"A mai napig izgulok a kamera előtt, pedig gyakorlatilag az utóbbi hónapokban minden este élő adásban voltam a Petőfi TV-n. Jobban szeretem az élőt, mint a felvételről sugárzott műsorokat, mert az embernek ott nagyon képben kell lennie. Az adrenalin, a feszültség rendbe rakja fejben az embert:
kint tudok hagyni minden mást, az otthoni gondokat, az idegességet,
ott minden letisztul, csak a feladatra kell koncentrálni. Izgulok a Balatoni nyár miatt, de cseppet sem aggódom, inkább várom" - mesélte.
Hangulatokkal készül a hétfői kezdésre, a Balatonhoz rengeteg élmény fűzi. "Már leutaztunk a stábbal Révfülöpre, ismerkedtünk a helyszínnel és egymással. Forgattunk promóciós filmet és a főcímhez anyagot, nagyon készülünk már. Jó érzés, hogy megvan az új csapatban az összhang, ami ha a műsoron is érezhető lesz, garantáltan ki tudnak kapcsolni a nézők is a képernyők előtt."
"A Balatonhoz kötődik az egész gyerekkorom és nem csak a nyarak, hanem más évszakok is. Édesapám a tó mellett lakott hosszú ideig, így ősszel, télen és tavasszal is sok időt töltöttem a Balaton déli partján. A nagyszülők is ott voltak, a testvéreimmel és az unokatesókkal gyakori vendégek voltunk. Mikor elkezdtem kamaszodni, kerestem ezeket az élményeket a barátokkal is: többször táboroztam Szigligeten, az északi partra eljártunk a haverokkal bulizni, úszni, napozni.
Most az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a munkámat végezhetem a víz közelében."
Reméli, a munka mellett lesznek közös kikapcsolódások is. "Dolgozunk, alkotunk, de jó lenne a maradék időben kihasználni a helyszínt. Tavaly is voltam Révfülöpön a műsorral, akkor egyik este átmentünk Balatonfüredre vacsorázni."
"A Petőfi TV-ről teljesen nem tűnök el, mert az is nagyon a szívemhez nőtt, nem szerettem volna eltűnni egész nyárra. Azokon a heteken, mikor nem én vezetem a műsort, visszajövök Budapestre és élőben jelentkezünk az A38 hajóról. Fesztiválokra is megyek majd tudósítani, nem lesz könnyű a nyár, ennyire sokat még sosem dolgoztam, de nagyon várom" - mesélte.
Bár már jó ideje képernyőn van a köztévé csatornáin, mostanában kezdik felismerni az emberek az utcán. "Most jött meg az áttörés a Petőfi TV-vel, egyre többen tudják, hogy ki vagyok és mi a munkám. Egy újonnan indult csatornánál ez nagy elismerés. Külön örülök annak, hogy bár kijelöltünk egy korcsoportot, akiknek szól a műsor, de nem csak ők nézik, hanem a szülők is leülnek a tévé elé. Hallottam már olyat egy anyukától, hogy van egy kamasz gyereke, aki fura zenéket hallgat, furán öltözik, nem találják a közös hangot, de
az adásban elhangzottak segítenek megnyitni a kapukat. Hídépítők lettünk, amire büszke vagyok."
Tizenhárom évesen vezetett először műsort, kisebb szünetekkel azóta a tévénél van. "A tudatosságot megelőzte a véletlen. Gyerek-műsorvezető voltam az MTV-nél, de olyan fiatalon nem fogja fel az ember, hogy mit csinál. Jó buli volt, de nem éreztem azt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Mellette a színészettel is foglalkoztam, egy ideig párhuzamosan ment a kettő, nem is tudtam, merre induljak."
"Az érettségi környékén volt pár év, mikor egyik munka sem pörgött, gyereknek nagy voltam, felnőttnek meg kicsi, nem volt semmilyen tévés munkán. Egyszer csak 2012-ben felhívtak, hogy lesz castingja a Noé barátai című műsornak, amit rám is bízott a csatorna és már harmadik éve vezetem. Itt dőlt el, hogy mennyire magaménak érzem ezt a műfajt, mennyire passzol hozzám ez a feladat."
"A szerkesztők is látták, hogy ez a munka nekem való, egyre több felkérés talált meg. Huszonnégy évesen rajta lenni azon az úton, amire vágytam, óriási érzés.
Mondom is magamnak olykor, hogy Rátonyi, te aztán nagyon szerencsés vagy!
Sokan azt hiszik, hogy a műsorvezetés nem jár sok munkával, de amit a képernyőn látunk, az csak a jéghegy csúcsa. Hogy az gördülékeny legyen, működni tudjon és átmenjen az üzenet, nem kis odafigyelést és tudást igényel. Mögé kell pakolni rendesen, de ez nem baj, hiszen ha az emberi szereti, amit csinál, akkor az nem nagy fáradság számára."