugyanis, ki tudja milyen indíttatásból kifolyólag, megjelent egy űrlény, aki az eredetiben a Great Gazoo nevet viselte. A zöld, lebegő idegent azért száműzték bolygójáról, mert feltalált egy világvége gépe, kvázi egy gombot, amit megnyomva megsemmisül az ismert univerzum. A célja pedig az volt, hogy visszajusson bolygójára, ami azért sem tűnt egyszerűnek, mert rádöbbent a kőkorszaki viszonyok láttán, hogy nem csak térben, de időben is száműzésre került.

Ő minek kellett a kőkorszaki szakik közé?

Persze az eredetileg az inkább felnőtteket megcélzó rajzfilm már korábban is eltávolodott egy kicsit a valóságtól, amikor bemutatkozott BamBamm, a világ legerősebb kisbabája, de általános vélekedés, hogy Gazoo megjelenésre végleg végzett a szériával – nem is véletlen, hogy a története végére sosem került pont. Érdekesség, hogy Gazoo karaktere szerepelt a 2000-es mozifilmben, az élőszereplős Flinstones 2. - Viva Rock Vegasban is.

Roseanne

Az egyik legtöbbet emlegetett példát annak ellenére kell felhoznunk, hogy itthon, magyar premier híján nem nagyon ismert Roseanne Barr és John Goodman jómunkásemberes szituációs komédiája. De leírva abszolút érthető lesz minden: a sorozat utolsó, kilencedik szezonjának elején a főhős és családja 108 millió dollárt nyert lottón. Addig a sorozat a mindennapi élet nehézségeiről, a munkásosztály küszködéséről szólt, s ennek természetesen a nagy nyeremény hatására vége szakadt.

A totális fordulatnak azonban oka volt, s erről csak azok értesülhettek, akik kitartottak az utolsó részig, amikor is kiderült, hogy minden, ami az évadban történt, csak álom volt, hiszen az előző évadban szívrohamot kapó férj valójában meghalt. Így kissé ambivalens érzésekkel búcsúzott kedvenceiktől a közönség. Egyszerre gondolhatták, hogy tönkretették a sorozatot, és azt, hogy tökéletesen érthető volt az írók húzása koncepciójuk megalapozására.

Sherlock és Watson

Vannak sorozatok, melyeknek már a koncepciójuk önmagában is cápaugrás. Ilyen például a Sherlock és Watson, melyben Sherlock Holmes és Joan Watson nyomozásait követhetjük figyelemmel. Igen, a Joan nem véletlenül női név. A Holmes-regények és novellák kedvelői mit szólnak Lucy Liuhoz?

Lucy Liu az első női Watson Forrás: cbs.com

Happy Days

És végül természetesen a Happy Days-t kell megemlítenünk, hiszen egy cápaugrós toplista sem lenne teljes az eredeti cápaugrás nélkül. Tegyük hozzá, hogy a készítők szélsőséges megoldása gyümölcsöző volt, hiszen a sorozat csak a 11. szezonban ért véget. Más kérdés, hogy az 5. évadot követően már nem kapott komolyabb Emmy-jelölést a széria, így Henry Winkler díj nélkül maradt Fonzie szerepében.