2015 legrosszabb sorozatai

Vágólapra másolva!

2015-ben indult pár nagyszerű sorozat, de több pocsék is, máskülönben remek színészek, alkotók is lőttek mellé. Az Office-ban parádézó Rainn Wilson ezúttal cseppet sem volt vicces, a leszbikus lányról és heteró barátjáról szóló szitkomnál kevés bugyutábbat láttunk mostanában, orosz alvó ügynökökről pedig más is forgatott már a közelmúltban – csak épp az Ügynöklista készítői maradtak le erről.

Origo

Vágólapra másolva!

média 2015 tévé szórakozás

A korábbi években rendre lehetett hallani, hogy egy csalódást okozó új sorozatot pár rész után elkaszáltak, ma már azonban kíméletesebben bánnak az ilyen produkciókkal: általában csak lerövidítik az első – és egyetlen – évadot, az interneten azonban sok esetben a teljes verziót megnézhetik a rajongók.

Az ily módon megkurtított sorozatokat be lehet húzni a manapság amúgy is divatos "limitált széria" kategóriába, és más országokba még így is simán el lehet adni – a TV2 is megvette például az Ügynöklistá-t, holott abból a tengerentúlon csak öt epizódot küldtek képernyőre.

Nem ők az első alvó ügynökök Forrás: NBC

Az izraeli kémdráma, a The Gordin Cell alapján készült széria sztorija egyébként nem volt rossz, csak éppen túl eredeti sem: egy családról szólt, ahol a két szülő és lányuk az Egyesült Államokban élve Oroszországnak kémkedett, miközben a fiuk – erről mit sem sejtve – a CIA-nak dolgozott. Mintha ilyesmit már láttunk volna a két évvel korábban indult Foglalkozásuk: amerikai-ban is, csak ott a szomszéd és a jó barát FBI-os, miközben a két főszereplő KGB-s.

Sem Rainn Wilson, sem Craig Robinson nem volt most vicces

A Backstrom rögtön egy másik jó példa arra, hogy ígéretes alapanyagból, tehetséges emberektől is kaphatunk rossz sorozatot. Az indulásakor mi is vártuk, hiszen az Office eminens dolgozója, Rainn Wilson alakított benne egy mogorva, iszákos, ám zseniális zsarut, afféle mai Sherlock Holmest, a Dr. Csont alkotója, Hart Hanson irányításával.

Útközben azonban valami elromlott,

egy átlagosnál rosszabb dramedyt kaptunk, sokszor politikailag inkorrekt, ám viccesnek épp nem mondható hülyüléssel.

A nézők sem díjazták, a FOX az első évad végeztével le is vette a műsorról.

Ha már az Office-t emlegettük, eredetileg az egyik ottani producer, Owen Ellickson találta ki a szintén idén indult Mr. Robinson-t, de aztán átvette tőle Mark Cullen és Robb Cullen – ami sajnos meg is látszott a végeredményen. A két úr többek között a Két kopper-t csinálta együtt, aminek nem csak a magyar címe volt szörnyű, így nem lehetett azon csodálkozni, hogy Craig Robinsonból sem hoztak ki túl sokat.

Az Ananász expressz és a Vissza a jelenbe című filmekben látott komikus

egy zenészt játszott, aki a turnék mellett tanári állást vállalt,

megállapodott egy iskolában, ahol az új élethelyzet mellett az egyedülálló anyukák is kihívást jelentettek a számára. A baj az, hogy – a színpad varázsa ide vagy oda –, nehezen hittük el, hogy ezért az átlagos külsejű melákért ennyire bomlanak a nők, a szövege is inkább erőltetett volt, mint vicces vagy laza.

Ennél kínosabbat már rég láttunk

Az év legkínosabb produkciója szerintünk a One Big Happy volt, ennek már a megrendelésére sem nagyon találunk értelmes magyarázatot – igaz, az NBC is óvatos volt, eleve csak hat epizódot kért. Itt egy leszbikus lányról szólt a történet, akit szívességből teherbe ejtett a legjobb barátja, csak közben beleszeretett egy másik csajba – így az „édeshármas” okozott némi bonyodalmat.

Az egész a legbugyutább szitkomok szintjén volt tálalva,

a színészek mindent túljátszottak, nemigen akadt olyan helyzet, amelyik ne lett volna maníros.

Nem csoda, hogy a sorozat nem élt sokáig – bár Kelly Brookot azért még elnézegettük volna benne.

Futottak még

Ugyancsak idén indult, és szintén elkaszálták már többek között a Weird Loners című vígjátéksorozatot Becki Newtonnal, vagy éppen a Battle Creek-et, amely egy michigani kisvárosban kakaskodó FBI-ügynökről és egy helyi zsaruról szólt.

Nem kapott újabb esélyt Jennifer Beals sorozata, a Proof sem,

az HBO pedig kegyetlen módon bánt el a Krízisben című politikai szatírával: először megrendelte a második évadot, de aztán megváltoztatta a döntését.

Az ABC a Suttogók-at és a Wicked City-t kaszálta el hamar, a Sons of Anarchy-t is jegyző Kurt Sutter pedig maga mondta le új projektje, a The Bastard Executioner folytatását. Eközben dicstelen véget ért a The Player, egy akciósorozat Philip Winchesterrel és Wesley Snipesszal, tizenhárom epizódról kilencre rövidítette az NBC.

Tényleg ennyire rossz volt az új True Detective?

Sokak szerint valószínűleg a True Detective második évadának is ott lenne a helye egy ilyen listán, annak ellenére, hogy nem teljesen új produkció – bár a történet és a szereplők teljesen mások. Önmagában talán nem volt annyira rossz – az első pár epizód alapján így láttuk –, az első évadhoz képest azonban nagyon is. Egyelőre nem tudni, lesz-e a harmadik szezon.

Sokan felidegesítették magukat a True Detective második évadán Forrás: HBO

Eközben itthon

Itthon a Butiquehotel.hu-ról nehéz jót mondani, az RTL II sorozatában van két veterán, egy-két tehetségesebb fiatal, de a kameramozgás, a vágás is furcsa, az meg végképp az, hogy egy komédiasorozatba részenként csak egy poént írtak. Tudjuk, nehéz műfaj a szitkom, de ennél azért több tréfás beszólást, jelenetet vártunk.

Amúgy eredetileg teljesen más lett volna, Bajorral, Gálvölgyivel, Hernádival a Pasik egyfajta folytatásának szánták, de Bajor halála átírt mindent. Lehetett volna még dolgozni ezen a sorozatötleten, mert igény volna rá.

Százmilliókért készült, alig nézték

Rudolf Péter is eléggé mellényúlt a kosztümös, kalandos Kossuthkifli-vel, a nézőket nem találta meg a grandiózus, sok százmillióból készült vállalkozás, amelyben kismillió magyar színész kapott legalább egy epizódszerepet.

Kossuthkifli: nagy füst, kicsi láng Forrás: MTVA

Talán a nyelvezettel, az alapul szolgáló regényben egyébként jól működő régies kifejezésekkel volt baja a közönségnek, ahogy a sorozat egyik színésznője, Trokán Nóra is megjegyezte. De az is lehet, hogy rögtön a premier hanghibái miatt pártoltak el sokan, hiszen ha az első randin a partner hol érthetetlenül suttog, hol ordít, hol meg csak tátog, akkor a másodikra mi már el sem megyünk!