Farmerban és szürke ingben nem is lóghatnék ki jobban a tömegből, ahogy sétálok a nyugati harmincnegyedik utcában a Javits Center felé:
előttem a szellemirtók egyike igazgatja fegyverét,
mögöttem pedig egy önjelölt Thor lengeti óriási kalapácsát. Joker is rám vigyorog, akik pedig azonos karakternek öltöztek be, ujjongva üdvözlik egymást – csak a jedi lovagok köszöntik hangos fújolással a Darth Vadereket és a rohamosztagosokat. Nem is kell megkérdeznem senkitől, merre van a Comic Con, láthatóan mindenki oda tart.
A San Diegóból indult rendezvényt tizedszerre tartják meg New Yorkban, az eredetileg képregényrajongók számára létrejött esemény mostanra olyan alkalommá vált, amely minden geek szemének, szájának ingere. Már ha van szemük és szájuk egyáltalán – hiszen
akárminek maszkírozhatják magukat.
Sőt így lesznek a legszívesebben látott résztvevők a kiállításon, legalábbis a rajongók számára, akik gond nélkül leszólítanak bárkit egy fényképre. Azért előre szólok, csajozni így nem nagyon lehet, a programfüzet szigorú előírásai szerint „a beöltözés nem minősül ajánlattételnek”, már egy kis retinapetting is könnyen bajt okozhat.
A cosplay hívei mellett persze a képregényszerzők és tévésztárok is szolgáltatnak fotótémát, én például a Castle címszereplőjét, Nathan Filliont is megpillantom itt, igaz, szükségem van a szemüvegemre is, hogy egyáltalán észrevegyem. A közvetlen találkozáshoz ugyanis minimum nyolcvan dollárt kellene fizetnem – egy autogram ennyibe kerül, egy közös fotó már kilencvennyolcba.
Szegény Danny Glover, a Halálos fegyver-filmek jobb napokat is látott sztárja már csak negyvennégy dollárról indul, Jennifer Morrisonnál vagy a The Walking Dead-ből ismert Chad Colemannél viszont már hatvanhat dollárt kéne leperkálnom, ha épp őket szeretném viszontlátni a családi albumban. Igaz, utóbbi kevesebbért is árulja magát, az egyik pultnál ötven dollárért megkaphatom – mondjuk, azt nem ígérte, hogy közben nem fogja halálra unni magát:
A sztárok mellett képregényrajzolók és más művészek is felvonulnak a Comic Conon, ők a saját portékájukat árulják, velük talán inkább érdemes több időt tölteni. Dave Ryan például kifejezetten jó fej, én egy ilyen hűtőmágnest veszek tőle három dollárért. Ezért az alkotásért kis híján a fejét adta, egyszer régen beugrott egy medencébe, amelyben azonban túl sekély volt a víz – el is tört a nyakcsigolyája, ezt örökítette meg a képen.
Carolyn Belefskitől egy olyan jelvénnyel leszek gazdagabb, amely egy repülő szőnyegen közlekedő pirítóst ábrázol – hogy miért, annak itt járhat utána. Persze, vannak itt ismertebb arcok is, bár a képregényvilág atyaúristenétől,
Stan Lee-től legfeljebb egy előre dedikált fényképet vehetnék,
amelyet az egyik alkalmazottja árusít. Phil Ortiz viszont személyesen is részt vesz a találkozón, ő a Simpson család egyik rajzolója, a stand jobb oldalán dedikál épp egy kissrácnak:
A Comic Con ezzel együtt mégis inkább arról a több ezer rajongóról szól, akik látszólag mindenre hajlandók kedvencükért – a BoJack Horseman elkötelezett híve például kifejezetten élvezi, hogy zsonganak körülötte a fotósok, pedig a maszkjában aligha lát bármit is, arról nem is szólva, hogy izzadhat rendesen.
Vannak itt mangacsajok, elfek, tündék,
a Doctor Who dokijaiból nem egyet látok, és szerintem megtaláltam az idei Comic Con legvagányabb párját is:
A végére, íme, még pár fénykép az idei résztvevőkről, nem volt unalmas nap:
A helyszínre a Walking Dead-világpremier miatt jutottunk ki, köszönet a FOX-nak. A vetítésről hamarosan külön cikkben írunk.