Milyen a Hajszá-ban látott karaktered?
Paul Spectort játszom, aki elsősorban és mindenekelőtt családos ember, tipikus egzisztenciával: felesége, két kisgyereke van, egy fiú és egy lány, miközben gyászterapeutaként dolgozik. Szóval
látszólag minden a legnagyobb rendben, van azonban egy másik énje is, aki nőket gyilkolászik,
és sorozatgyilkossá, egyben a produkció főgonoszává válik.
Hogyan fogsz hozzá egy ilyen karakter megformálásához?
Nagyon érdekes feladat, mivel a karakternek két nagyon különböző arca van, amiket teljesen másképp kell játszani, két különböző karakterként is közelítem meg őt.
Kicsit megkönnyíti a feladatot, hogy amikor a mocskos gyilkosságait elköveti, mindig ugyanazt a ruhát viseli,
amihez egy rituálé is tartozik. Azt vettem észre, hogy ez nagyon segít abban, hogy a karakterem sötét énjévé váljak. Amikor a családapát játszom, normális ruhákat viselek, ott vannak a gyerekek, ott van a feleség, és az egész helyzet nagyon természetes. Amikor a karakterem gonosz dolgokat művel, elsősorban a ruha segít ehhez az oldalához kapcsolódnom.
A Hajsza
A Hajsza egy nyomozónő (Gillian Anderson) és egy sorozatgyilkos (Jamie Dornan) macska-egér harcát mutatja be, akik Belfast utcáin kergetik egymást. A szériáról itt írtunk bővebben.Mi vonzott ebben a szerepben?
Leginkább az, hogy Allan Cubitt milyen fantasztikusan írta meg. Még sosem olvastam semmi ilyesmit korábban, és szerintem sok színész nem kap lehetőséget arra, hogy egy ilyen szerep közelébe jusson, pláne, hogy meg is kapja azt. Fantasztikusan kidolgozta minden oldalát, sokkal több van benne, mint ami le van írva a papírra. Azt gondolom,
éppen az teszi a karaktert különösen szívszorítóvá, hogy képes kettős életet élni,
hitelesen jó férjnek és apának lenni, miközben a családja boldog tudatlanságban él, és fogalmuk sincs a szörnyűségekről, amiket elkövet. Ami engem illet, nem sok ilyesmit olvastam még eddig. És nemcsak az én karakterem, hanem az egész állati jól van megírva, könnyű volt a hatása alá kerülni.
Milyen volt apát játszani?
Ezzel sokat küzdöttem.
Egy nap majd szeretnék saját gyereket, de fejben még nem tartok ott,
és akkor ez a dolog hirtelen elkapott. Hirtelen lett két gyerekem, akik ráadásul nem is babák már, hanem öt- és hatévesek. Nekem pedig hitelesen el kell tudnom játszani, hogy már az első naptól kezdve együtt élek velük. De szerencsére a gyerekek, akiket találtunk, zseniálisak. A való életben is testvérek, ezért azonnal megtalálták a hangot egymással. Ez nagyon jó volt. És
azt hiszem, tényleg lényeges megmutatni a karakternek ezt az oldalát, mivel ő jó apa,
a gyerekei imádják, és ő is imádja a gyerekeit. Ez nem annyira nyilvánvaló, amikor látod, hogy miket művel, de azt hiszem, ő úgy gondolja, hogy amíg ez nincs közvetlenül hatással a gyerekeire, addig jó apa tud maradni.
Hogyan készültél fel egy gyilkos eljátszására?
Minden reggel, amikor aznap közös jelenetem volt az Annie Brawley-t játszó Karen Hassannal vagy a Sarah Kayt játszó Laura Donnellyvel, bocsánatot kértem tőlük. Azt mondtam: bocsánatot kérek mindazért, amit ma csinálni fogunk; ez az egész egyáltalán nem olyan könnyű nekem, és nem,
nem érzek örömöt, amikor a nyakad köré tekerem a fehérneműdet,
és addig szorítom, amíg meg nem halsz. De mindannyian fantasztikusak voltak, mert tényleg nem egyszerű dolog részt venni egy ilyesmiben. Le voltam nyűgözve, hogy mennyire jól kezelték a helyzetet, és furcsa, de ettől valahogy könnyebb lett az egész, és a végén kevésbé éreztük a dolgokat fájdalmasnak, mint olvasva.
Paul Spector egy meglehetősen sportos szerep. Élvezed ezt a részét?
Ez a része nagyon tetszik. A gyilkolós cuccomban egy kicsit könnyebben megy minden. A lakókocsimban mindennap elvégezek egy nagyon “spectoros” szertartást: ha az idő engedi, kiterítek mindent szépen szabályosan, és azután sorrendben veszem fel a ruhadarabokat. És meglepő módon,
amikor felveszem a futónadrágot, azonnal alkalmasabbnak érzem magamat a fizikai megterhelésre.
Úgy érzem, hogy két másodperc alatt képes lennék felrohanni az állványzaton és átugrani a kerítésen. Egy kicsit azzá az emberré válok, aki sokkal többre képes, mint én.
Észak-ír színészként milyen érzés Belfastban forgatni?
Belfastban éltem húsz évig, az utóbbi tíz évben pedig Londonban. Még sosem dolgoztam sem Belfastban, sem Írországban korábban, így csodálatos lehetőség volt visszajönni és itt dolgozni. Sosem éreztem jobban otthon magam, mint az elmúlt pár hónapban. Ez a hely tele van nagyszerű emberekkel – mindig is tudatában voltam ennek, de ha elég sok ideig van valaki távol, akkor könnyen elfelejti.
Csodálatos visszajönni, és azt látni, hogy az emberek nemcsak nagyszerűek, de tehetségesek is,
és nagyon jók abban, amit csinálnak. Fantasztikus csapatunk van, keményen, de élvezettel dolgozunk. És az is fantasztikus, hogy olyan dolgot forgatunk, ami itt játszódik, itt készül, de nem valami borzalmas... Oké, rendben,
borzalmas dologról szól ugyan, de nincs köze a szektákhoz,
és habár persze, említés szintjén megjelenik, de azért az ritkaság, hogy egy történet Írországnak ezen részén játszódik, és nem a gyűlöletről vagy a nehézségekről szól. Ez nagyon üdítően hat rám, imádom!
Jamie Dornan
Jamie Dornan modellként és zenészként is dolgozik, a vásznon 2006-ban tűnt fel először Sofia Coppola Marie Antoinette című filmjében. Megjelent az Árnyak verőfényben és a Beyond the Rave című filmekben, majd szerepet kapott az Egyszer volt, hol nem volt című sorozatban is, a legtöbben azonban valószínűleg A szürke ötven árnyalatából ismerik, ott ő játszotta Christian Greyt.
Az interjút a Paramount Channeltől kaptuk, magyarul az Origón olvasható először, köszönet érte! A Hajsza augusztus 23-án indul a csatornán.