A beletett marketingtevékenység, nagyon intenzív PR-munka, felhajtás után kimondható, hogy az ősz egyik legjobban várt sorozata volt a Fear The Walking Dead, amely nemcsak a hazai médiaeseményeken, konferenciákon jelent meg molinóval, de óriásplakátokon a városokban is, döbbenten szemlélte Piri néni is, cvekkerrel a kezében, hazatipegve a piacról.
Az első, kurta kis évad már pár napja elbúcsúzott, nem is elemeznénk hosszan, de egy hullámvasút volt: feszesen, izgalmasan nyitott, utána jött egy továbbra is élvezetes rész, majd következett egy lejtmenet, amikor a készítők – érthetően – karaktereket próbáltak építeni, motivációikat és adott helyzetekre való reakcióikat ismertetve. A negyedik epizódban például akció jóformán semmi nem volt, zombit egyet sem láttunk, így a műfaj hívei csalódottak lehetettek, csak abban bízhattak, hogy átmeneti a punnyadás, és felpörög a széria.
Az első évad utolsó része aztán kompenzált mindenkit, aki a zombisorozatokban a nagy drámákat, a rohangáló, rettegő túlélőket, a vészjósló élőhalottakat keresi, mert itt aztán volt minden, mint a madridi Rastrón, rendesen felpörgették a készítők a történetet. Egyelőre nagyítóval keressük a rokonszenves karaktereket a csapatban, nincs kimondott kedvenc, de biztos visszatérünk 2016-ban, a folytatásra. Ha lenne benne szimpatikus arc, 8/10 lenne részünkről, így marad 7/10.